BircaHang Média

A háziállatokat nem ismerők tévhite : a kutya szabad akar lenni. Semmi se hamisabb ennél, a kutya természetes közege, hogy egy gazda hatalma alatt áll. Mi van a gazdátlan kutyákkal azonban? Mert megesik a gazdátlan kutya. Kidobott szaporulat, megunt háziállat, meghalt gazda, ahol az örökös nem akar kutyát, stb. Mellékszál. Egyszer én is kidobtam kutyát. Régen volt, de megtörtént. Mentségemre csak azt tudom felhozni: utólag meggondoltam magamat, s érte mentem, ismét befogadtam. Egy napnál rövidebb ideig volt gazdátlan. Persze a gazdátlan kutyák egy része gyorsan meghal . A kicsiket jellemzően elgázolják, mert nagyjából másfél éves korban érnek el oda a kutyák, hogy képesek vigyázni magukra a városi forgalomban, addigra már képesek biztonságosan közlekedni. Néha látok zebránál álló idős kutyákat, nem indulnak el, míg nincs ember, aki szintén elindulna. De egy kiskutya erre még nem képes. Aki viszont túléli ezt a másfél éves sajátos természetes szelekciót, az jó eséllyel sokáig fog élni....

Amikor egy adott területre jellemző zenei műfaj váratlanul második hazára lel egy olyan területen is, melynek semmi köze az eredeti területhez. Íme két sajátos eset. A tangó a spanyol gyarmati uralom alól felszabaduló Argentínában és Uruguayban született meg, a Río de la Plata folyó torkolata vidékén, ahol a két ország fővárosa található: délnyugaton Buenos Aires, északkeleten pedig Montevideo. A helyi, sokféle térségből összejött lakosság egyik identitásképzője lett a helyi alsóosztályok sajátos új zenéje, a tangó, mely szintén sokfajta zenei stílus sajátos keveréke. A XX. sz. elejére a tangó már túlnőtt városi és alsóosztályi jellegén, gyakorlatilag ez lett az argentín és uruguayi nemzeti zene és tánc. A tangó eredeti nyelve a spanyol argentín-uruguayi nyelvjárása. A dalok tematikája pedig enyhén szomorkás stílusban nosztalgia a múlt iránt, az idő múlásának kérlelhetetlensége, szerelem, férfiak-nők közti kapcsolatok bonyolultsága, szinte sosincs társadalmi, politikai üzenet. https://...

Az idei eurovíziós dalfesztivál vicces momentuma a német versenyző volt. A németek fanatikus emberek, mindegy mi éppen az ideológia, de abban ami az adott pillanatban hatályos, abban fanatikusak. Szóval adott egy heteroszex srác, aki homokosnak öltözik, majd jelszavakat énekel a színpadról. Mondanivalója, hogy ő árja felsőbrendű, akarom mondani, szivárványliberális felsőbbrendű, aki mindenkit lenéz, s ezt a "nem érzek gyűlöletet" mondattal magyarázza. https://www.youtube.com/watch?v=1m0VEAfLV4E Azt hittem, valahol a csúcs közelében fog végezni ezzel, de kellemes meglepetés: a zsűritől kapott 3 pontot, a közönségtól meg 0 pontot, így 25. lett a 26-fős mezőnyből. Tessék mondani, ezek szerint antiliberális a zsűri és a közönség is? Persze volt még más mélyrepülés is. A svéd versenyző természetesen egy menekült volt - mi más is lehetne? -, de úgy néz ki, ez nem tűnt elégnek, így pluszban még nemváltónak is maszkírozták. Az oroszellenes bojkott erős volt, még az se segített, hog...

Az ellenzéki tábor (nem a pártok, hanem a szavazók, ideértve a potenciális szavazókat is) több egymással nem kompatibilis csoportra oszlanak, ezek durván a következők, ballibaista eltökéltség szerint csökkenve rangsorolva: a harcos gyurcsányista , más szóval hagyományos ballib keménymag, aki nem akar mást mint 1990-2010 visszahozatalát, minden mást engedménynek, legfeljebb ideiglenes célnak tekint, a mérsékelt ballib, aki hibáztatja a 2010 előtti kort is, bár a mait annál rosszabbnek tekinti, számára a gyurcsányista kimenet csak ideiglenes célként fogadható el, a nedvesen álmodó , aki még mindig valami nyugati, európai izét akar, ő jelenleg még bárkire szavazna a ballib táborból kisebb rossz alapon, a kiábrándult fideszes, aki nem akarja Orbánt, de Gyurcsányt se, ha csak a kettő között lehetne választani, nem menne el szavazni, a bizonytalan , aki unja Orbánt, de ha helyette rosszabbnak vélt jönne, akkor mégis inkább maradna Orbánnál. Ha olyan ember vezeti majd a ballib stratégiát, ak...

