Levelek
A 13 levél rövid tartalma.
I. levél
II. Dionüsziosz szürakuszái uralkodóhoz intéz levelet nagybátyja Dión, annak kapcsán, hogy az elbocsátotta őt udvarából, annak ellenére, hogy számtalan módon segített a kormányzásban. Visszaküldi a futárral az uralkodónak azt a pénzt is, melyet adott neki az utazására, megjegyezve, hogy ez az összeg nem volt elég.
Ezután megjósolja Dionüsziosz rossz végét, hogy magányban fog meghalni.
A vége: panasz, milyen sokat hibázott Dionüsziosz a levél írójával és Platónnal szemben.
II. levél
Platón levele II. Dionüszioszhoz.
Platón az ő és társai elleni rágalmakra válaszol, kijelentve, hogy semmi se igaz azokból, így Dionüsziosz parancsa, hogy Platón és társai hallgassanak a Dionysiust érintő ügyekben téves alapokon nyugszik.
Az értelem és a nagy hatalom ugyanazt a célt szolgálják, ezért gyakran egyesülnek, mondja Platón.
Az embereket nem lehet elhallgattatni, hogy ne beszéljenek a halottakról, ezért ügyelnünk kell életünkben arra, hogy mit fognak mondani rólunk halálunk után. Platón hozzáteszi, a halottak is meghallják valamilyen módon, hogy mit beszélnek róluk az élők.
Ezért most itt a lehetőség, hogy Platón és Dionüsziosz tisztázzák még most, életükben az esetleg nézeteltéréseiket.
Platón elmondja, amikor megérkezett Szicíliába, már elismert filozófusnak számított, s célja az volt, hogy Szürakuszában elterjessze tudását, de ez nem sikerült, s ennek nem Dionüsziosz volt az oka, hanem azok, akik őt Platón ellen fordították.
Platón megjegyzi: ha valami jobbat tudott meg, mint amit ő tanított neki, kövesse azt. De ha úgy véli, hasznos volt számára Platón tanítása, válaszoljon tiszteletet adva ezért. Ha tiszteletet kap Platón Dionüsziosztól, ő ugyanezzel válaszol, ha pedig nem, csendben marad.
Platón megjegyzi a végén: ő semmit se írt le, s minden amit az ő neve alatt tartanak számon valójában mestere, Szókratész műve.
III. levél
Platón levele II. Dionüsziosz szürakuszái uralkodóhoz. Platón nem kíván kellemes életet az uralkodónak, mert megjegyzi a gyönyörrel teli élet sokszor bajhoz vezet.
Platón panaszkodik az őt az uralkodó által ért rágalmak miatt. Dionüsziosz azt állítja, hogy a türanniszát monarchiává akarta átalakítani, s ezt a döntését Platón tanácsa miatt változtatta meg, így Platón a hibás az állam rossz kormányzásáért. Platón leírja, éppen az uralkodó panaszkodott, hogy ha megszűnik a türannisza, ezzel el fog veszni a hatalma. Ezen kívül Platón nem ártotta bele magát a politikába, a kezdeti időket leszámítva, amikor még azt hitte, képes lesz a dolgokat kedvező irányban befolyásolni, s ezt is csak meghívásra tette, Dionüszios és Dión meghívására. A rossz kormányzásért maga Dionüsziosz a felelős, mert tapasztalatlansága ellenére elűzte a tapasztalt Diónt.
IV. levél
Platón levele Diónhoz, miután az elűzte a hatalomból II. Dionüszioszt.
Platón sürgeti Diónt, ne habozzon rendbe tenni az állama dolgait, a Dionüsziosz okozta rombolás után. Platón kijelenti, kész segíteni, ha Dión meghívja őt.
V. levél
Platón levele III. Perdikkasz macedón királyhoz (Nagy Sándor nagybátyjához). Leírja, hogy kitanította Euphraioszt, aki a macedón király főtancsádója volt, majd javasolja neki, ezek után használja ki Euphraiosz tanácsait a kormányzásban.
Platón megjegyzi, hogy minden államformának megvan a maga módszere, s mindegyiknek a saját módszerét kell használnia, mert ha mást tesz, csődbe megy. Euphraiosz éppen ebben lehet a fiatal király hasznára: megismertetni vele mi a helyes módszere a monarchiának.
Platón leírja: esetleg akadnak majd olyanok, akik le fogják beszélni a királyt Platón tanácsainak megfogadásáról, arra hivatkozva, hogy maga Platón nem tudott segíteni saját államának, Athénnek se, de erre az oka az, hogy az ő korában Athén és az athéni demokrácia már menthetetlenül romlott állapotban voltak, mníg jelenleg Macedónia esetében nem ez a helyzet.
VI. levél
Platón levele Hermiaszhoz, Atarneusz uralkodójához, valamint 2 tanítványhoz.
