BircaHang Média

Mondtam már, hogy amolyan sci-fi rajongó vagyok. Nagyon sokat olvastam e tematikában, s szinte minden ilyen filmet megnézek, legalábbis elkezdem a nézést, mert ha iszonyatosan rossz, akkor abbahagyom, lásd Mátrix 2. és 3 része. Philip K. Dick eleve az egyik kedvencem, így nyilván a belőle készült filmeket is láttam, többet között a 40-részes Az ember a magas várban sorozatot. Nem mondom el a sorozatot, a lényeg itt, hogy a 30. részben a náci hatalom megsemmisíti az amerikai történelem legfontosabb műemlékeit, többek köztt felrobbantja a Szabadság-szobrot New Yorkban, miközben zeng az Európai Unió himnusza! Aztán az esemény miatt fellelkesült náci fiatalság szétszéled az utcákon, majd tör-zúz, többek között könyvtárat gyújt fel. Eszembe ötlött: még jó, hogy a sorozat 2019-ben be lett fejezve, mert egy évvel később már lecsapott volna rá a cenzúra . 2020-ben ugyanis mindez a legbutább néző számára is a néger rasszista BLM-mozgalom kemény kritikájának tűnt volna. https://www.youtube.co...

Sose néztem a liberalizmus főünnepét, az Oszkár -díjak átadását Hollywoodból, az emberiség pöcegödrének székhelyéből. Nem is érdekelt soha, ki nyer, ki veszít. Idén azonban kivételt tettem, nagyon vártam az eredményeket. Mi az oka ennek? Mert idén egy bolgár színésznő volt a jelöltek között. A legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ez Marija Bakalova, aki a Borat-2 című iszonyúan rossz és tehetségtelen alkotásban a főszereplő Borat lányát játssza. Szóval az Oszkár-est előtti 3-4 hétben az összes bolgár média erről zengett, képtelenség volt nem beleütközni ebbe a témába. Nagyon megutáltam emiatt Bakalovát, pedig valószínűleg ő nem is tehet erről: kapott egy felkerést egy szerepre, jó gázsival, s vállalta a munkát, pont. Tudtam, ha megnyeri a díjat Bakalova, még 2-3 hónapig ez főhír lesz, ha viszont veszít, akkor 1 héten belül eltűnik a hír. Szóval nagyon drukkoltam : ne nyerjen Bakalova. S győztem! Bakalova nem nyert. Mint egy nem éppen amerikapártiságáról ismert bolgár elemező mondt...

Amikor még nem voltak a neten filmek, kénytelen voltam televíziót nézni. Amit általában szeretek az a művészibb alkotás, dehát ez ritkaság a tévében. A többi műfajból meg a sci-fi (a fantasymentes sci-fi) és a humor a kedvencem. Az amerikai humoros sorozatokban van egy alapszint , ami egyszerűen nem vicces. Ezeket képtelen voltam nézni. Van a közepes szint, ami alapból nem humoros, de néha elhangzanak benne vicces dolgok. Volt pl. 30 éve a Cheers című amerikai sorozat, melyből láttam talán 15 részt, s ez alatt egyszer mosolyodtam el, amikor a poén alapja, hogy az egyik szereplő nem tudja, hogy Ausztráliában angolul beszélne. Hasonló a 3rd Rock from the Sun esete, ahol szintén egy darab vicces elemet láttam. Ma már valószínűleg ezt törölné a hollywoodi cenzúra , de 25 éve még szabad volt az ilyen vicc: az egyik földönkívüli hall a Mayflower hajóról, mire megkérdezi a néger amerikai nőt, az ő ősei is ezen hajón érkeztek-e Amerikába, mire az "igen, hajón, de egy másik hajón". ...

Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből - ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is történt. A főszereplő egy tényleges énekesnő, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején viszonylag híres punk énekesnő Hazel O’Connor, aki aztán a film miatt tényleg világhírű lett. https://www.youtube.com/watch?v=8ALdL8oV_sY amikor már sztár lett a filmben (1980) Mi annak idején kamaszként azt is beleláttuk a filmbe, ami valószínűleg nem is volt benne. Ez a Kádár-kor sajátossága volt: minden mögött hátsó, rejtett üzenetet vélt felfedezni az egész ország, még egy külföldi filmben is. A levont üzenet nagyjából az volt, hogy a társadalom megrontja az embert, s különösen a pénz. A harcmód pedig ez ellen a ...

