BircaHang Média

Folytatás . Mi a pokol ? A pokol és mennyország valójában ugyanaz fizikai értelemben, nem különböznek külsőre semmibem. Az eltérés az adott ember értelmezése. Eckhart kb. azt mondja - most kicsit átértemezve -, hogy ez olyan, mint egy tüzes széndarab, az egyik embert megégeti, mert puszta kézzel nyúl hozzá, a másikat meg melegíti, mert megfelelő eszközzel közeledik felé. Mi az isteni akarat ? A létezés alapvető szabálya, azaz nem valamiféle önkényes, hóbortos nagyúr vágyainak kifejeződése. Aki vét ellen, az meghal, hiszen a létezés megsértésének következménye a nemlétezés. Isten bosszúja ez? Nem az, hanem ez egyenes következmény. Ahogy az erkélyről kiugró ember se azért hal meg, mert a gonosz gravitáció bosszújának az áldozata.

Folytatás . A felebarát szeretetének félrértelmezése gyakori. Utálom Lars von Trier munkásságát, egyetlen filmjét bírtam végignézni, a Dogville - t, ami persze szintén egy iszonyúan rosszul megcsinált "film" - idézőjelben, mert az egész valójában egy színdarab próbája, nem film -, de legalább a mondanivalója értelmes. (Egyébként Trier haverja és elvtársa, Thomas Vinterberg valamivel jobb filmeket készít, de azért azok is messze vannak a remekműségtől). Szóval a Dogville helyére teszi az említett félreértést. A Biblia azt mondja "Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!", nem azt, hogy ne szeresd saját magadat, s végképp nem azt, hogy szeresd felebarátodat jobban, mint saját magadat. Ha magad ellen vagy, s követed a Biblia parancsát, akkor mások ellen is kell lenned. Ha nem véded meg magadat, akkor másokat se kell megvédened. A parancsolat szellem azonba nem ez az abszurd következtetés természetesen, hanem az, hogy akarj jót és tégy jót magaddal, s ugyanígy viselk...

Születésnapomon könnyedebb téma. Már említettem az ógörög szobrászat kapcsán a "nedves ruhás" szobrászati ágat, mely a női meztelenség elfogadása előtt alakult ki. (Korábban a görögök nem láttak semmi kivetnivalót az emberi meztelenségben, ennek bizonyítéka a temérdék meztelen szobor, melyek a nemi szerveket is teljesen élethűen ábrázolják, de mivel a nőket hibás férfiaknak tekintették, a mezyelenség tárgya szinte mindig a férfitest volt.) Értekeztem arról is, hogy mi a nő és víz szellemi kapcsolata. Mint megrögzőtt pornóellenes erotikakedvelő én ezt az erotika és a művészet határvidékének tekintem, bár valószínűleg ez mégiscsak inkább szexuális inger. Emiatt az összes hasonló képet, melyet valaha készítettem, 18+ jelzéssel látok el. Valójában ennek tudata korábbi. Az ókori Egyiptomból van az első fennmaradt írásbeli emlék erről. Egy óegyiptomi Szerelmesek párbeszédei nevű töredékből származik a következő: " testvérem, kellemes elmennem a tóhoz, fürödni jelenlétedben, ...

Folytatom a gondolatmenetet . A virtuális világban élő lény nem tud kilépni belőle. A teremtés és a teremtő viszonya ugyanaz, mint a mi világunké és egy számítógépes játék virtuális világé. A mi világunk szempontjából nemlétező, kitalált a számítógépes virtualitás. A virtuális világ filozófusa lehet sokféle . Mondhatja, hogy minden tűz, arra utalva, hogy az áramörökök teremtik a világot. Lehet materialista, azt állítva, nincs felsőbb erő - és ez is igaz, hiszen a virtuális világ értelmében valóban nem "létezik" felsőbb erő. De lehet az ellenkező végleten is, lásd Parmenidész, hogy a létezés egy (a külső erő), s minden más látszat. Lehet püthagoriánus is, hogy minden szám, hiszen valóban mindent a nullák és egyesek sorozata hoz létre. Még egy helyén kezelt panteizmus is betekintést képes adni, bár ez jellemzően félrevezető utakra vihet. A legjobban persze nyilván a virtuális Platón írja le a helyzetet: az ideák világa, mely minden kívül áll, de minden belső belőle van, arra ut...