A barátság fontosabb erő minden vagyonnál, ezért Platón javasolja a 3 címzettnek, legyenek egymás barátai. Hermiasznak felhívja a figyelmét, milyen hatalmas erő a bölcsességel együtt gyakorolt hatalom.
VII. levél
Platón levele Dión rokonai és barátai részére. Ez a leghosszabb levél a 13 levél közül, messze a leghosszabb írás, az összes levél tartalmának 80 %-át ez a levél teszi. Így a leírásom is hosszabb lesz. Ráadásul ez az írás a legérdekesebb filozófiai szempontból.
Platón elmondja, csatlakozni fog Dión követőihez, ha azok valóban Dión elveit követik. Ő ezt jól tudja, mert első látogatása a városba még 40 éves korában történt, akkor annyi idős volt, mint most Hipparinosz (II. Dionüsziosz testvére, Sziraküszá uralkodója 354-352 között).
Fiatalon Platón is politikus akart lenni. Csatlakozni is akart ismerőseihez, de azok uralma olyan rossznak bizonyult, hogy hozzá képest a korábbi kormányzat már jónak kezdett tűnni. Miután mindezt megtapasztalta Platón, visszavonult a politikától. Amikor megdőlt uralmuk, ismét lettek politikai ambíciói, de ezeket aztán végleg feladta miután az új kormányzat elítélte Szókratészt.
Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a politika nehéz dolog, s nehéz megfelelő embereket találni, akiket aztán ki lehetne képezni jó politikussá. Platón arra jutott: minden létező államforma hibás, s hacsak nem történik valamilyen isteni csoda, nem is lehet őket megjavítani. Az egyetlen megoldás: ha a filozófusokból lesznek az uralkodók, vagy a jelenlegi uralkodókból lesz filozófus, így lehet elérni az igazságot, mind az emberekben, mind az államokban.
Ezután Platón leírja első szicíliai útját, ahol rádöbbent: a helyiek erénytelensége és összpontosulása a gyönyörökre gátolja a helyes kormányzást. Diónt sikerült megnyernie ugyan a jónak, de ezt ellenségességgel fogadták mások, s a fő célt, II. Dionüsziosz filozófussá nevelését nem sikerült megvalósítani. Dionüsziosz hamarosan száműzte Diónt, Platónnak viszont maradnia kellett, Dionüsziosz gyakorlatilag fogolyként tartotta. Ez idő alatt Platón végig az remélte, talán Dionüsziosz mégis megnyílik a filozófia felé.
Végül Platón hazatért Athénbe, de Dionüsziosz ismét kérte őt jöjjön vissza hozzá. Platón elmondja, ahogy nem lehet segíteni egy olyan betegnek, aki nem hajlandó az orvos előírásait betartani, úgy egy államnak se lehet, ha annak vezetősége nem fogad el értelmes tanácsot. Kényszeríteni pedig bárkit is etikátlan lenne. Ha egy államnak csak erőszakkal adható helyes kormányzás, akkor ezt nem helyes megtenni, ilyenkor a bölcs ember megelégszik azzal, hogy imádkozik azért az államért.
Dionüsziosznak meg volna tartania a tanácsokat, ahogy ezt most Dión követőnek is meg kell tenniük, így tudnak majd szert tenni hű barátokra és szövetségesekre, melyek nélkül nem lesznek képesek jól kormányozni.
Platón azért jött el Szürakuszába, hogy békét hozzon a két ellenséges frakció között. Diónt azonban elárulták, majd megölték. Platón megjegyzi, bár a gyilkos athéni volt, Athén ezért nem hibás.
Platón felszólítja a mostani vezetést, fogadja el a tanácsokat, az országban a törvények uralkodjanak, ne az emberek, a despotizmus mindenkinek rossz: maguknak a despotáknak is.
Felhozza Dión és Dionüsziosz példáját: az előbbi követte a tanácsokat, az életével fizetett érte, az utóbbi nem követte a tanácsokat, s most aljas emberek módjára él. Mindig jobb azonban dicsően meghalni, mint dicstelenül élni, mivel a lélek halhatatlan. Dionüsziosz hatalmas lehetőséget szalasztott el, pedig esélye volt a bölcsességet a hatalommal egyesítve kiváló uralmat bevezetnie.
Most minden terv elesett. Platón felhívja a mű címzetteit, kövessék Dión útját, igyekezzenek megvalósítani terveit. De ne akarjanak bosszút állni az ellenséges frakción, hanem olyan államot hozzanak létre, melynek alapja a közjó mindenki számára.
Ezek után Platón leírja, miért ment vissza Szürakuszába második alkalommal is. Platónnak azt mondta Dionüsziosz, vele együtt Diónt is visszahívja, de ez végülis nem következett be. Dionüsziosz többször is kérte őt, menjen vissza, Platón azonban sokáig nemet mondott. Végül, miután sok más szürakuszái is kérte őt, igent mondott.
