BircaHang Média

Amikor diplomát szereztem 1992 -ben, első gondolatom az volt, hogy diplomata akarok lenni. Nem jött össze politikai okokból, plusz kapcsolataim se voltak ezen a területen - apámnak is diplomata státusza volt egy időben, de külkeres vonalon, ami Magyarországon külön világ volt a Kádár-rendszerben. Egyszer azért behívtak a Külügybe beszélgetni, meg is dicsértek egy olvasói levelem miatt, amit még 1989-ben írtam (emlékeztek rá 3 év elteltével, szóval jó volt a személyzeti osztály munkája!), de ott nyíltan elmondta az illetékes négyszemközti magánbeszélgetésben, hogy felesleges jelentkeznem, a személyzeti politika az, hogy mivel túl sok így is a komcsi és a liberó, így az új alkalmazottak csak MDF-közeliek lehetnek, ami pedig én sose voltam, lévén akkor SZDSZ- és Fidesz-tag. Aztán jelentkeztem mégis a diplomata vizsgára. De nem akkor, hanem egész 5 évvel később , szóval már a ballib kormányzat alatt. Mivel annak a kormányzatnak se voltam embere (sőt, akkoriban kifejezetten ellenségesnek sz...

Ez most egy személyes megemlékezés, meg egy szerelmeslevél féle. Tegnap családi ünnepünk volt. 35 éves ismerjük egymást a feleségemmel. Ennek története úgy kezdődött, hogy 1985. szeptember 2-án elmentem a Havannai Egyetem Művészeti és Bölcsészeti Karának épületébe beiratkozni az első évfolyamra. A folyamat vége áthúzódott délutánra: sorba kellett állnom több száz emberrel együtt a könyvtár előtt, ahol egy darab alkalmazott mindenkinek átadta a szakja szerint neki járó tankönyvmennyiséget az egész félévre: Kubában a felsőkú oktatás teljesen ingyenes, beleértve a tankönyveket is, nem csak a kötelezőket, még a főbb ajánlottakat is beleértve. az épület helye Havanna belső részének térképén (piros pont) A sorbanállás kb. 3 órát vett igénybe (ez kubai mércével egy gyors sor), ezalatt időm volt alaposan körülnézni , többek között megvizsgálni részletesen a többi diákot is, akik közül nem tudhattam ki melyik szakon lesz - ezen a karon ugyanis összesen 5 különböző szak volt. Miért csak 5 szak ...

Életem egy szakaszában, 1984-1985 között kommunista voltam. Akkor is rendszerellenes módon persze, pl. a KISZ-nek sose voltam tagja. Direkt nem léptem be. Tulajdonképpen egyetlen ember hatására lettem kommunista, az ember neve George Orwell . Az Orwellt felületesen ismerők azt hiszik róla, ő valamiféle radikális antikommunista liberális volt, pedig ennek az ellenkezője igaz: Orwell szovjetellenes volt, de nem antikommunista, s sose volt persze liberális. Engem lenyűgözött Orwell személyisége, 1983-1985 között teljes életművét elolvastam. A fő okom: egyszerre rettentett el a létező kommunizmus ostobasága és a létező kapitalizmus lelki sivársága. Azt gondoltam, Orwell a harmadik út. Másfél év alatt elillant kommunistaságom, egyszerűen rájöttem, Sztálin nem valamiféle elferdítése a marxizmusnak, hanem megvalósítása, sőt a lehető legjobb megvalósítása (hozzá kell tenni, Orwell már Leninnel se értett egyet sok mindenben). Viszont maga az alapötlet téves, így nem lehet onnan kiindulva eljut...

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a gyerekkori történetet. Ugyanis szentségtörésnek tűnhet, gyalázkodónak. Pedig minden szava igaz . A budapesti V. kerületi Szent István Általános Iskolába jártam 1973-1980 között, akkoriban persz a hivatalos neve nem "Szent István", hanem "I. István" volt, ez a Kádár kor virágzó szakasza volt, amikor a hatalom nem igazán "szenteskedett". Az iskola most nem az eredeti helyén van, onnan pár éve elköltözött, de akkor ténylegesen a Szt. István téren volt, a Bazilika mellett. Szóval gyakran voltunk a templom környékén, annak közvetlen közelében. Pl. a templom udvarában jól lehetett télen hógolyózni . Templomba persze nem jártunk, akkoriban ez teljesen szokatlan dolognak számított. Néha persze bementünk a templomba is puszta kiváncsiságból, de maga a vallás annyira távol állt tőlünk, hogy azt elmondani se lehet. Aztán egy nap amikor bementünk páran, azt hiszem négyen, a Bazilika előterébe, ahol amolyan kisebb kiállítás volt, ...

Apai nagyapám anyja 1878 -ban született, az éppen folyó orosz-török háború idején, Draganovóban (ma: Gorna Orjahovica járás, Veliko Tarnovo megye, Bulgária). Draganovo kivételes abban, hogy azon kevés települések egyike, melyek még a török hódítás előtt lettek alapítva, s azóta is folyamatosan megvannak. Az első adatok a faluról a XII. századból származnak. Egészen a XX. századig fontos regionális központ volt, a Veliko Tarnovo és a Fekete-tenger északnyugati partja közti ókor óta létező főút mentén fekszik ugyanis. Emellett a Jantra folyó partján fekszik, ez a Duna egyik mellékfolyója, magyar szemmel nem nagy folyó - Magyarország igen gazdag vizekben, de Bulgária vízszegény ország, így ez az egyik legfontosabb bolgár folyó, a 7. leghosszabb az országban. Az egész régióban kiváló a termőföld, az ország egyik zöldségtermesztő központja. Amikor a XVI. század elején megérkezett a paradicsom Amerikából, ez bizonyult a paradicsomtermésztésre leginkább alkalmas területnek a bolgárlakta t...