Hogyan buliztunk a 80-as években? Az akkori későkamasz és fiatalfelnőtt nemzedék, nagyjából 16-25. de inkább 18-22 között Előrebocsátom: sose voltam egy nagy bulizós ember, azaz valószínűleg az én visszaemlékezéseim nem tipikusak . A bulizás célja alapvetően valaminek a megünneplése, esetleg - ha nincs semmi ürügy - a szimpla szórakozás . Milyen emberek jártak buliba? Az egyes archetípusokat érdemes felsorolni: az olcsó ember, a bálozós, a filozófus, a szexmániás. a networkos. Az olcsó ember: ő enni, inni járt buliba, minden más mellékes, viszont a kor bulijainak jellegzetessége volt, hogy ital mindig volt, de étel sokszor nem, vagy csak jelképes mennyiség, szóval az enni akarók gyakran nem találták meg számításukat. Az inni akarók viszont sose csalódtak. Örök emlékem 18 éves koromból egy olyan születésnapi buli, ahol a születésnapi torta nem került felvágásra , mert mire erre sor került volna, már a fele társaság hazament, a másik fele pedig részeg volt. Akkor is érzékeny lélek voltam...

Az oktatásra való vágy mindenklben megvan, talán csak a legmarginalizáltabb, leglumpenebb réteget leszámítva. A modernitás, különösen annak technológiailag fejlett része viszont nem tűri meg a lassú fokozatosságot, hanem minden azonnal és gyorsan akar, ráadásul teljeskörűen. Ezt az igényt ki lehet elégíteni azonban jó és rossz módon is. A jó mód az ismeretterjesztő előadás. Ez érthető nyelvezeten elmagyarázza bonyolultabb dolgok alapjait. Hasznos, mert egyrészt keretet ad, másrészt fel tudja kelteni a mélyebb érdeklődést. Direkt nem politikai példát fogok adni, mert ez nem politikai cikk, szóval pl. jó magyar példa az ELTE Atomcsill sorozata, mely laikusoknak magyaráz fizikáról, csillagászatról, kozmológiáról. Sajnos azonban a rossz mód a gyakoribb . Ennek menete az, hogy megjelenik a színpadon a mindentudó guru, aki elmondja, mindent sikeresen áttanulmányozott (esetleg - ez a rosszabb eset - transzcedentális forrásból jön mindentudása), s magtalálta az igazságot. Aztán elmondja az ...

Eckhart mester (1260-1328) kapcsán, Példabeszédei alapján, szabadon. Nincs mit adni annak, akitől kaptuk azt, amit adnánk neki, s akinek úgyis megvan mindene, hogy adott nekünk. Ezért is tévesek a természeti vallások, s az azokból maradt elemek, melyek máig hatnak egyébként keresztény hívőkre is. Téves az az alapgondolat, mely máig általános, hogy anyagira és szellemire osztjuk fel a világot. Ezek szintek csupán, de nem önálló dolgok. Továbbá a szimuláció szintje - legyen bármilyen gazdag is - semmi a szimulátori szinthez képest. Ha Eckhart 700 évvel később született volna, biztosan felhozta volna ezt a példát is. A teremtett világ szimuláció, akkor is, ha gazdagsága mérhetetlen, s semmi ahhoz képest, aki teremtette. A teremtett világ természetesen jó, de ha lelkünk leragad benne - márpedig lelkünk az, mely kapcsolódó pont a teremtett és a teremtetlen között -, akkor sose érjük el az igazi célt. S nem, nem valamiféle manicheista világelutasítás ez, hiszen a világ jó és szükséges, de h...

Mivel kamaszkorom fő szakaszát, a 80-as évek legnagyobb részét Kubában töltöttem el, de nemzetközi környezetben, érdekes volt megtapasztalnom, mennyire más volt az egyes népek fiataljainál a kamaszkor legjelentősebb ügyének, a szexnek a megélése. Iskolai tanulásom utolsó 5 évét ( 1985 -ben érettségiztem) olyan iskolában töltöttem el Havannában, ahol a nemzetiségi felosztás kb. ez volt: 80 % szovjet (ebből 70 % orosz, 10 % minden más szovjet nép), 15 % kubai, 5 % minden más (keletnémet, lengyel, csehszlovák, magyar, bolgár, mongol, afgán)*. A 2 legtávolabbi véglet a kubai és a szovjet volt természetesen. Elsősorban a női nemről írnék, mert a nők serdülése látványosabb és gyorsabb, meg hát én mint férfi nyilván azt vettem észre jobban. A kubai lányok voltak a szerves fejlődés mintapéldányai. Folyamatosan fejlődtek, s ezt sose nyomták el magukban, gyakorlatilag nincsenek e tekintetben kubai tabuk. A hagyományos latin-amerikai szokás szerint a lányok 15. születésnapjukon válnak nővé, a 15....