Platón megtudta, Dionüsziosz könyvet írt arról, amit Platóntól hallott, s azt saját maga művének állította be, Aki ír ezekről a dolgokról és azt állítja, hogy tud mindent róluk, az nem tud semmit. Ezekre a dolgokra csak hosszas vita, hosszas tanár-diák kapcsolat során lehet ráeszmélni. "Ha mindezt csak úgy le lehetne írni, magam is ezt tettem volna" - mondja Platón. A nagy többség ezt nem értené meg, mindezt vagy lenézéssel vagy elmebeteg lelkesedéssel fogadná.
Platón kijelenti, a továbbiakban igyekezni fog lefektetni azokat az elveket, melyekkel meg lehet cáfolni az említett típusú irományokat. Elsősorban bárminek az ismeretéhez a következő szükséges:
Példának a kört hozza fel:
Ugyanez a helyzet a jót, a szépet, az igazságot, az elemeket, az idomokat, a testeket. a színeket, az élőlényeket, a cselekedeteket, a lélek minőségeit illetően.
Aki az első négy kategóriát nem képes felfogni, az sose lesz képes tudni az ötödikről. A nyelv is akadályt jelent, mert a szavak csak igyekeznek az egyes kategóriák tisztázására. Nincs ember aki képes lenne szavakban leírni az ötödik kategóriát, azaz magát a dolgot.
Jó példa erre éppen maga a kör, hiszen mind maga a név esetleges, mind a képmás félrevezető, hiszen egy egyenes vonal mellé rajzolva úgy tűnik, a kör egy része érinti azt, míg a valódi kör csak egyetlen ponton érinti azt.
Szóval az első 4 kategóriamindig homályos. Ez a 4 kategória a léleknek csak a dolog minőségét mutatják meg, nem annak lényegét. Ha csak a minőségekre vagyunk kíváncsiak, azaz csak alacsony szintű megismerésre törekszünk, képesek vagyunk helyes válaszokat adni, de ha meg akarjuk ismerni magát a dolgot, nem tudunk ilyen választ adni, mert az adandó válasz könnyen megcáfolható az első 4 kategóriabeli adattal, éppen azok tökéletlensége folytán.
A jó ember minden eszközt felhasznál, s képes tudni, de az ilyen ember ritka. Az erény megismeréséhez szükséges mind a jó jellem, mind a tudás képessége, önmagában egyik se elegendő, s így is sok idő és kemény erőfeszítés kell. Amikor alaposan megvizsgáltuk a 4 első kategóriát, azok minden részletében és egymáshoz képest, akkor és csak akkor van esély hogy a a megértés a fejtegetés képesek lesznek, hatalmas észbéli erőfeszítéssel, megvilágítani magát a dolgot.
Platón szerint ha Dionüsziosz valóban értené azt, amiről írt, akkor nem írt volna semmit. Így az egész írás egyetlen célja saját becsvágya. Dionüsziosz alkalmatlansága már abból látszik, hogy megszegte Platónnak adott szavát Diónt illetően.
Platón harmadik szicíliai utazásának oka: azt gondolta, hogy Dionüsziosz megtartja legalább ígéretei egy részét, visszaadja Diónnak a tulajdonát, ha Platón egy évre ismét elmegy hozzá. Az év letelte után azonban ezt is csak részben tartotta meg Dionüsziosz. Ezek után a vele való viszonya teljesen megromlott, különösen miután Platón Dión híveinek oldalára állt.
Most Dión arra készül, hogy erővel visszafoglalja államát, de ebben Platón nem fog neki segíteni, míg nem bizonyosodik meg, hogy Dión szándéka nem a károkozás.
A mű vége: Platón Diónt egy olyan tapasztalt hajókapitányhoz hasonlítja, aki rosszul mérte fel a vihar erejét.
VIII. levél
Platón levele Dión rokonai és barátai részére. Ez a második leghosszabb levél a 13 levél közül.
Platón kijelenti, Szürakuszá minden lakosának segíteni fog, az ellenségeinek is, leszámítva azokat, akik szentségtörést követtek el.
Két frakció harcol az államban - a meghalt Dión hívei és II. Dionüsziosz hívei -, s mindegyik azt hiszi, hogy a leghelyesebb az egymás elleni károkozás. ez azonban rendkívül káros dolog, mert ezzel a felek saját maguknak is kárt okoznak. Platón javaslata: a két frakció igyekezzen inkább jót tenni mindenkinek.
Megjegyzi Dión hívei számára, hogy Dionüsziosz családjának jó dolgok is köszönhetőek, többek között ők mentették meg annak idején az államot a karthágói gyarmatosítástól.
Platón inti mindkét felet: ha nem jutnak egyeszségre, az egész államuk meggyengül, aminek az eredménye az lesz, hogy azt Karthágo el fogja foglalni. Platón vállalja, hogy közvetíteni fog a 2 frakció között.
