Nagyon rettegek a plágiumtól , de néha az ember bosszús, ha olyasmi jut eszébe, ami másnak már régen eszébe jutott. Most egy olyan ötletemet fogom leírni, melyet más már megírt, de én úgy jöttem rá, hogy még akkor nem olvastam máshol. Azérft teszek kivételt, mert a téma rendkívül fontos. A háborúban a résztvevő katona akkor is mérges lesz az ellenségre, ha alapvetően békés ember, aki korábban semmi rosszat nem gondolt az ellenségről. Elég az első lövést megkapni az ellenségtől, már aktiválódik az elemi ösztön a bosszúra. Ha pedig barátunk, kollégánk meghal, mi is meg fogjuk akarni ölni, aki elkövette a gyilkosságot. Ez nem olyan ugyanis, mint egy normál hétköznapi gyilkosság, hanem ez szisztematikus gyilkolás, s tudjuk: ha nem védekezünk,nem támadunk vissza, azzal csak növeljük az ellenség harci kedvét. Háborúban az egyetlen értelmes cél az ellenség ölési képességének megállítása, ehhez pedig nekünk kell győznünk. S hiába tudjuk, hogy az ellenséges katona valószínűleg nem akart nekünk ...