Annak idején mi volt a nyugat legfőbb csábító ereje a kommunista átlagember számára? Nem az életszínvonal, hiszen abban a különbség megvolt ugyan, de nem volt drasztikus (legalábbis Kelet-Európához képest). Nem is a nagyobb szabadság, ez csak az értelmiségieket izgatta igazán. A posztsztálini Kelet-Európában már szabadon lehetett élni sok szempontból, nyilván ha az ember nem kérdőjelezte meg a hatalmat, dehát a hatalom megkérdőjelezése nyugaton se volt tanácsos. A legfőbb vonzerő a kirakat volt. Kelet-Európában szürkeség volt, ami kevés fényt is jelentett. Nyugaton meg színesség, sok fénnyel. Az embert ez ösztönösen is megkapja. Akkor is, ha esetleg átérzi egy adott színesség mesterkéltségét. Mert az ember szereti a színeket. Amikor először jártam nyugaton 1970 -ben, még persze ebből semmit se észleltem, túl kisgyerek voltam. De amikor 1979-ben, 12 évesen voltam nyugaton, Ausztriában, azonnal elkapott ez az érzés. A legkisebb bolt is szebb volt, mint az akkor legelitebb budapesti belvá...

Az ember igazi jelleme ritkán nyilvánul meg. S igazi alatt nem azt értem, hogy valaki mit hisz őszintén magáról. Sok ember - sőt a nagy többség - teljesen őszinte saját magával, mégis téved saját jellemét illetően. De van két eset, amikor az ember jelleme kitárul saját maga és mások előtt is, ez a halálos veszély és az ahhoz közel álló pánikhangulat. Ilyenkor az ember azt teszi, ami belsejéből fakad, s nem képes másképp cselekedni. Megesik, hogy a bátor ember ilyenkor gyávaként menekül, s az ellenkezője is: a lényegtelen kisember hőssé válik. A magyar ballib megmondóemberek nem szolgáltattak meglepetéssel. Egyetlen szempontjuk továbbra is: hogyan lehetne a járványból, s leginkább az általa eredményezett, sok esetben indokolatlan pánikhangulatból politikai tőkét kovácsolni. Szerencsére ők még ehhez se értenek, olyanok mint az egyszeri ügyfél, aki sok hollywoodi film alapján elhitte, vernie kell az asztalt, majd minden kívánsága teljesül. Csak hát a világ nem így működik, s ahogy az udav...

Nagyon rettegek a plágiumtól , de néha az ember bosszús, ha olyasmi jut eszébe, ami másnak már régen eszébe jutott. Most egy olyan ötletemet fogom leírni, melyet más már megírt, de én úgy jöttem rá, hogy még akkor nem olvastam máshol. Azérft teszek kivételt, mert a téma rendkívül fontos. A háborúban a résztvevő katona akkor is mérges lesz az ellenségre, ha alapvetően békés ember, aki korábban semmi rosszat nem gondolt az ellenségről. Elég az első lövést megkapni az ellenségtől, már aktiválódik az elemi ösztön a bosszúra. Ha pedig barátunk, kollégánk meghal, mi is meg fogjuk akarni ölni, aki elkövette a gyilkosságot. Ez nem olyan ugyanis, mint egy normál hétköznapi gyilkosság, hanem ez szisztematikus gyilkolás, s tudjuk: ha nem védekezünk,nem támadunk vissza, azzal csak növeljük az ellenség harci kedvét. Háborúban az egyetlen értelmes cél az ellenség ölési képességének megállítása, ehhez pedig nekünk kell győznünk. S hiába tudjuk, hogy az ellenséges katona valószínűleg nem akart nekünk ...

A modern ezoterikát elsősorban azért nem szeretem, mert azt állítja, a szellem az valami merőben más, mint az anyag, s a cél az előbbiben való beteljesülés, míg az utóbbitól való elzárkózás. Pedig a szellem és az anyag nem egymás ellensége , hanem csak ugyanannak különböző alakja. Az elfogadható, hogy az egyik magasabb rendű, de nem zárható ki az alacsonyabb rendű. Egyszerű példával. A szellemi emelkedettség nem oda vezet, hogy nem kell anyag, hanem oda , hogy meglátja az anyag helyes szerepét.