A türannosznak javasolja, a jelenlegi türanniszt alakítsa át spártai mintára királysággá. A demokrácia híveit pedig figyelmezteti, a túlzott szabadság eredménye az anarchia lesz.
Az állami rendnek három értékre kell alapulnia, ezek rangsorban: a lélek, a test, a vagyon.
Ami a konkrét vezetést illeti, 3 király megválasztását javasolja: Dión fiát, valamint Dionüszioszt és testvérét, Hipparinoszt. A királyok hatalma korlátozott kell, hogy legyen, mellettük a népgyűlésnek és egy választott tanácsnak kell a döntéseket meghoznia.
Platón végül megjegyzi, a valóságban mindez Dión terve volt, de halála miatt nem volt ideje megvalósítania.
IX. levél
Platón levele Arkhütasznak, Tarentum uralkodójának.
Arkhütasz panaszkodott, hogy nehezen viseli feladatát, szeretne szabadulni hatalmi kötelezettségeitől. Platón válasza erre: mindenkinek a legfőbb feladata, hogy törődjön a maga dolgával, aminek része a hétköznapi dolgok ellátása, többek között pedig a közügyekben való részvétel mindenkinek a saját dolga. Ha Arkhütasz elhanyagolja uralkodói kötelezettségeit, azt nála rosszabb emberek fogják átvenni.
X. levél
A legrövidebb a levelek között, Arisztodorosznak íródott, aki Dión baráti köréhez tartozik. Platón megdicséri őt, hogy bölcs viselkedést tanúsított, hozzátéve, hogy az igazi filozófia határozottság, hűség és erényesség.
XI. levél
Platón levele Laodamaszhoz, aki azt írta, hogy nem tud elutazni Athénbe, amire Platón azt írja, hogy idős kora miatt ő sem meri megkockáztatni az utazás veszélyeit Laodamaszhoz, viszont levélben készen áll tanácsokkal szolgálni.
Ez után Platón leírja, egy városállamban elsősorban szükséges egy olyan mérsékelt viselkedésű vezető, aki képes ellátni az állam hétköznapi ügyeinek intézést.
Ha nincs ilyen ember, s nincs is senki, aki képes lenne őt megtanítani a feladatra, marad az istenekhez irányított ima, ami minden bizonnyal helyes módszer, hiszen a legtöbb régi város így lett megalapítva.
XII. levél
Platón levele Arkhütasznak, Tarentum uralkodójának.
Platón megköszöni a neki küldött iratokat, kijelentve, hogy azok szerzője méltó saját őseire. Majd megígéri küldeni fog iratokat ő is, de azok jelenleg még nincsenek kész állapotban.
XIII. levél
Platón levele II. Dionüszioszhoz.
Platón visszaemlékezik, hogy egyszer egy ünnepség alatt Dionüsziosz kedves szavakkal fordult Platónhoz, amire az ünnepség egyik résztvevője megjegyezte, hogy Dionüsziosz sokat köszönhet Platónnak, az által kapott bölcsesség miatt, s ezt maga Dionüsziosz is megerősítette.
Platón megjegyzi, ez a kapcsolat kölcsönösen hasznosnak bizonyult. Hozzáteszi: elküldött egy embert Dionüszioszhoz, aki jó ismerője Püthagorasz tanításának, ez hasznára lesz Dionüsziosznak, viszont az illető kissé változékony hangulatú ember, ezért érdemes Dionüsziosznak óvatosnak lennie vele.
A továbbiakban Platón személyes kérdésesekről ír: mi történt a pénzzel, amit Dionüsziosztól kapott.
I. levél
II. Dionüsziosz szürakuszái uralkodóhoz intéz levelet nagybátyja Dión, annak kapcsán, hogy az elbocsátotta őt udvarából, annak ellenére, hogy számtalan módon segített a kormányzásban. Visszaküldi a futárral az uralkodónak azt a pénzt is, melyet adott neki az utazására, megjegyezve, hogy ez az összeg nem volt elég.
Ezután megjósolja Dionüsziosz rossz végét, hogy magányban fog meghalni.
A vége: panasz, milyen sokat hibázott Dionüsziosz a levél írójával és Platónnal szemben.
A háttér: a 380-as években Platón Szicíliába utazott, Szürakuszá uralkodójának, I. Dionüsziosznak a meghívására. Dionüsziosz onnan ismerte Platónt, hogy sógora Dión Platónnal együtt Szókratész tanítványa volt. Egyszer azonban annyira összeveszett Platón Dionüsziosszal egy filozófiai kérdésben, hogy az halálra ítélte őt, majd az ítéletet megváltoztatva eladta rabszolgának. A rabszolgaságból egy tanítványa szabadította ki: megvette őt a rabszolgapiacon, majd felszabadította. I. Dionüsziosz halála után, Platónt ismét meghívatta Dión, így az új uralkodó, II. Dionüsziosz tanácsadója lett, a cél az Államban leírt modell kipróbálása lett volna, de az uralkodó gyanakodni kezdett nagybátyja hatalmi ambícióira, így azt száműzte, míg Platónt pedig túszként tartotta. Később Platónnak sikerült hazatérnie Athénbe. Később Dión el is távolítja a hatalomból Dionüszioszt, de az később visszatér, majd ismét elbukik, de ez utóbbi 2 esemény már Platón halála után zajlik.