Apai ágamról a legkevesebb az adatom. Míg anyai ágamon mindenki a Habsburgok birodalmában született, ahol volt normál kormányzat, adminisztráció, pár osztály állami iskola, okmányok, pecsételés, hivatalok, sok más egyébként idegesítő dolog, addig apai ágamon az összes ős az Oszmán Birodalom ban látta meg a világot, ahol fentiek közül kb. semmi se volt, pl. nem létezett állami anyakönyvezés. Ami van okmányom, az mind iskolázatlan, helyi egyházi iskolában szinte autodidakta módon tanult, emiatt nagyjából félanalfabéta papok által kiállított papír, melyek azonban így is jobbak, mint a nulla hivatalos papírok. Ugyanis a török szultánok alatt a másodrangú lakosság ügyeivel csak annyiban foglalkozott az állam, hogy azok adózzanak, márpedig az én összes ősöm másodrendű állampolgár volt, lévén keresztények. Szóval dédszüleimnél régebbi adataim szinte nincs is, csak pár elszórt név. Apai nagymamám édesanyja 1897 -ben született, Bulgáriában, a mai Veliko Tarnovo megye Sztrazsica járásában Vino...

Most cikkemben anyai nagyapám őseit írnám le. Ez az az ősvonalom, melyről a legtöbb adatom szerepel nyilvántartásban. Nagyapám anyai ága teljesen sváb . A legelső adat a XVIII. század elejéről van. Név: Göncz, melyet később Érdyre magyarosítottak. Az új magyar név magyarázata, hogy a család Érden lakott. Ezen dédnagymamám minden ismert őse német volt, az összes megtalálható családnév abszolút német. Nagymamám elmondása szerint a rokonság egy része nem is beszélt magyarul, csak alapszinten nyögdécselt valamit, pedig már az I. vh. utáni időszakról beszélünk. Nagymamám mesélte, hogy nagy családi összejövetelen, pl. esküvőn, temetésen, ahová a távolabbi rokonok is meg voltak hívva, németül társalgott velük, mert azok nem értették a folyamatos magyar beszédet. Nagyapám apai ága anyai ágon szintén sváb. Itt olyan nevek találhatók, mint Volf, Schwartz, s hasonlók. Mindenki sváb. Nagyapám apai ága apai ágon magyar. Családnév Marussy , de előfordul Marossy alakban is. A birtokomban lévő legr...

Régóta tervezem megírni családom történetét. A legfőbb ok ami visszatart, hogy nehéz dolog olyasmiről írni, ami érint másokat is. Más részről viszont, ha nem írom meg amit tudok, a következő nemzedék már nem fogja tudni amit én tudok. A családfakutatással huszonéves koromban kezdtem el foglalkozni, amikor még éltek idősebb őseim is, így alkalmam akadt alaposan kikérdezni mindenkit, fényképeket beszerezni, egyes okmányokhoz hozzájutni. Először anyai ágamat veszem elő, mert az a magyar ág, így nyilván érdekesebb az olvasóknak. Mostani cikkemben anyai nagymamám őseit írnám le. Édesanyja színnémet volt, szudétanémet . A jelenleg Uničov nevet viselő városban született (most: Csehország), de születése idején - 1901 - még hivatalos neve Mährisch Neustadt volt. Jelenleg is kisváros, 10 ezer körüli lakossággal, akkor is az volt, csak akkor színnémet volt a lakosság. Dédnagymamám nem tudta ősei mikor kerültek oda, a családi emlékezet szerint mindig ott voltak, azaz valószínűleg még a XIII. szá...

Évekkel ezelőtt csináltattam magamnak DNS-vizsgálatot, majd a MyHeritage alapján meg is nézettem most a szerintük való etnikai megfelelést. Egyedül a balti és a skandináv adat kicsit meglepő. De azokat is meg tudom magyarázni. A következőkben le fogom írni családtörténetem fő vonalait, 4 részben, mindegyik nagyszülőm vonalán.

Nem szabad ezt az egészet komolyan venni. Ezek az "asszertív", "csapatjátékos", "perfekcionista", stb. liberális szavak ugyanúgy nem jelentenek semmit, mint a Kádár alatti önéletrajzokban a "behatóan érdeklődik társadalmi kérdések iránt", "munkás származású család", stb. marhaságok. A diktatúra kitalál magának szabályokat, s ezeket legalábbis formailag be kell tartani, de a valóságban még a vezérek se veszik mindezt komolyan. Szóval a liberális diktatúra (hivatalos nevén "liberális demokrácia") abszurditásán kívül mindez semmit se jelent. A valóságban ha kell a profithoz egy új bérmunkás, felveszik, s kész. Ha meg nem kell, csak ismeretséggel esélyes bárki is.