Sose szerettem a pornót, ezért nem is fogok írni róla. De mi is a határvonal a pornó és az erotika között. Az, hogy a pornó szexet mutat be nyíltan, míg az erotika sosem. Az erotika is lehet keményebb és puhább. A választóvonal az, hogy a puhább verzió szexet közvetve se mutat be, sőt a meztelenség se öncélú. Én azt hiszem, ami több a puha erotikánál az nem művészet. Nem feltétlenül pornó, de nem művészet, mert lehet pl. vallási kultusz része is. De mondanivalóm a technikai modernitásra vonatkozik, ahol fénykép, videó, vagy élő előadás formájában hús-vér modellek vannak. Mert hiszen egy mai szemmel akár pornografikus szobor modellje mégse áll olyan közvetlen kapcsolatban a kész szoborral, mint egy film és annak szereplője. Az élő előadás természetesen létezett a modernitás előtt is. Az ókori Görögországban voltak vetkőző vagy eleve meztelen táncosnők, ezt azonban kizárólag rabszolganők végezték. Az ókori Rómában már szabad nők is foglalkoztak ilyesmivel, de az ilyen nők társadalmi meg...

A téma alapját egyszer már felvetettem . Érettségtől függ kinek mikor következik be a gyereki őszinteség felülírása. Aki korábban érik, pl. a lányok , az hamarabb hagyja abba az őszinteséget. Aki meg hosszabb ideig gyerekes, az későbbig őszinte. Persze csak egészséges embereknél. Az autizmus egyik mellékhatása a kényszeres őszinteség. Itt nyilván ez nem érettség hiánya, hanem a társadalmi szokások figyelembe nem vétele. A kemény autista eleve nem is ismeri meg őket, mert annyira be van zárva saját világába, hogy abból ki se lát, az enyhe autista meg kilát ugyan a világba probléma nélkül, de annak egyes nem racionális elemeit nem értit, s amikor pedig belátja azokat, akkor sem tudja biztosan mikor illik hazudni, mikor nem. Normál egészséges ember megtanulja az éréssel együtt mikor kell hazudni. Mert igenis kell hazudni, aki mást állít, az hazudik. Az enyhe fokú autistának nehéz megértenie, miért jó hazudni, amikor ennek semmi tétje, s eleve mindenki tudja, hogy hazugság az adott mondat....

Említettem ezt a témát egy héttel ezelőtt. Az ókori görögök azt mondták: csak az lehet igazi szabad ember, akinek nem kell munkát végeznie megélhetése céljából. Ezért nézték le nem csak a rabszolgákat, a nőket, hanem a szegény, dolgozni kénytelen, jogilag szabad férfiakat is. A problémával mindenki szembesül előbb-utóbb. Az alacsony jövedelmű többség azonnal, hiszen ideje legnagyobb része munka, ami ha nem lenne, teljes megélhetése azonnal súlyos veszélybe kerülne. De a magas jövedelműek se állnak jobban. Nekik csak annyival jobb, hogy jellemzően van pár hónap tartalékuk, esetleg eladható vagyontárgyuk, de jellemzően nekik a megszokott életszínvonaluk is magasabb, márpedig sokkal nagyobb lelki gond jólétről visszaesni tisztes szegénységbe, mint egy eleve szegény létezésben folyamatosan lenni vagy arról lejjebb esni. Magyarországon a lakosság kb. 60 %-a szegény, s még 30 %-a viszonylag magas jövedelmű alsó középosztálybeli, Bulgáriában az eltérés annyi, hogy ezek a számok inkább 70 %...

Minden kor azt hiszi , most már minden fel lett fedezve, legalábbis a nagy keretek már készek, csak egyes homályos foltokat kell még betölteni, más dolgokat pedig pontosítani, de valóban földrengető, forradalmi felfedezéseknek már nincs helyük. Az oktatás is ezt erősíti. S teljesen mindegy, az illető tudományág egzakt vagy humán. Vegyünk mondjuk egy fizikust és egy filozófust. Mindenkettőnek az oktatása azt jelenti, megismertetik vele az adott terület teljes történetét. Ennek megértéséhez nem is elegendő 5 év oktatás azonban, még alapműveket is csak kivonatosan ismer meg a hallgató. Az eredmény: a diplomázott ember úgy érzi, éppenhogy átlátja az adott szakmát, hatalmas nevek állnak mögötte, akikhez képest ő egy szerencsétlen törpe . A nagy elődök alapos megértése is már eredmény, hogyan jön azonban ő ahhoz, hogy bármi jelentőset is hozzájuk tegyen… S mégis születnek mindent felborító eredmények. Két forrásból: vagy kivételes tehetségű szakmabeliektől, vagy külső emberektől, akik eleve ...