II. levél
Platón levele II. Dionüszioszhoz.
Platón az ő és társai elleni rágalmakra válaszol, kijelentve, hogy semmi se igaz azokból, így Dionüsziosz parancsa, hogy Platón és társai hallgassanak a Dionysiust érintő ügyekben téves alapokon nyugszik.
Az értelem és a nagy hatalom ugyanazt a célt szolgálják, ezért gyakran egyesülnek, mondja Platón.
Az embereket nem lehet elhallgattatni, hogy ne beszéljenek a halottakról, ezért ügyelnünk kell életünkben arra, hogy mit fognak mondani rólunk halálunk után. Platón hozzáteszi, a halottak is meghallják valamilyen módon, hogy mit beszélnek róluk az élők.
Ezért most itt a lehetőség, hogy Platón és Dionüsziosz tisztázzák még most, életükben az esetleg nézeteltéréseiket.
Platón elmondja, amikor megérkezett Szicíliába, már elismert filozófusnak számított, s célja az volt, hogy Szürakuszában elterjessze tudását, de ez nem sikerült, s ennek nem Dionüsziosz volt az oka, hanem azok, akik őt Platón ellen fordították.
Platón megjegyzi: ha valami jobbat tudott meg, mint amit ő tanított neki, kövesse azt. De ha úgy véli, hasznos volt számára Platón tanítása, válaszoljon tiszteletet adva ezért. Ha tiszteletet kap Platón Dionüsziosztól, ő ugyanezzel válaszol, ha pedig nem, csendben marad.
Platón megjegyzi a végén: ő semmit se írt le, s minden amit az ő neve alatt tartanak számon valójában mestere, Szókratész műve.
III. levél
Platón levele II. Dionüsziosz szürakuszái uralkodóhoz. Platón nem kíván kellemes életet az uralkodónak, mert megjegyzi a gyönyörrel teli élet sokszor bajhoz vezet.
Platón panaszkodik az őt az uralkodó által ért rágalmak miatt. Dionüsziosz azt állítja, hogy a türanniszát monarchiává akarta átalakítani, s ezt a döntését Platón tanácsa miatt változtatta meg, így Platón a hibás az állam rossz kormányzásáért. Platón leírja, éppen az uralkodó panaszkodott, hogy ha megszűnik a türannisza, ezzel el fog veszni a hatalma. Ezen kívül Platón nem ártotta bele magát a politikába, a kezdeti időket leszámítva, amikor még azt hitte, képes lesz a dolgokat kedvező irányban befolyásolni, s ezt is csak meghívásra tette, Dionüszios és Dión meghívására. A rossz kormányzásért maga Dionüsziosz a felelős, mert tapasztalatlansága ellenére elűzte a tapasztalt Diónt.
IV. levél
Platón levele Diónhoz, miután az elűzte a hatalomból II. Dionüszioszt.
Platón sürgeti Diónt, ne habozzon rendbe tenni az állama dolgait, a Dionüsziosz okozta rombolás után. Platón kijelenti, kész segíteni, ha Dión meghívja őt.
V. levél
Platón levele III. Perdikkasz macedón királyhoz (Nagy Sándor nagybátyjához). Leírja, hogy kitanította Euphraioszt, aki a macedón király főtancsádója volt, majd javasolja neki, ezek után használja ki Euphraiosz tanácsait a kormányzásban.
Platón megjegyzi, hogy minden államformának megvan a maga módszere, s mindegyiknek a saját módszerét kell használnia, mert ha mást tesz, csődbe megy. Euphraiosz éppen ebben lehet a fiatal király hasznára: megismertetni vele mi a helyes módszere a monarchiának.
Platón leírja: esetleg akadnak majd olyanok, akik le fogják beszélni a királyt Platón tanácsainak megfogadásáról, arra hivatkozva, hogy maga Platón nem tudott segíteni saját államának, Athénnek se, de erre az oka az, hogy az ő korában Athén és az athéni demokrácia már menthetetlenül romlott állapotban voltak, mníg jelenleg Macedónia esetében nem ez a helyzet.
VI. levél
Platón levele Hermiaszhoz, Atarneusz uralkodójához, valamint 2 tanítványhoz.
A barátság fontosabb erő minden vagyonnál, ezért Platón javasolja a 3 címzettnek, legyenek egymás barátai. Hermiasznak felhívja a figyelmét, milyen hatalmas erő a bölcsességel együtt gyakorolt hatalom.