A 90-es évek közepéig még - mai szemmel - megdöbbentő szabadság uralkodott Hollywoodban. Pl. egy színész eljátszhatott bármilyen szerepet! Sőt, viccelni lehetett egy csomó kötelező üggyel is akár. Persze akkor is volt "vörös farok", lásd minden filmben legalább egy holokauszt-túlélő, gonosz nácik, szadista szovjetek, csúnya arab terroristák, stb. De mégis: lehetett azért viccelni. Ez jutott eszembe ezt olvasva . A látszólag teljesen politikamentes Leslie Nielsen vígjátékok megérezték az idők hangulatát. Az egyik Csupasz pisztoly filmben van egy teljesen másodlagos jelenet: Drebin hadnagy szobájában megy a tv, benne éppen hírműsor, s a bemondó hölgy beolvassa a következő hírt " Kansas állam kormányzója bocsánatot kért állama síksága miatt ". Sajnos sehogy se találom a rész pontos helyét, de 99 %-ban biztos vagyok benne, hogy a Csupasz pisztoly trilógia valamelyik részében volt. Ennél találóbban nehezen lehetett volna megfogalmazni a liberális őrületet.

Ül otthon a házaspár járványkaranténban , ekkor megszólal a férfi: Lefilmezlek a telefonommal. Oké, kezdjek vetkőzni? Nem, nem olyan film. Valahogy így kezdődhetett az új angol sci-fi film készítése. A férj írta a forgatókönyvet, ő az operatőr (a telefonjával, nem vicc), s persze ő a rendező. A feleség meg az egyetlen főszereplő, sőt szinte az egyetlen szereplő, mert a film 99+ %-ában ő van egyedül a képen. A főszereplő felébred, nem tudja hol van, sehol senki, s elkezdi keresni mi is a helyzet. Lassan kiderül: ő egyfajta videójáték szereplője, halad szintről szintre, s ha nagy hibát ejt, akkor "meghal", visszakerül a start pozícióba. Ha meg helyesen "lép", akkor közeledik a célhoz. Ő pedig okos, lassan megtalálja a "szoftvercéget", ahol az egészet csinálják. Rájön, az egész egyfajta teszt egy másik, párhuzamos világból, ahol az ottani tudósok így tanulmányozzák az emberi viselkedést. Katarzis nincs : rájön nem tud hatni a "felső" világra, abbó...

Az orosz filmművészetnek két szakasza volt eddig. Az első a műszaki minimalizmus . Azaz nagyon olcsón filmet csinálni. Ez jó lehet drámai műfajokban, de bárhol máshol, ahol mégiscsak szükség van a valóság érzékeltetésére, ott ez a nevetségességet és gagyiságot hozza csak elő. Az eredmény kb. olyan lesz, mint az Isaac Asimov magyar sci-fi adaptáció, a Halhatatlanság halála , ahol Juhász Jácint üres folyosókon bolyong, s néha megjelenik egy elsuhanó kávéfőző. A szovjet verzióban ez úgy volt a szovjet sci-fikben, hogy a sci-fi jelleg kimerült abban, hogy aranyszínű csillogó ruhába bújtatták az orosz színésznőt, aki a főszerepet játszotta. Persze lehetséges, ritkán, hogy lehet így is pl. sci-fit csinálni, ha olyan a téma, de ez kivétel . Az orosz filmművészet egyedül háborús témákra volt hajlandó ténylegesen költeni, ott tényleg valósághű ábrázolások voltak. Ha azt mondta egy szovjet rendező, filmet akar forgatni a Nagy Honvédő Háborúról, s ehhez kell neki 100 darab valódi tank, melyek ide...