Sose néztem a liberalizmus főünnepét, az Oszkár -díjak átadását Hollywoodból, az emberiség pöcegödrének székhelyéből. Nem is érdekelt soha, ki nyer, ki veszít. Idén azonban kivételt tettem, nagyon vártam az eredményeket. Mi az oka ennek? Mert idén egy bolgár színésznő volt a jelöltek között. A legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ez Marija Bakalova, aki a Borat-2 című iszonyúan rossz és tehetségtelen alkotásban a főszereplő Borat lányát játssza. Szóval az Oszkár-est előtti 3-4 hétben az összes bolgár média erről zengett, képtelenség volt nem beleütközni ebbe a témába. Nagyon megutáltam emiatt Bakalovát, pedig valószínűleg ő nem is tehet erről: kapott egy felkerést egy szerepre, jó gázsival, s vállalta a munkát, pont. Tudtam, ha megnyeri a díjat Bakalova, még 2-3 hónapig ez főhír lesz, ha viszont veszít, akkor 1 héten belül eltűnik a hír. Szóval nagyon drukkoltam : ne nyerjen Bakalova. S győztem! Bakalova nem nyert. Mint egy nem éppen amerikapártiságáról ismert bolgár elemező mondt...

Amikor még nem voltak a neten filmek, kénytelen voltam televíziót nézni. Amit általában szeretek az a művészibb alkotás, dehát ez ritkaság a tévében. A többi műfajból meg a sci-fi (a fantasymentes sci-fi) és a humor a kedvencem. Az amerikai humoros sorozatokban van egy alapszint , ami egyszerűen nem vicces. Ezeket képtelen voltam nézni. Van a közepes szint, ami alapból nem humoros, de néha elhangzanak benne vicces dolgok. Volt pl. 30 éve a Cheers című amerikai sorozat, melyből láttam talán 15 részt, s ez alatt egyszer mosolyodtam el, amikor a poén alapja, hogy az egyik szereplő nem tudja, hogy Ausztráliában angolul beszélne. Hasonló a 3rd Rock from the Sun esete, ahol szintén egy darab vicces elemet láttam. Ma már valószínűleg ezt törölné a hollywoodi cenzúra , de 25 éve még szabad volt az ilyen vicc: az egyik földönkívüli hall a Mayflower hajóról, mire megkérdezi a néger amerikai nőt, az ő ősei is ezen hajón érkeztek-e Amerikába, mire az "igen, hajón, de egy másik hajón". ...

A Neoton együttest sose szerettem. Olyan baráti körben nőttem ugyanis fel, ahol a Neotont utálni volt szokás, két okból is. Először is, a diszkózenét le kellett nézni, mert "a rockzene az igazi". Én egyébként szerettem Szűcs Juditot, ő volt a kor kettes számú magyar diszkósztárja a 70-es évek végén, 80-as évek elején. De ezt rockkedvelő haverjaim megbocsátották nekem, arra hivatkoztam , hogy Juditot mint nőt szeretem, nem mint zenét. Másodsorban pedig, a Neoton a kádárizmus zenei jelképe volt. Egy lázadó kamasz meg nyilván gyűlölni köteles a hatalom egyik jelképét. Aztán egyszer elmentem Neoton-koncertre, de csak azért mert ez akkor volt, amikor Kubában éltem, s a Neoton Kubában koncertezett. 1983-ban történt, nagy csalódás volt. Először is a hangosítás el volt kapkodva, többször is berezgettek a hangszórók. Másodsorban pedig ez talán 2-3 hónappal azután volt, hogy immár csak egy énekesnő maradt az együttesben, nekem pedig nőként legjobban éppen az 1983 elején kirúgott énekes...

Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből - ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is történt. A főszereplő egy tényleges énekesnő, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején viszonylag híres punk énekesnő Hazel O’Connor, aki aztán a film miatt tényleg világhírű lett. https://www.youtube.com/watch?v=8ALdL8oV_sY amikor már sztár lett a filmben (1980) Mi annak idején kamaszként azt is beleláttuk a filmbe, ami valószínűleg nem is volt benne. Ez a Kádár-kor sajátossága volt: minden mögött hátsó, rejtett üzenetet vélt felfedezni az egész ország, még egy külföldi filmben is. A levont üzenet nagyjából az volt, hogy a társadalom megrontja az embert, s különösen a pénz. A harcmód pedig ez ellen a ...

Az emberi társadalom célja a közösséget alkotó egyének anyagi és szellemi jóléte . A modern polgári társadalom azonban kitermelte a parazitákat , s mára a legfőbb vágy: parazitává válni. Kisgyerekek basszák egymást (s ez még a jobbik eset, mert az alternatíva a felnőttekkel való szex), nyugdíjasok meg úgy csinálnak, mintha frissen végzett diákok lennének. S hazudnak, csalnak, megjátsszák magukat. Indokoltnak tűnik felkészülni a féregirtásra . Persze van másik út is: az öngyilkosság . Ki-ki választhat szabadon. Ami a természetes jó híveit illeti, nekünk személyesen egyébként mindegy, de azért mégiscsak kár az emberiségért... Nyilván jobban örülnénk, ha az emberiség képes lenne öntisztulásra, da he nem, akkor nem, mi akkor is megleszünk, bár kissé szomorúan. Ez a szomorúság természetes érzés: mint amikor egy gyilkost akasztanak, az ember akkor is érez egyfajta keserűséget az ember halála miatt, ha az egyébként bőven megérdemelte a kivégzést.

Csak most értesültem, hogy kedvenc magyar könyvemnek lett immár egy második angol fordítása is. Az első, 1975-ös angliai kiadás még a szerző életében történt, kb. nulla hatást ért el. A mostani második amerikai kiadásról viszont már legalább vannak viták az amerikai kiadó YT-csatornáján . A könyv, amit a Horthy-rendszer cenzúrázott annak vallásellenessége miatt, s melyet a kommunista rendszer pedig csúnyán félremagyarázott . https://www.youtube.com/watch?v=qCXzbzOikLk pár rész - kb. a könyv 5 %-a meg lett filmesítve - ezek itt összevágva A könyv, melyet szinte se ismer Magyarországon - ami érthetetlen. Ez egy remekmű ugyanis. A könyv - végső "hivatalos" verziójában 20 fejezetből áll: 1. fejezet: ez a bevezető rész, az "angol" főhős szarkasztikusan beszámol kora - XX. sz. 20-as, 30-as évei - fejleményeiről, majd csatlakozik mint hajóorvos az angol hadiflottához, 2. fejezet: hajótörést követően a főhős megérkezik Kazohíniába, melyről kiderül: műszakilag sokkal fejl...

Megfogalmazta a tökéketes agyatlan ballib krédót egy kommentelő , azt mondja: a mieink véleményt alkotnak, rágódni valót adnak, vitát generálnak, az ellenségeink meg csak indokot szolgáltatnak, melyet amúgy fel se fognak. Akkor is, ha ugyanazt mondják! Az ürügy : nem tudják a ballibek máig hová tenni Kertész Imrét, aki évtizedekig az idoluk volt, majd élete utolsó pár évében viszont keményen kibeszélt az akolból. Baromság! Attól még, hogy valaki nagy ember, még simán mondhat totális marhaságokat. Nem "rágódni valót", hanem hülyeséget. S semmi szégyen ezt kimondani. Persze az Örülünk Vincent eleve egy kiemelten gennyes szeptikus bemélyedése a magyar internetnek: a blogtulaj gennyes, s maga köré gyűjti a fajtáját.

Ül otthon a házaspár járványkaranténban , ekkor megszólal a férfi: Lefilmezlek a telefonommal. Oké, kezdjek vetkőzni? Nem, nem olyan film. Valahogy így kezdődhetett az új angol sci-fi film készítése. A férj írta a forgatókönyvet, ő az operatőr (a telefonjával, nem vicc), s persze ő a rendező. A feleség meg az egyetlen főszereplő, sőt szinte az egyetlen szereplő, mert a film 99+ %-ában ő van egyedül a képen. A főszereplő felébred, nem tudja hol van, sehol senki, s elkezdi keresni mi is a helyzet. Lassan kiderül: ő egyfajta videójáték szereplője, halad szintről szintre, s ha nagy hibát ejt, akkor "meghal", visszakerül a start pozícióba. Ha meg helyesen "lép", akkor közeledik a célhoz. Ő pedig okos, lassan megtalálja a "szoftvercéget", ahol az egészet csinálják. Rájön, az egész egyfajta teszt egy másik, párhuzamos világból, ahol az ottani tudósok így tanulmányozzák az emberi viselkedést. Katarzis nincs : rájön nem tud hatni a "felső" világra, abbó...