VII. levél
Platón levele Dión rokonai és barátai részére. Ez a leghosszabb levél a 13 levél közül, messze a leghosszabb írás, az összes levél tartalmának 80 %-át ez a levél teszi. Így a leírásom is hosszabb lesz. Ráadásul ez az írás a legérdekesebb filozófiai szempontból.
Platón elmondja, csatlakozni fog Dión követőihez, ha azok valóban Dión elveit követik. Ő ezt jól tudja, mert első látogatása a városba még 40 éves korában történt, akkor annyi idős volt, mint most Hipparinosz (II. Dionüsziosz testvére, Sziraküszá uralkodója 354-352 között).
Fiatalon Platón is politikus akart lenni. Csatlakozni is akart ismerőseihez, de azok uralma olyan rossznak bizonyult, hogy hozzá képest a korábbi kormányzat már jónak kezdett tűnni. Miután mindezt megtapasztalta Platón, visszavonult a politikától. Amikor megdőlt uralmuk, ismét lettek politikai ambíciói, de ezeket aztán végleg feladta miután az új kormányzat elítélte Szókratészt.
Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a politika nehéz dolog, s nehéz megfelelő embereket találni, akiket aztán ki lehetne képezni jó politikussá. Platón arra jutott: minden létező államforma hibás, s hacsak nem történik valamilyen isteni csoda, nem is lehet őket megjavítani. Az egyetlen megoldás: ha a filozófusokból lesznek az uralkodók, vagy a jelenlegi uralkodókból lesz filozófus, így lehet elérni az igazságot, mind az emberekben, mind az államokban.
Ezután Platón leírja első szicíliai útját, ahol rádöbbent: a helyiek erénytelensége és összpontosulása a gyönyörökre gátolja a helyes kormányzást. Diónt sikerült megnyernie ugyan a jónak, de ezt ellenségességgel fogadták mások, s a fő célt, II. Dionüsziosz filozófussá nevelését nem sikerült megvalósítani. Dionüsziosz hamarosan száműzte Diónt, Platónnak viszont maradnia kellett, Dionüsziosz gyakorlatilag fogolyként tartotta. Ez idő alatt Platón végig az remélte, talán Dionüsziosz mégis megnyílik a filozófia felé.
Végül Platón hazatért Athénbe, de Dionüsziosz ismét kérte őt jöjjön vissza hozzá. Platón elmondja, ahogy nem lehet segíteni egy olyan betegnek, aki nem hajlandó az orvos előírásait betartani, úgy egy államnak se lehet, ha annak vezetősége nem fogad el értelmes tanácsot. Kényszeríteni pedig bárkit is etikátlan lenne. Ha egy államnak csak erőszakkal adható helyes kormányzás, akkor ezt nem helyes megtenni, ilyenkor a bölcs ember megelégszik azzal, hogy imádkozik azért az államért.
Dionüsziosznak meg volna tartania a tanácsokat, ahogy ezt most Dión követőnek is meg kell tenniük, így tudnak majd szert tenni hű barátokra és szövetségesekre, melyek nélkül nem lesznek képesek jól kormányozni.
Platón azért jött el Szürakuszába, hogy békét hozzon a két ellenséges frakció között. Diónt azonban elárulták, majd megölték. Platón megjegyzi, bár a gyilkos athéni volt, Athén ezért nem hibás.
A gyilkos Kalipposz volt, Platón tanítványa, lefizette őt a Dionüszosz-párt, hogy ölje meg Diónt. de aztán a hatalmat megtartotta magának, ő maga lett Szürakuszá uralkodója 2 évre, mígnem Hipparinosz, Dionüsziosz testvére el nem távolította őt a hatalomból.
Platón felszólítja a mostani vezetést, fogadja el a tanácsokat, az országban a törvények uralkodjanak, ne az emberek, a despotizmus mindenkinek rossz: maguknak a despotáknak is.
Felhozza Dión és Dionüsziosz példáját: az előbbi követte a tanácsokat, az életével fizetett érte, az utóbbi nem követte a tanácsokat, s most aljas emberek módjára él. Mindig jobb azonban dicsően meghalni, mint dicstelenül élni, mivel a lélek halhatatlan. Dionüsziosz hatalmas lehetőséget szalasztott el, pedig esélye volt a bölcsességet a hatalommal egyesítve kiváló uralmat bevezetnie.
A mű megírásakor Dionüsziosz Lokroi városállam uralkodója volt, ahová azután ment, hogy nem sikerült visszaszereznie a hatalmat Szürakuszában, Lokroiban a hatalmat a helyiket becsapva szerezte meg, majd sok kegyetlenséget követett el.
Most minden terv elesett. Platón felhívja a mű címzetteit, kövessék Dión útját, igyekezzenek megvalósítani terveit. De ne akarjanak bosszút állni az ellenséges frakción, hanem olyan államot hozzanak létre, melynek alapja a közjó mindenki számára.