Nagy csalódás a Fake Famous című film. Pedig nagyon reklámozták alternatív médiák. Bárhogy is értelmezem, én egy szál rendkívüli leleplezést se látok az egészben. A filmkészítő tegnap született, hogy rácsodálkozik , a reklámok nem a valóságot tükrözik? A film lényege: ismeretlen emberekből sok erőfeszítéssel és pénzzel híres embereket készítenek, majd ezek tényleg híresek lesznek. Na és? Pedig maga a film megadja a választ. A médiák száma exponenciálisan megnövekedett az utóbbi 30 évben, így már a valódi sztárok - színészek, sportolók, zenészek - száma túl kicsi, tehát gyártani kell. Ez pedig szakma. A szakma pedig kialakítja a maga működésének optimális szabályait. Hogy az influencerek nem a valóságot mutatják be? Persze, de ki gondolt mást? Az influencer szimplán egy új típusú reklámozó , semmi egyéb. Persze lehet egy internetes személyiség hiteles is. Egy adott témában adja magát, s ennyi. S ha reklámoz is, ez nincs rejtve. Lásd, vannak szakácsok például, akik egy adott étel elkész...

A friss Bliss című film kapcsán a divat az ami zavar. Nagy a divatja ennek a témának, a virtuális valóságunk témának. Én pedig utálok divatos lenne. Bár nem vagyok analitikus filozófus, s nem Wittgeinstein a kedvencem, itt bizony pontosan arról van szó, hogy a szavak jelentése hordozza magát a problémát, amit aztán elkezdenek mindenhonnan elemezni, pedig csak észre kellene venni a jelentést. Mert mi is az a virtuális szimuláció ? Az ami a valóságban nincs, csak tudatunk valóságnak hiszi. De mi a valóság? Az ami objektíven létezik. Viszont a legtöbb világnézet szerint éppenhogy nincs objektív valóság. Az Isten által teremtett világ szubjektív, Istentől függő, s az egyetlen önmagában létező maga Isten. Kevesebbet ér a világ csak amiatt, hogy szimulált? Ez a legnagyobb tévedés. Egy egyszerű példa erre: nézzünk meg egy focimeccset! Mindenki tudja, hogy a focimeccs nem a "valóság", hiszen kívülről nézve nem más, mint pár ember által labda ide-oda rúgása, mindenféle furcsa szabály...

Megnéztem A nagy hekk című filmet. S a véleményekból úgy látom, az emberek nagy része félreértette az egészet. A fő tévedés szerintem az, hogy ezt az egész ügyet valamiféle választási csalásnak hiszik. Pedig egyáltalán nem az, még a legtágabb értelemben sem az, azaz még a "szavazatvásárlás" kategóriába se fér bele. Miről is van szó? A filmben említett cég, a Cambridge Analytica rádöbbent, a célzott kereskedelmi reklám kiválóan alkalmazható politkai kampányokra is, majd ennek kidolgozta a részletes módszertanát. A közhiEdelemmel ellentétben a reklám célja nem az, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás általánosan népszerű legyen, ez ugyanis képtelenség: aki pl. utál sportolni, az akkor se fog, ha nagyon reklámozzák neki. A hagyományos reklám még az volt, hogy az átlagembert, esetleg nagy célcsoportokat vettek alapul. Az internet eljövetelével és tömegessé válásával azonban lehetőség nyílt egy sokkal kifinomultabb reklámtechnikára is. Hiszen hatalmas pénzkidobás olyanoknak re...

Megnéztem a Borat második részét , ill. nem az egészet, mert a film közepén elaludtam negyedórára az unalomtól . Ez eleve egy rossz jel humorosnak szánt filmnél. Szóval a második rész az elsőnél is rosszabb. De az legalább még eredeti ötlet volt, míg ez a második rész folyamatos önismétlés . Persze vannak vicces pillanatok most is - pl. hogy Kazahsztánban románul és bolgárul beszélnek -, de az egésznek egyszerűen se füle, se farka, s még is izzadságszagú. A film mondanivaló nagyjából összefoglalható 3 pontban: a nyugati világon kívül butaság, nyomor, elmaradottság, hülyeség van lépten nyomon, még a nyugati világ is tele idiótákkal, minden a zsidók körül forog: a világ vagy nyíltan antiszemita vagy rejtve. Az egész Borat-jelenség egyetlen maradandó eleme a kazah álhimnusz, ez tényleg egy zseniális alkotás, kiváló paródia, valóban jól jellemzi a friss államiság erőszakosan modernista nemzeti büszkeségét. http://www.youtube.com/watch?v=Gha3TGmoOBQ&t=0m16s

Folytatás . A felebarát szeretetének félrértelmezése gyakori. Utálom Lars von Trier munkásságát, egyetlen filmjét bírtam végignézni, a Dogville - t, ami persze szintén egy iszonyúan rosszul megcsinált "film" - idézőjelben, mert az egész valójában egy színdarab próbája, nem film -, de legalább a mondanivalója értelmes. (Egyébként Trier haverja és elvtársa, Thomas Vinterberg valamivel jobb filmeket készít, de azért azok is messze vannak a remekműségtől). Szóval a Dogville helyére teszi az említett félreértést. A Biblia azt mondja "Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!", nem azt, hogy ne szeresd saját magadat, s végképp nem azt, hogy szeresd felebarátodat jobban, mint saját magadat. Ha magad ellen vagy, s követed a Biblia parancsát, akkor mások ellen is kell lenned. Ha nem véded meg magadat, akkor másokat se kell megvédened. A parancsolat szellem azonba nem ez az abszurd következtetés természetesen, hanem az, hogy akarj jót és tégy jót magaddal, s ugyanígy viselk...

Korábban néha megesett, hogy hetente 4-5 alkalommal mentem moziba . De a legrosszabb esetben is mentem moziba heti 2 alkalommal. Továbbá rengeteg filmet néztem tévében. A változás 2007 körül állt be. Immár szinte minden letölthető a netről. Az utóbbi 13 évben összesen kevesebb mint 10-szer jártam moziban, s mondjuk összesen láttam talán 20 filmet tévében. Amit így elkerülök az sok minden: mozireklámok, utazás, szinkronizálás, reklámmegszakítások, kivágások filmekből. Ráadásul pénzt takarítok meg.

Kifejezetten vártam Will Ferrell filmjét az Eurovízióról. Nekem Ferrell szimpatikus, nemcsak mert velem egyidős, hanem mert jó színész. Persze nem kiváló színész, gyakorlatilag mindig egyetlen szerepet játszik, de azt elég jól csinálja. A film azonban teljes csőd. Még a legkisebb mértékben sem parodizálja az Eurovíziós Dalfesztivált. S itt nem is számítottam arra, hogy ezt politikusan tegye, pl. utaljon arra, hogy a fesztivál a homoklobbi foglya évek óta. De itt még a teljesen nem politikamentes ügyekben sincs parodizálás. Tulajdonképpen a legnagyobb paródia az "izlandi" dal, de nem az amit a fesztiválon adnak elő, hanem amit a résztvevő páros korábban készített. https://www.youtube.com/watch?v=AdW6BBF22AY Maga a film romantikus giccs . Az egyetlen paródia is csak az oroszellenes elem, lásd a homokos orosz énekes, aki rejti homokosságát. Minden más vagy unalmas, vagy egyszerűen erőltetett és szánalmas.

A művészet, s különösen a tömegkultúra képes nagyon károsan hatni azzal, hogy téveszméket terjeszt. Lásd pl. a történelmi mítoszokat: az eredmény az, hogy az emberek jobban hisznek a mítosznak, mint a valóságnak. Kedvenc példám erre a Föld lapossága . Átlag 10 Kolumbusz-filmből 9-ben benne van egy olyan jelenet, hogy a buta, gonosz spanyol katolikus főpapok nem engedték a tudós Kolumbuszt hajózni, mert az utazása csapás lett volna a katolicizmusra, mely szerint a Föld lapos. A valóságban semmi ilyesmi nem volt, sőt éppenhogy a főpapoknak volt igazuk, nem Kolumbusznak a nevezetes vitában, mely nem a Föld laposságáról szólt (akkor már 1500 éve konszenzus volt, hogy a Föld gömbölyű), hanem arról, milyen messze van India nyugat felé hajózva, s elérhető-e: a vitában Kolumbusz súlyosan tévedett, a valós távolság alig felét becsülve, míg az egyházi vezetők a tényleges adatot állították, kb. 15 ezer km-t tippelve, ami nem volt bejárható a korabeli hajókkal, egyszerűen félúton elfogyott volna a...

A The Plot Against America című sorozat elvileg alternatív történelem. Állítólag azért készült, hogy a The Man in the High Castle sorozat locsogó stílusát helyre tegye. A történet persze más: itt nem győz Hitler a háborúban - de nem is veszít, a film a háború alatt zajlik, nem derül ki a vége, csak annyi tudható: Oroszország harcban áll Németországgal, viszont Amerika semleges marad. S ez a semleges Amerika igyekszik jó viszonyt kialakítani a németekkel. Ez annak a köbetkezménye, hogy az 1940-es választáson veszít a náciellenes háborúpárti Roosevelt, helyette a semlegességpárti, de részben németszimpatizáns Lindbergh lesz az elnök. A lényeg: ezek után valahogy üldözni kezdik a zsidókat Amerikában, bár sose derül ki a cselekményből, ennek mi is a pontos oka, mivel hiányzik a történet fonalából bármilyen logikus lánc. Egyszóval: egy dögunalmas holokausztfilm. A színészeket sajnálom, mert több színész is kiválóan játszik. Hát, a The Man in the High Castle jobb volt, minden baja ellenére.

Alex Garland ú j sorozata kifejezetten érdekes. Aki a Never Let Me Go című remekmű rendezője. Különösen az keltette fel bennem az érdeklődést, hogy sok volt róla a kezdeti negatív vélemény. Nyilván negatív azoknak, akik dinamikus, akciódús, speciális hatásokkal teli sci-fi-re számítottak. Én akkor kezdtem el nézni, amikor éppen kijött a 3. rész, s már az első rész közepén rájöttem: kiváló ötlet , kiváló történet, onnantól már csak abban reménykedtem, ne legyen valami olyasmi, mint a Westworld, mely a 2. évadban elkezdett akciósodni (hozzáteszem: a jelenleg menő 3. évad már jobb, mint a 2.), s persze végképp ne legyen olyan, mint a Mátrix, ahol az 1. kiváló filmnek semmi köze a 2. és 3. dögunalmas részekhez. A történet lényege: a gyerekét elvesztő milliárdos programozó , egy hatalmas számítástechnikai cég tulajdonosa titkos projektet fejleszt ki, mellyel mind a múlt, mind a jövő teljesen belátható lesz. Az alap a determinisztikus világkép, azaz minden előre elrendelt, mindennek van o...

Belenéztem a Két pápa című filmbe, s aztán végig is néztem, Anthony Hopkins kiváló színész. A rendező igyekezete dicshimnusz készítése volt a jelenlegi római pápa számára, melyben a bátor főpap végre modernizálja a velejéig romlott egyházát. De mivel a színészek jók, maga a történet kiment a rendezők akarata alól, s valami egész más az eredmény. Két ember, akik mindketten keresztül mentek számos megrázkódtatáson . De míg az egyiknek ettől megerősödött a hite, addig a másik lassan minden hitét elvesztetve, szimpla politikai aktivistává vált. Míg az egyik folyamatosan töpreng, saját magát is vádolja, addig a másik egyre magabiztosabb, komolyan elhíve, hogy ő az igazság letéteményese . Röviden : egy alázatos, szerény, hívő keresztény és egy pofátlan, hataloméhes ateista.

Sokan írtak már a halivúdi filmek sablonjairól, de íme az én pár rövid megfigyelésem. Kötelező a homokos szereplő. Ő minden esetben vagy kissé humoros figura, vagy mindenkinek segítő, nagyon rendes ember, sose gonosztevő. A gonosztevő viszont mindig olyan nemzetiségű, amit éppen utálni kell az éppen hivatalos amerikai kormánypropaganda szerint. Az analfabéta gettódrogos mindenre képes. Csak egy jó szó kell neki, s 2 hét alatt megtanul írni-olvasni, professzori szintű tudásra tesz szert, plusz felhagy minden bűnös tevékenységgel, hasznos tagja lesz a társadalomnak. A csapatszellem mindennél többet ér. A körzet legrosszabb focicsapata (az egyik tag vak, a másik 200 kilós, a harmadik mozgássérült) is képes 3 edzéssel az új edző keze alatt olyan szintre fejlődni, hogy legyőzi az országos bajnokcsapatot, melyben csupa profi játszik többmilliós fizetéssel. A csapat titka: összetartanak és bíznak magukban. Ha viszont tudományos kérdésről van szó, pl. a földönkívüliek támadnak a bolygóra, ott ...

Két aktuális filmről.