Amikor kiskamasz voltam, a 70-es években, sokat álmodoztam a szükséges találmányokról, melyekre szükség lenne. Kizártam az eleve fantasztikusnak látszó dolgokat, lásd mindenkinek repülő autó és hétvégi nyaralás a Marson, igyekeztem realisztikus lenni. Három fő dolog jutott eszembe. Egy. Olyan rendszer, mellyel a televízió, a rádió, s a mozi műsorai bármikor visszanézhetőek/hallgathatóak. Valamiféle adatbázis, mely tartalmaz mindent, s melyhez hozzá lehet férni. Úgy képzeltem, hogy van valamiféle kábelhálózat , mint az áram, s minden lakásban van egy konzol (nagyméretű konzolt képzeltem el), mellyel keresünk az adatok között, majd a tv képernyőjén megjelentetjük az adott műsort. Azaz eszembe se jutott internet típusú megoldás. Ez mára részben megvalósult , nagyon sok műsor tényleg bármikor hozzáférhető a neten. Kettő. Hordozható telefon mindenkinek. Ez nyilván teljesen megvalósult mára. 1997-ben döbbenten rá, hogy ez teljesen jelen van, amikor azt láttam, immár a takarítónőknek is van m...

Nem vagyok egyébként versrajongó , a prózát sokkal jobban kedvelem. De a magyar költészet napja alkalmából íme három kedvenc magyar versem: https://www.youtube.com/watch?v=ga_ucCLMHrc forrás: M5 https://www.youtube.com/watch?v=AZkJ0aPDKZk forrás: M2 https://www.youtube.com/watch?v=TMlFmq9EkUc forrás: Hungaroton Szeretném aláhúzni, ez a 3 legjobb vers, a "legjobb" nem jelent azonban egyetértést, így pl. a legutolsó mondanivalójával egyáltalán nem értek egyet. U. i.: Nagyon nehéz volt nem betenni a Levegőt! és a Nagyon fáj című verseket, de úgy döntöttem, ne legyen egy költőtől egynél több a dobogón.

A rendszerváltozás egyik mellékhatása , hogy a szexuális magatartást illetően Kelet-Európa teljesen felzárkózott a nyugathoz. Míg pl. a 80-as években a magyar lányok első nemi aktivitása 17-18 éves kor között következett be, addig ez ma 14-15 éves korra esett vissza. Gyakorlatilag csak egyes vallási szubkultúrák tagjainál fordul elő manapság, hogy pl. egy érettségizős lány még szűz. Ugyanez teljesen igaz egész Kelet-Európára is. A kommunista rendszerek egyik sajátossága az volt, hogy a társadalmi értékeket illetően abszolút konzervatív értékrend volt hivatalos, azaz házastársi hűség, kiskorúak szextilalma, homoszex elítélése, pornó tiltása, nem-hagyományos szexuális magatartások stigmatizálása, női promiszkuitás erkölcstelennek minősítése, stb. volt hatályban. Pedig a szovjet rend nem így indult, 1917 után a szovjet rendszer még úgy kezdődött, hogy "forradalom" kell a szexben és a családi viszonyokban is, ezekben is fel kell szabadulni a burzsoá és keresztény láncok alól. Csa...

A múlt hónap közepén ballibbant akció volt Budapesten, Orwell nevével: A gond az, hogy egyre több ember ismeri Orwell nevét, s ezzel párhuzamosan egyre kevesebben értik ki volt, mik voltak az elvei, s miket írt. Ami ma ismert az az Orwell "mém", annak is valamilyen liberális kifacsarása. Orwell átértelmezése mint a liberális demokrácia apologétája egyszerűen nevetséges. Bár ezt a 80-as évek óta igyekszik elérni a liberális médiaipar, ez tény, erre a legviccesebb példa az 1999-es Állatfarm film , melyben az állatok fellázadnak, de rájönnek, hogy képtelenek szabadok lenni, ezért új gazdát hívnak a farmra, aki végre rendesen képes irányítani őket. Nem vicc: ez a film azzal végződik, hogy a boldog állatok önfeledt tapssal fogadják az új gazdát! Az új gazda egy dolgos, fiatal, kisgyerekes házaspár, nem iszákos egyedülló középkorú férfi, amilyen az eredeti gazda volt, aki ellen fellázadtak. Szóval szögezzük le: Orwell marxista volt, egész életében, s a nyugati liberális demokrácia ...