Ezek után Platón leírja, miért ment vissza Szürakuszába második alkalommal is. Platónnak azt mondta Dionüsziosz, vele együtt Diónt is visszahívja, de ez végülis nem következett be. Dionüsziosz többször is kérte őt, menjen vissza, Platón azonban sokáig nemet mondott. Végül, miután sok más szürakuszái is kérte őt, igent mondott.
Platón megtudta, Dionüsziosz könyvet írt arról, amit Platóntól hallott, s azt saját maga művének állította be, Aki ír ezekről a dolgokról és azt állítja, hogy tud mindent róluk, az nem tud semmit. Ezekre a dolgokra csak hosszas vita, hosszas tanár-diák kapcsolat során lehet ráeszmélni. "Ha mindezt csak úgy le lehetne írni, magam is ezt tettem volna" - mondja Platón. A nagy többség ezt nem értené meg, mindezt vagy lenézéssel vagy elmebeteg lelkesedéssel fogadná.
Platón kijelenti, a továbbiakban igyekezni fog lefektetni azokat az elveket, melyekkel meg lehet cáfolni az említett típusú irományokat. Elsősorban bárminek az ismeretéhez a következő szükséges:
- megnevezés,
- meghatározás,
- képmás,
- tudás,
- maga a dolog.
Példának a kört hozza fel:
- megnevezése: kör,
- meghatározása: olyan idom, melynek minden szélső pontja azonos távolságra van középpontjától,
- képmás: a kör lerajzolva.
- tudás: helyes vélemény, megértés, fejtegetés, egyszerre a három.
- maga a dolog: az. ezekhez az előbbiek közül a megértés áll legközelebb.
Ugyanez a helyzet a jót, a szépet, az igazságot, az elemeket, az idomokat, a testeket. a színeket, az élőlényeket, a cselekedeteket, a lélek minőségeit illetően.
Aki az első négy kategóriát nem képes felfogni, az sose lesz képes tudni az ötödikről. A nyelv is akadályt jelent, mert a szavak csak igyekeznek az egyes kategóriák tisztázására. Nincs ember aki képes lenne szavakban leírni az ötödik kategóriát, azaz magát a dolgot.
Jó példa erre éppen maga a kör, hiszen mind maga a név esetleges, mind a képmás félrevezető, hiszen egy egyenes vonal mellé rajzolva úgy tűnik, a kör egy része érinti azt, míg a valódi kör csak egyetlen ponton érinti azt.
Szóval az első 4 kategóriamindig homályos. Ez a 4 kategória a léleknek csak a dolog minőségét mutatják meg, nem annak lényegét. Ha csak a minőségekre vagyunk kíváncsiak, azaz csak alacsony szintű megismerésre törekszünk, képesek vagyunk helyes válaszokat adni, de ha meg akarjuk ismerni magát a dolgot, nem tudunk ilyen választ adni, mert az adandó válasz könnyen megcáfolható az első 4 kategóriabeli adattal, éppen azok tökéletlensége folytán.
A jó ember minden eszközt felhasznál, s képes tudni, de az ilyen ember ritka. Az erény megismeréséhez szükséges mind a jó jellem, mind a tudás képessége, önmagában egyik se elegendő, s így is sok idő és kemény erőfeszítés kell. Amikor alaposan megvizsgáltuk a 4 első kategóriát, azok minden részletében és egymáshoz képest, akkor és csak akkor van esély hogy a a megértés a fejtegetés képesek lesznek, hatalmas észbéli erőfeszítéssel, megvilágítani magát a dolgot.
Platón szerint ha Dionüsziosz valóban értené azt, amiről írt, akkor nem írt volna semmit. Így az egész írás egyetlen célja saját becsvágya. Dionüsziosz alkalmatlansága már abból látszik, hogy megszegte Platónnak adott szavát Diónt illetően.
Platón harmadik szicíliai utazásának oka: azt gondolta, hogy Dionüsziosz megtartja legalább ígéretei egy részét, visszaadja Diónnak a tulajdonát, ha Platón egy évre ismét elmegy hozzá. Az év letelte után azonban ezt is csak részben tartotta meg Dionüsziosz. Ezek után a vele való viszonya teljesen megromlott, különösen miután Platón Dión híveinek oldalára állt.
Most Dión arra készül, hogy erővel visszafoglalja államát, de ebben Platón nem fog neki segíteni, míg nem bizonyosodik meg, hogy Dión szándéka nem a károkozás.
A mű vége: Platón Diónt egy olyan tapasztalt hajókapitányhoz hasonlítja, aki rosszul mérte fel a vihar erejét.
VIII. levél
Platón levele Dión rokonai és barátai részére. Ez a második leghosszabb levél a 13 levél közül.
Platón kijelenti, Szürakuszá minden lakosának segíteni fog, az ellenségeinek is, leszámítva azokat, akik szentségtörést követtek el.