A legtöbb ember nem gondolja át az anyagi és szellemi világ létezésének következményét . Hozzáteszem: nem hiszem, hogy lenne egynél több valóság. Amit egynél többnek hiszünk, az valójában ugyanaz másképp. De a leghatározottabb materialisták se következetesek, nemigen van ember, aki elhinné, a nem-agyagi is anyagi. Általában az "anyag" fogalmának magyarázásával szoktak jönni, nem tagadással. Mi is az általános reakció a kérdésre? Vannak a szilárd talajon állok, akik azt mondják, ez a világ az adottság, ebben kell helyt állni. S a liberális meggyőződésűek joggal állítják: ha ez az adottság, akkor a mérce is anyagi, azaz az anyagi siker az élet célja. Nyilván mindez az emberek 99 %-ának nem sikerül . A reakció 3 féle szokott lenni: cinizmus: minden mindegy, semminek sincs értelme, marginalizálódás: ha nem lehetek a rendszer nyertese, akkor leszek az ellensége, szabotőre, kriminalizálódás: ha a rendszer szabályai szerint nem tudok sikeres lenni, leszek az a szabályok ellenében. M...

Ez a liberális demokrácia álságossága: a valós hatalom rejtett. Erre még büszkék is a liberálisok, ezt úgy adják elő, hogy "az állam kivonult a gazdaságból", pedig ez azt jelenti, az állami élet legfontosabb alapját, a gazdaságot nem demokratikusan, hanem diktatórikusan irányítják, kontroll nélkül. A "fék és ellensúly" meg azt jelenti: vannak valamiféle háttérhatalmi elvek, melyek ellen nem tehet semmit a népakarat, azaz a fenti rendszer alapjai be vannak betonozva , azokat nem szabad megváltoztatni. Ezért a mai liberális demokrácia az ógörög államosztályozás szerint oligarchia , nem demokrácia. Mi az állam célja a valóságban ? Nem a közösség védelme, jólétének biztosítása? Hogyan lehet akkor az állam egyik legfontosabb szerepét, a gazdaságit kiszervezni , sőt erre még büszkének is lenni? A piacalapúság azt jelenti, ne az állam döntsön, hanem a gazdagok, s senki se kontrollálja őket. Ez kinek jó, mármint a gazdagokat leszámítva ? Aztán már hiába beszélünk arról, hog...

Ősi emberi igény az ünnep . Ugyanis megszakítja a hétköznapok sorát, márpedig az ember nem állat, szüksége van a változatosságra. Ha egy kutyát éveken keresztül ugyanoda viszünk ki sétálni, ezzel az égvilágon semmi baja nem lesz. Mert neki csak sétaigénye van, de nem változatossági igénye. Egy ember viszont beletegszik, ha évekig ugyanaz van minden nap. Nem véletlen, hogy a liberálisok is kitaláltak saját ünnepeket. Mert semleges eszme nincs, a liberálisok ezt csak elhazudják. A valóságban ők is kiépítettek maguknak kultuszt, Fekete Péntek, Ateista Karácsony, Homokbüszkeség Nap, s a többi ..

Alapvetően nem az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni. A premodern korban is egész nap dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente). Sőt, mára a polgári társadalom eredménye, hogy a fejlett világban és a fálperiférián az átlagember átlag 40-50 órát dolgozik hetente. Ez az átlag 200 éve még heti 100 óra körül volt. S ma már a periférián se heti 100 óra a divat hanem "csak" 60-75 közti óraszám. A szabad idő mindig minden korban - leszámítva az őskozösséget - kevesek privilégiuma volt. S a szabad idővel rendelkezők mindig intézményesen mások nyakán éltek: rabszolgaság vagy közvetett kizsákmányolás. A modernitás baja sokkal inkább az, hogy a rendszer maximálisra, irreálisra korbácsolja az igényeket, de az azokhoz szükséges eszközök elérése a kisember számára megvalósíthatatl...