Mivel április elseje van, csak egy vicces kép. Aki küldte, az inkább negatív próbált lenni, de én a pozitív értelmét is látom.

Kivételesen jó hír Amerikából: nem lehet alapvető jogokat elvenni a magánérdekre hivatkozva. Eddig ugyanis az volt a liberális érvelés : jogok csak az állammal szemben lehetnek, minden mást a "szabad piac" rendez. Azaz pl. közterületen jogom van a szólásszabadságra, ez nem korlátozható (ill. csak kivételes esetekben), míg ha egy magánterületen vagyok, ott annak tulajdonosa szabályoz, ahogy ő akar - egyetlen választásom, hogy ha nem értek egyet ezekkel a szabályokkal, hogy akkor oda nem megyek be. Persze a magánérdek alól eddig is számtalan kivétel volt, lásd pl. a kereskedelem. Ha kereskedem vagy bármilyen, a nagyközönség számára nyílt tevékenységet folytatok, nem alkalmazhatok önkényes szabályokat, ez csak kifejezetten zárt tevékenység esetében lehetséges, lásd a szórakozóhelyemről nem tilthatom ki a cigányokat, de a klubomból igen. Itt, a konkrét amerikai esetben az alap : egy egyetem tilthat-e alapvető jogokat arra hivatkozva, hogy ezek a tiltó szabályokat az egyetem legi...

Bolgár találmány volt a pípsó és az éjszakai bár házasítása . Nagyon régóta nem voltam ilyen helyen, de a 90-es évek vége felé ez még létező konstrukció volt. Lényege: éjszakai bár két szinten: alul kabinok vannak, felül normál bár. Én nem szégyellem: amikor hirtelen szabad lett ez a téma a kommunizmus bukása után, érdekelt ez az egész iparág. S voltam talán összesen 10-szer ilyen helyeken. Mentségemre hozzáteszem: a dolog művészibb szegmense izgatott, bár ilyet ritkán találtam, a legtöbbször a valóság a pofámba csapott. A kabinok a normál pípsó logikája alapján működnek, azaz be lehet ülni, s egy bizonyos ideig kilátni a "színpadra". Aztán ismét elő kell fizetni, hogy megint felmenjen a függöny. A fenti részről pedig minden látható természetesen, de ott minimális fogyasztás van, s erősen emelt áru termékek. De facto: egy normál éjszakai sztriptíz bár, ahová bemehetnek kispénzűek is csak kukucskálni kicsit. Mindenesetre a hagyományos pípsónál jóval kulturáltabb szórakozás. E...

Az orosz filmművészetnek két szakasza volt eddig. Az első a műszaki minimalizmus . Azaz nagyon olcsón filmet csinálni. Ez jó lehet drámai műfajokban, de bárhol máshol, ahol mégiscsak szükség van a valóság érzékeltetésére, ott ez a nevetségességet és gagyiságot hozza csak elő. Az eredmény kb. olyan lesz, mint az Isaac Asimov magyar sci-fi adaptáció, a Halhatatlanság halála , ahol Juhász Jácint üres folyosókon bolyong, s néha megjelenik egy elsuhanó kávéfőző. A szovjet verzióban ez úgy volt a szovjet sci-fikben, hogy a sci-fi jelleg kimerült abban, hogy aranyszínű csillogó ruhába bújtatták az orosz színésznőt, aki a főszerepet játszotta. Persze lehetséges, ritkán, hogy lehet így is pl. sci-fit csinálni, ha olyan a téma, de ez kivétel . Az orosz filmművészet egyedül háborús témákra volt hajlandó ténylegesen költeni, ott tényleg valósághű ábrázolások voltak. Ha azt mondta egy szovjet rendező, filmet akar forgatni a Nagy Honvédő Háborúról, s ehhez kell neki 100 darab valódi tank, melyek ide...