Két frakció harcol az államban - a meghalt Dión hívei és II. Dionüsziosz hívei -, s mindegyik azt hiszi, hogy a leghelyesebb az egymás elleni károkozás. ez azonban rendkívül káros dolog, mert ezzel a felek saját maguknak is kárt okoznak. Platón javaslata: a két frakció igyekezzen inkább jót tenni mindenkinek.
Megjegyzi Dión hívei számára, hogy Dionüsziosz családjának jó dolgok is köszönhetőek, többek között ők mentették meg annak idején az államot a karthágói gyarmatosítástól.
Ne felejtsük, ez az i. e. IV. század, amikor a Földközi-tenger térségének 2 fő hatalma Karthágó és Perzsia, köztük léteznek a görög városállamok. Róma ekkor még csak egy kis állam, mely csak a mai Olaszország középső részét birtokolja. Szicília pedig meg van osztva karthágói és görög városállamok közt.
Platón inti mindkét felet: ha nem jutnak egyeszségre, az egész államuk meggyengül, aminek az eredménye az lesz, hogy azt Karthágo el fogja foglalni. Platón vállalja, hogy közvetíteni fog a 2 frakció között.
A türannosznak javasolja, a jelenlegi türanniszt alakítsa át spártai mintára királysággá. A demokrácia híveit pedig figyelmezteti, a túlzott szabadság eredménye az anarchia lesz.
Az állami rendnek három értékre kell alapulnia, ezek rangsorban: a lélek, a test, a vagyon.
Ami a konkrét vezetést illeti, 3 király megválasztását javasolja: Dión fiát, valamint Dionüszioszt és testvérét, Hipparinoszt. A királyok hatalma korlátozott kell, hogy legyen, mellettük a népgyűlésnek és egy választott tanácsnak kell a döntéseket meghoznia.
Platón végül megjegyzi, a valóságban mindez Dión terve volt, de halála miatt nem volt ideje megvalósítania.
IX. levél
Platón levele Arkhütasznak, Tarentum uralkodójának.
A mai Taranto városról van szó, Dél-Itáliában. A mű megírása idején nem csak Szicíliában, hanem Dél-Itáliában is több görög városállam működött, ezek egészen a III. elejéig fennálltak, amikor Róma meghódította őket.
Arkhütasz panaszkodott, hogy nehezen viseli feladatát, szeretne szabadulni hatalmi kötelezettségeitől. Platón válasza erre: mindenkinek a legfőbb feladata, hogy törődjön a maga dolgával, aminek része a hétköznapi dolgok ellátása, többek között pedig a közügyekben való részvétel mindenkinek a saját dolga. Ha Arkhütasz elhanyagolja uralkodói kötelezettségeit, azt nála rosszabb emberek fogják átvenni.
X. levél
A legrövidebb a levelek között, Arisztodorosznak íródott, aki Dión baráti köréhez tartozik. Platón megdicséri őt, hogy bölcs viselkedést tanúsított, hozzátéve, hogy az igazi filozófia határozottság, hűség és erényesség.
XI. levél
Platón levele Laodamaszhoz, aki azt írta, hogy nem tud elutazni Athénbe, amire Platón azt írja, hogy idős kora miatt ő sem meri megkockáztatni az utazás veszélyeit Laodamaszhoz, viszont levélben készen áll tanácsokkal szolgálni.
Ez után Platón leírja, egy városállamban elsősorban szükséges egy olyan mérsékelt viselkedésű vezető, aki képes ellátni az állam hétköznapi ügyeinek intézést.
Ha nincs ilyen ember, s nincs is senki, aki képes lenne őt megtanítani a feladatra, marad az istenekhez irányított ima, ami minden bizonnyal helyes módszer, hiszen a legtöbb régi város így lett megalapítva.
XII. levél
Platón levele Arkhütasznak, Tarentum uralkodójának.
Platón megköszöni a neki küldött iratokat, kijelentve, hogy azok szerzője méltó saját őseire. Majd megígéri küldeni fog iratokat ő is, de azok jelenleg még nincsenek kész állapotban.
XIII. levél
Platón levele II. Dionüszioszhoz.
Platón visszaemlékezik, hogy egyszer egy ünnepség alatt Dionüsziosz kedves szavakkal fordult Platónhoz, amire az ünnepség egyik résztvevője megjegyezte, hogy Dionüsziosz sokat köszönhet Platónnak, az által kapott bölcsesség miatt, s ezt maga Dionüsziosz is megerősítette.
Platón megjegyzi, ez a kapcsolat kölcsönösen hasznosnak bizonyult. Hozzáteszi: elküldött egy embert Dionüszioszhoz, aki jó ismerője Püthagorasz tanításának, ez hasznára lesz Dionüsziosznak, viszont az illető kissé változékony hangulatú ember, ezért érdemes Dionüsziosznak óvatosnak lennie vele.
A továbbiakban Platón személyes kérdésesekről ír: mi történt a pénzzel, amit Dionüsziosztól kapott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése