BircaHang Média

A jóság nem valamiféle anyagi izé, mely ideiglenes szükséges. A jóság maga az ember lelkének gyümölcse. S mindig szükséges. Olyan mint a létezés. A szabadság szintén alapvető, a rossz szabadsága is, de különösen a szükség van az emberek tájékoztatására. Mert a modernitás acélketrecébe zárt lélek sokszor annyira el van nyomva, hogy nem marad ideje körülnézni se. Különösen most, a kései liberalizmus hanyatló-dekadens szakaszában hatalmas gonoszságot sugároznak a rendszeruraink által vezérelt médiabirodalmak. Ezért van hatalmas szerepe a sok kis, antiliberális civilnek, meg az őket segítő erősebbeknek. Már eleve a pluralizmus nagyon hasznos. Ez ugyanis sok embert elgondolkoztat: vajon a hivatalos és kötelező liberális narratíva az egyetlen-e, amin keresztül nézendő a világ? S ez sokaknak kezdő pont ahhoz, hogy lelkük féllelegezzen. A liberalizmus, a kapitalizmus likvidálása nélkül nem lehetséges jólét. A kapitalizmus ugyanis eleve antidemokratikus, s egyik ismérve éppen az általános jólét...

Érdemes tisztázni egy liberális mítoszt. Újságírói szabadság valójában nincs , állampolgári szólásszabadság van. Az újságírói szabadság azt jelentené: az ember írhat, amit akar, kivéve ha ezzel kifejezetten nem sért jogszabályt. A valóságban azonban minden újságíró alkalmazott valamely médiánál, vagy ha szabadúszó, akkor is egy adott média vagy közzéteszi cikkét vagy nem. (Az egyszerűség kedvéért a rádiós, tévés újságírókról nem írok, helyzetük hasonló.) Természetesen lehetséges önálló újságíró is, aki saját maga teszi közzé a cikkeit. Ez manapság fokozottan lehetséges az internet miatt. Ez gyakorlatilag blogger tevékenység. Bloggerségből viszont egyrészt képtelenség megélni, azaz ez csupán hobbi, másrészt egy személyes blog nagyságrendekkel kevesebb embert ér el, mint egy szervezett média. A sajtószabadság tehát sokkal inkább az egyes médiák szabadságát jelenti, nem az újságírókét. Azt, hogy lehessen sokféle média, mely mind a maga szubjektív véleményét hangoztatja. Az újságírói szab...

A legrosszabb diktatúra nem az, ahol nyílt erőszak és kényszer utalkodik. Ott ugyanis szimpla túlélés kérdése minden, nemigen ítélhető el az átlagember, ha szimplán alkalmazkodik a szabályokhoz. Erkölcsileg az enyhe, lágy diktatúra a legrosszabb, ott ugyanis nem az ember életéről van szó, hanem "csak" pl. ekzisztenciájáról, itt pedig már nehéz meghúzni a vonalat mit szabad elfogadni és mit nem. Ezért is volt nehezebb Kádár rendszere, mint Rákosié. Ha Rákosi alatt valaki "pofázott", komoly baja eshetett, míg Kádár alatt ez - a legdrasztikusabb eseteket leszámítva - csak fekete pontot jelentett a személyi aktában, fokozattabb esetben munkahelyről vagy oktatási intézményből való kirúgást. Legalább a Kádár-kor kései időszakában ez volt a helyzet. Az utolsó olyan akció Kádár alatt, amikor a rendszer nyíltan bekeményített a Nemzeti Színház ügye volt. Miután 1965-ben le lett bontva a Nemzeti Színház addigi épülete, a rendszer megígérte a színház új helyen való felállításá...

Aki nem liberális, az ellenzi a szabadságot?