BircaHang Média

Az MSZMP -nek fénykorában 850 ezer tagja volt, ez azt jelentette, a 18 éven felüli lakosság több mint 10 %-a tag volt. Amíg állampártként működött, a tagság nem jelentett politikai elköteleződést, a tagság 90 %-a abszolút politikamentesen, praktikus okokból lépett be. Ez mindenki számára kiderült a párt feloszlásakor 1989 októberében, amikor a volt tagság alig 10 %-a lépett át a két utódpárt valamelyikébe. apám tagkönyve - 1969-ben lett tag, pár hónappal azután, hogy magyar állampolgár lett, érdekes a sorszám: 869587., ez is a hatalmas taglétszámot jelzi A tagság 1988 elején még fontos volt, s lassan veszett el a semmibe. 1988 áprilisában még komoly ügy volt, amikor kizárták a 4 aktív "reformkommunistát": Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt, s Lengyel Lászlót. Aztán amikor 1989 februárjában az MSZMP szerette volna a kizárt négyeket visszavenni, már egyikük se akarta ezt elfogadni, immár nem volt jelentősége a párttagságnak. Az én apám rendkívül óvatos ember volt - ...

A magyar átlagember nyilván ismeri a magyar átmenet történetetét, s a román, a szovjet és a keletnémet verzió is közismert . De a többi kevéssé ismert. Íme egy rövid összefoglaló, kizárólag a szovjet rendszerváltással nagyjából azonos időben történt eseményekről. Íme az egyes átmenetek Kelet-Európában: Albánia: a kommunista párt maga bontotta le a rendszert 1989-1991 között, ami után a reformkommunisták győztes az első szabad választáson, Bulgária: ez a legyszerűbb, 1989. november 10-én a Berlin fal ledöntését követő napon, Todor Zsivkov belső, egyébként nem túl reformista pártellenzéke sikeresen megbuktatta Zsivkovot, azonban aztán képtelen volt az eseményeket kontroll alatt tartani, így a rendszer véget ért gyakorlatilag Zsivkovval együtt, Csehszlovákia: a rendszer a leghosszab ideig tartotta magát, de miután minden szövetséges államban már megbukott, a kommunista vezetés gyakorlatilag átadott minden hatalmat az ellenzéknek, e folyamat vége 1989 decembere volt, Jugoszlávia: itt elsős...

A kommunizmus áldozatainak emléknapja nevű ünnep a legabszurdabb dolgok egyike, én direkt nem emlékezem meg róla. Direkt nem az illető napra - február 25. - írtam ezt a cikket. Bajom vele nem az, hogy tagadnám a kommunizmus áldozatait - szimpla tény, hogy a kommunista rendszerek megöltek közvetlenül és közvetve olyan 15-20 millió embert. (A 100-120 milliós adat persze marhaság.) A problémám az az háttérüzenet , melyet ez az ünnepnap közvetít. Ez pedig az, mintha lett volna egy kommunista időszak, mely gyilkosságokért felelős, s se előtte, se utánna nem történt semmi hasonló, mindig minden más rendszerideológia vétlen - nyilván a fasizmust leszámítva, melynek szintén van emléknapja. Ez utóbbi egyébként legalább pontosan lett megfogalmaz, lásd "a holokauszt áldozatainak emléknapja", azaz nem egy egész ideológia gyászünnepe, henem egy konkrét gyilkos eseményé. S nem is ez a baj, hogy a kommunizmus mint eszme ki van emelve gyilkos eszmeként, míg a fasizmus csak az áldozatait ille...

A későkommunizmusban, a 80-as években, a későkamaszok előtt nem sok választási lehetőség állt. Ez talán még jobban kimutatta az egyéni jellemet. Akiket a legjobban utáltunk: a karrieristák . Ők voltak azok, akik komolyan vették a KISZ-t, de legalábbis úgy tettek, mintha komolyan vették volna. Összesen 3 ilyen embert ismertem. Az egyikről aztán kiderült, valójában nem is KISZ-karriert akar, hanem az Ifjú Gárdában akar szerepelni (ez a Munkásőrség fiatal verziója volt), mert imád menetelni, maga az ideológia nem is érdekli. Ezt az is igazolta, hogy istenítette az amerikai hadsereget, ami azért nem volt szabványos viselkedés egy KISZ-aktvista szájából. Szóval mindezt elfogadhatónak tekintettük, "megbocsátottunk" neki. Aztán az illető katonai pályára is lépett, ma már ezredes vagy alezredes, nem láttam évek óta. Végül semmi gond: van aki bélyeget gyűjt, más biciklizik, megint más könyveket olvas - s hát olyan is akad, aki egyenruhában menetelni szeret. A másik ismerős egyszerűen...

Mai szemmel hihetlennek tűnik, de a kommunista rendszerben voltak a felsőoktatásban úgynevezett kötelező ideológiai tárgyak. A témát csak személyesen szeretném érinteni, azaz azt leírni amin személyesen is keresztül mentem. Kubában az első évben volt egy Marxista-Leninista Filozófia nevű tárgyunk. Ezen 1985-1986 közt vettem részt. Magyarországon az 1986-1987-es tanévben tanultam, de még az első félévben évet halasztottam , szóval gyakorlatilag nulla kapcsolatom volt a tárggyal. Erről tehát nem is írnék. Bulgáriában az első két évem ment le a kommunista időszakban, első évben volt a Bolgár Kommunista Párt Története nevű tárgy, másodikban meg a Marxista-Leninista Filozófia nevű tárgy, ez utóbbit megúsztam, bemutattam a Kubában sikeresen letett vizsgát, azt elismerték, így nem kellett a témával foglalkoznom. Szóval a kubai Marxista-Leninista Filozófia és a bulgáriai Bolgár Kommunista Párt Története tantárgyról fogok beszámolni . A kubai oktatás tulajdonképpen 2 teljesen különböző félév v...

Januárban láthattuk a gyakorlatban is mit jelent a kettős liberális mérce a személyes sorsokban. Bauer Tamás DK-s politikus dicshimnuszt ad elő saját gyilkos apjáról , aki a kor szelleméhez képest is kiemelt kegyetlenkedésekben vett részt személyesen, mindez a ballib tábor egy jelentős résznek vastapsa mellett. Bedobja a zsidó kártyát is, azzal a közismert ballib hazugsággal , mintha a sztálini Szovjetunió antiszemita lett volna, s csak Sztálin hirtelen halála akadályozta volna meg a zsidóirtást a kommunista rendszerekben. A 444.hu című Soros-média pedig filmet készít a XII. kerületi nyilas gyilkosságokról , a központi szereplő Pokorni Zoltán fideszes politikus nagyapja, aki tevőleges részt vállalt a gyilkosságokban. Mi Pokorni reakciója ? Kimondja " egy nyilas gyilkos unokája vagyok ". A ballib tábor egy jelentős részének reakciója: Pokorni nem határolódott el. Van azért valami különbség itt, úgy érzem... S mégis: a tomboló ballib keménymag szerint felmerül a Fidesz fel...

Négy országról van közvetlen személyes tapasztalatom a kommunista cenzúrát illetően: Bulgária, Kuba, Magyarország, Szovjetunió. Ami közös: hivatalosan egyik országban se működött cenzúra, ilyen hivatal, hatóság nem létezett. Mert mi is a klasszikus cenzúra? Állami hivatal, mely engedélyezteti a megjelenni szándékozó anyagokat, ill. mely utólagosan betilthatja azt, ami már megjelent. Nos, ilyesmi nem létezett e 4 országban. Kommunista rendszerekben egyedül Lengyelországban létezett ilyen hivatal, ott is csak a 80-as években, létrehozása a Szolidaritás Mozgalom egyik követelésének teljesítése volt. Ami nálunk volt: nem a megjelenés volt korlátozva, hanem egyszerűen maga a megjelentetés joga. Pl. lapot csak bejegyzett kiadó adhatott ki, s csak elismert állami vagy társadalmi szervezetnek lehetett kiadója. Mivel pedig az összes elismert szervezet így vagy úgy az államé volt, meg is oldódott a helyzet. A hatalom kinevezte az egyes kiadók vezetőségét, s azok már maguktól tudták, mit szabad é...

A múlt hónapban új munkahelyen kezdtem dolgozni. Általában 2-évenként szoktam munkahelyet változtatni , csak egyszer esett meg, hogy valahol 4 teljes évig ott ragadtam. Mivel az új munkahelyeken a kezdet mindig felkészítés, tréning (csak nagyon szar helyeken nincs ilyen), ilyenkor az ember szembesül az agymosás áldozataival. Hiszen a legtöbb kolléga jellemzően nagyon fiatal, a 24 éves kisebbik fiam korosztálya, sokaknak ez az első munkahelye egyenesen. Azaz nem most lettek agymosottak, nem is éppen az új cég hibája az egész, hanem egyszerűen a környezet ezzé nevelte őket. Amióta megjelent a munkaerő-piacon ez a nemzedék , a helyzet mindig mindenhol ez. A 80-as években születettek még nem voltak ilyenek, ezt meg kell erősen állapítanom. Aki viszont 1990-től kezdődően született, ott egyre több az agymosás-áldozat. Szerencsére - s ez nagyon jó hír - ma se ők a többség, de pont ezért tűnik ki ez a furcsa kisebbség . Azt írtam, kapitalista Komszomol, mert a kommunizmus-kori agresszív fiatal...

Fel vannak fújva a számok. A legfantasztikusabb adatok 80 millióról szólnak, ami teljes abszurdum: ha igaz lenne, ma lakatlan lenne az egész volt szovjet terület. Ahogy a gulág adatok is teljesen abszurdak. Ha elhinnénk őket, ez azt jelentené, minden második ember gulágon volt. A valóságban a szovjet rendszer összesen alig 15 milió embert küldött gulágba, s ezek átlag 10 % -a halt bele. A gulág ugyanis munkatábor volt, nem haláltábor. A népességkitelepítések alatt meghalt 1 millió ember. Ez akkor volt, amikor Sztálin kitalálta, egyes népek természetüktől fogva nácibarátok, így át kell őket telepíteni a frontvonaltól messze, nehogy segítsék a németeket. Majd ez folytatódott más népekkel is, immár nem náciszimpátiájuk, hanem más ok miatt. A teljes lista - beleszámítva azokat a népeket is, melyeket csak részleges kitelepítés sújtotta - balkárok, csecsenek, észtek, finnek, görögök, ingusok, izsórok, karakalpakok, kalmükok, koreaiak, krími tatárok, lengyelek, lettek, litvánok, németek, norv...

Magyarországon népszerű sértés a "posztkommunista" jelző. Pedig valójában Magyarországon mindenki posztkommunista, még azok is, akik nem éltek a kommunizmusban, mert ők is posztkommunista szülők gyerekei. Szóval a "posztkommunista" minősítés értelmetlen, gyakorlatilag csak pár tízezer bevándorlóra nem igaz. Másrészt, én a "posztkommunista" jelzőt pozitívnak tartom. Hiszen azt jelzi, az illető személyre kis mértékben hatott az a liberális őrület, ami a vasfüggönytől nyugatra tombol a II. vh. óta. Ez az oka annak, hogy egy mai átlagos kelet-európai emberben sokkal több a józan ész és a természetes erkölcsi érzék, mint egy átlagos nyugat-európaiban.

Életem egy szakaszában, 1984-1985 között kommunista voltam. Akkor is rendszerellenes módon persze, pl. a KISZ-nek sose voltam tagja. Direkt nem léptem be. Tulajdonképpen egyetlen ember hatására lettem kommunista, az ember neve George Orwell . Az Orwellt felületesen ismerők azt hiszik róla, ő valamiféle radikális antikommunista liberális volt, pedig ennek az ellenkezője igaz: Orwell szovjetellenes volt, de nem antikommunista, s sose volt persze liberális. Engem lenyűgözött Orwell személyisége, 1983-1985 között teljes életművét elolvastam. A fő okom: egyszerre rettentett el a létező kommunizmus ostobasága és a létező kapitalizmus lelki sivársága. Azt gondoltam, Orwell a harmadik út. Másfél év alatt elillant kommunistaságom, egyszerűen rájöttem, Sztálin nem valamiféle elferdítése a marxizmusnak, hanem megvalósítása, sőt a lehető legjobb megvalósítása (hozzá kell tenni, Orwell már Leninnel se értett egyet sok mindenben). Viszont maga az alapötlet téves, így nem lehet onnan kiindulva eljut...

A diktatúra értelmiségi dilemmája azok részéről, akik ellenzékiek, de legalábbis nem hívei a rendszernek: hogyan nyilvánuljunk meg, ha erre kénytelenek vagyunk, s nem akarjuk magunkat üldöztetésnek kitenni. Nem akarjuk magunkat eladni, nem szeretnénk elveszteni arcunkat, de nem akarjuk vállalni a rendszer bosszúját se, annak enyhe alakjában sem. Ha a rendszer nyílt ellenségei vagy hívei vagyunk, a probléma nem áll fenn, a probléma meglétéhez mindenképpen a köztes állapot valamilyen foka kell. Az összes létező reakció leredukálható 2 főváltozathoz: a pórázon futáshoz és a paródiához. A pórázon futás azt jelenti, nem vonjuk kétségbe a rendszer alapjait, viszont egyedi elemet viszünk bele mondandónkba, olyan módon védjük a rendszert, mely nem egyezik a rendszer hivatalos diskurzusával. Ez hatásos, hiszen megrökönyödést kelt, sokszor egyenesen ellenzékiségnek látszik, sőt szavainak esetleg kettősbeszédnek, kódolt beszédnek látszanak. A paródia azt jelenti, hogy minden egyénieskedés nélkül ...

A fasiszta államok egész másképp álltak hozzá a liberális demokrácia intézményeihez, mint ahogy a kommunista államok tették. A kommunista rendszerek nem törölték el a parlamentarizmust, legalábbis jogilag nem. A korai szovjet rendszer 1922-1936 között még próbálkozott ugyan más alternatívával, az úgynevezett tanács rendszerrel (tanács oroszul szovjet), ahol választások helyett delegálás volt, azaz a tanácsok piramisszerűen kialakították saját felettes szerveiket, beleértve a legfelsőbb szervet, a Legfelső Tanácsot. De ezt a rendszert Sztálin 1936 -ban felváltotta hagyományos polgári demokratikus rendszerrel, azaz a szovjet állampolgárok is immár parlamenti képviselőkre szavaztak, közvetlenül, ahogy a nyugati államokban volt ez. Megmaradt a "Legfelső Tanács" név, de tartalmilag ez már egy másik rendszer eleme lett. Magyarországra persze már az 1936-os modell lett bevezetve: azaz a tanácsok helyi szinten vannak, ezek az önkormányzatok, míg az ország vezetése parlamentáris, nem ...

Annak idején mi volt a nyugat legfőbb csábító ereje a kommunista átlagember számára? Nem az életszínvonal, hiszen abban a különbség megvolt ugyan, de nem volt drasztikus (legalábbis Kelet-Európához képest). Nem is a nagyobb szabadság, ez csak az értelmiségieket izgatta igazán. A posztsztálini Kelet-Európában már szabadon lehetett élni sok szempontból, nyilván ha az ember nem kérdőjelezte meg a hatalmat, dehát a hatalom megkérdőjelezése nyugaton se volt tanácsos. A legfőbb vonzerő a kirakat volt. Kelet-Európában szürkeség volt, ami kevés fényt is jelentett. Nyugaton meg színesség, sok fénnyel. Az embert ez ösztönösen is megkapja. Akkor is, ha esetleg átérzi egy adott színesség mesterkéltségét. Mert az ember szereti a színeket. Amikor először jártam nyugaton 1970 -ben, még persze ebből semmit se észleltem, túl kisgyerek voltam. De amikor 1979-ben, 12 évesen voltam nyugaton, Ausztriában, azonnal elkapott ez az érzés. A legkisebb bolt is szebb volt, mint az akkor legelitebb budapesti belvá...

Gyakran kommunistázzák Gyurcsányt a fideszes médiák? De van-e ennek bármi alapja? A későkádári technokrata réteg masszívan liberális és nyugatpárti volt. Belülről ismerem ezt. Átéltem. Gyurcsány pedig pont úgy néz ki, mint ez a réteg, csak jelentősen fiatalabb a nagyobbaknál. Mondjuk ő lett volna Németh vagy Medgyessy , ha kicsit idősebb lett volna. A KISZ, legalábbis a 70-es évektől - korábbról nincs személyes tapasztalatom, de pl. anyám azt állítja, már 1960-ban is így volt -, egy ideológiamentes ifjúsági szervezet volt. Alapszinten (ahol mondjuk Orbán volt iskolai titkárként) az volt a szerepe, hogy szerveztek programokat a diákoknak. S mivel ez volt az egyetlen szervezet, sokan tagok voltak, akár önkéntesen is. Az ideológiát nagyon óvatosan nyomták, csak ízesítőként. Kádár politikája volt ez: a kisembert neveljük politakamentességre, akkor nem lesz baj vele, s ne nagyon akarjuk kommunistává nevelni a népet,hanem inkább adjunk neki szórakozást. Szóval a kötelezőt el kellett darálni...

Rákosi tulajdonképpen antikommunista volt, mármint TGM szerint. Kádár halálának 30. évfordulójára írt cikkjében képes volt leírni, hogy " Miért kellett a hűségeseket, olykor a legjobbakat bezárni vagy kivégezni? (...) azért, hogy a Párt megértesse magával és a néppel, hogy kommunizmusról márpedig szó sincs ". Tessék mondani, ez valami vicc? Az írás többi része értékes, bár banális: leírja azt a tényt, hogy a liberális társadalom Kelet-Európában mindigis csak egy idegen betolakodás volt, a nyugati gyarmatosítás eredménye, s a nép sose azonosult ezzel. Ahogy Magyarországon a reformokat a nép már 300 éve is az idegen hatalmi érdekek megvalósulásának tekintette. Kelet-Európában - hála Istennek - sehol se alakult ki az kép, hogy a gazdag ember a sikerember, s ő megérdemli gazdagságát, így jogosan tagja az elitnek. A kelet-európai ember tudja: a valóban gazdag ember mindenképpen gazember. TGM persze tévesen azt mondja, azért mert ez nem "igazi" kapitalizmus volt, his...

Mint már többször meséltem, szeretem a felesleges pillanatokat is felhasználni. Munkába menet és jövet olvasni nemigen lehet, de hangoskönyvet és előadást hallgatni igen. Nos, a szovjet összeomlás történetéről hallgattam egy előadást a napokban. Egy orosz, elkötelezetten marxista, azon belül is sztálinista történész szájából. Az illető kb. azt a szovjet történelemkoncepciót adja elő, ami "hivatalos" volt a 80-as évek első felében, pár eltéréssel: jellemzően ott tér el, hogy negatív kritikát fogalmaz meg a Brezsnyev és az őt követő vezetők irányában, Sztálint pedig jóval pozitívabban ítéli meg. Én Brezsnyev utolsó 2 évében, valamint Andropov és Csernyenko alatt jártam orosz iskolába, még Gorbacsov elejét is elkaptam, érettségim előtt 2 hónappal került hatalomra Mihail Gorbacsov. Most magáról a témáról nem írnék, hanem egy vicces elemről. Azt mondja az elemző, a rendszer jó volt, de lassan elrohadt. A Sztálin utáni időkben megszűnt az új, friss káderek felemelkedése, az új ve...

Aki járt iskolában Kádár alatt, azt hallott Battonyáról és Nemesmedvesről.

Ma már, 25-30 évvel később megállapíthtaóak milyen modellek alapján szűnt meg a kommunizmus Kelet-Európában, most csak a gazdaságpolitikát figyelembe véve.

A 80-as évek vége előtt Magyarországon csak valutás boltokban lehetett kapni dobozos italokat. Nem volt se dobozos sör, se dobozos üdítő.