A bolgár példa
A magyar ellenzéki ultrák reménysége abszurd: nem lesz színes forradalom Budapesten. Nincs rá se belső, se külső feltétel.
Színes forradalmakban azokat nevezzük, amikor nyugati, háttérhatalmista érdekek mentén eltávolítanak a hatalomból legitim, szabadon megválasztott kormányokat.
Az első ilyen esetet, vagyis inkább próbáját személyesen átéltem: amikor 1990-ben a bolgár szocialisták abszolút többséget szereztek a választásokon, óriási tüntetéshullám lett az eredmény. A "kékek" szervezték ezeket, ez az akkori egyesült ellenzéket jelentette, hivatalos nevükön Demokratikus Erők Szövetsége - bolgár rövidítése: SZDSZ, de ez nem magyar SZDSZ bolgár verziója, hanem - magyar szemmel - kb. olyan, mintha 1990-ben az MDF, az SZDSZ, a Kisgazdapárt, a Fidesz, s a KDNP egyetlen pártként indult volna el a választásokon. A bolgár SZDSZ szinte mindenkit egyesített, aki valamiért ellenezte a kommunista pártot: tagjai között vannak mindenféle irányzatú emberek, csak a nacionalistákat és a törököket nem engedték be.
Egy kis előzmény. Bulgáriában a rendszerváltás napra meghatározható: 1989. november 10. Ezen a napon történt a palotaforradalom Todor Zsivkov ellen. Az új, puccsista vezetés azonban, bár egyáltalán nem akart rendszerváltást (a gorbacsovi reformoknál kevesebbet akartak), már november 18-án elvesztettek minden irányítást az események felett. Innentől kezdve az új vezetés csak sodródott az eseményekkel. 1989 december elején már maga a kommunista párt javasolja a többpárti demokrácia bevezetését. Ezek után szinte csoda volt, hogy nem az ellenzék nyert az első választáson. Mindenki az ellenzék győzelmére számított, ezt írta elő a szovjet-amerikai megállapodás is. De a nép nem fogadott szót: sokféle okból, de a szocialisták nyertek.
Szóval a választási eredmények ellentmondtak a szovjet-amerikai megállapodásoknak, melyekkel a volt szovjet befolyási övezet átkerül az USA-hoz. A bolgár szocialisták ugyanis ekkor még a semlegesség mellett állnak ki, s nem támogatják egyértelműen a nyugati értékeket. Így a szófiai amerikai követség és egyéb nyugati szervezetek (első helyen a Soros Alapítvány) finanszírozásával megkezdődik a Szófiai Egyetem elfoglalós diáksztrájkja, valamint más utcai akciók.
A szocialista államfő kénytelen lemondani, majd a helyére a parlament az SZDSZ elnökét választja, így próbálja a tüntetéseket lelohasztani. (Ekkor még a parlament választotta az államfőt Bulgáriában, ma már közvetlen az elnökválasztás.)
Az ellenzéket segíti a totális gazdasági káosz. Bulgáriában nem voltak kádári típusú reformok, gyakorlatilag egyik napról a másikra vezetik be a kapitalizmust. Sosem látott áruhiány jelentkezik, bevezetésre kerül a jegyrendszer az alapvető élelmiszerekre, a kormány bejelenti az ország csődjét a külföldi hitelezők felé. Hatalmas tiltakozási hullám alakul ki, mely miatt a kormány már 1990 novemberében lemond, helyére koalíciós "szakértői" kormány jön, ez 1991 márciusára stabilizálja a pénzügyi helyzetet, februárban felszabadítják az ÖSSZES árat (egyik napról a másikra) és bevezetik a bolgár leva konvertibilitását (szintén egyik napról a másikra). (A magyar forint csak a 90-es évek második felében lesz konvertibilis.) Mindennek az ára a 300 %-os infláció, ami gyakorlatilag elveszi az átlagemberek megtakarításait.
Az 1991-es új választásokat az ellenzék nyeri, de csak relatív többséggel, s sikeresen megbuknak 1 évvel később. Ismét "szakértői" kormány jön, a valóságban a szocialisták kormánya ez.
1994-ben újra választások zajlanak, ezen a szocialisták ismét abszolút többséget szereznek. Ez az utolsó szocialista kormány, mely megpróbálja megvalósítani a semleges Bulgária programját, azaz ellenzi a NATO-csatlakozást, továbbá igyekszik megtartani belföldi kézben a gazdaságot, ellenezve az óriáscégek kiárusítását nyugati befektetőknek filléres áron. Mindez természetesen nem járhatott sikerrel. a válasz a totális támadás mind belföldről, mind külföldről. 1996 közepén több nyugati bank támadást intéz a bolgár leva ellen, aminek következtében a bolgár pénznem összeroppan. Az addigi stabil dolláronkénti 50-60 leva közti árfolyam hetente, majd naponta zuhanni kezd, 1997 elejére elérve a 3000 levás szintet. Az infláció eléri a 700 %-ot az 1996-os évre.
A nyugatbarát erők hatalmas tüntetéseket tartanak, utcai blokádok vannak, vasúttorlaszok, általános sztrájk. Az 1990-es tüntetésekhez képest sokkal keményebb események zajlanak. Ez a valódi színes forradalom.
A kormány lemond, a szocialista párt pedig ekkor megváltoztatja addigi politikáját. Fél évvel később a szocialisták már NATO- és EU-pártiak, így a nyugat számára is elfogadott erővé válnak. 1997 februárja és májusa között szakértői kormány irányítja az országot, de facto ez az SZDSZ kormánya, majd hivatalosan is hatalomra jutnak 1997-ben.
Más kérdés: az egyesült ellenzék lassan szétesik, mára parlamenten kívüli erő. De ez már egy másik történet.
2000-ban zajlik egy hasonló színes forradalom Jugoszláviában, mára ők is buknak, a forradalom vezérét 2003-ban Belgrádban, a nyílt utcán lepuffantják.
2003-ban van a következő "forradalom", Grúziában. A vezetője ellen ma már nemzetközi körözés van kibocsátva a grúz kormányzat által.
2004 az ukrán "forradalom" éve: vezére ma már otthon van, Kanadában.
2005-ban Kirgizisztánban is megdöntik a hatalmat, amit aztán egy oroszbarát második "forradalom" dönt meg 5 évvel később.
Az egyetlen eddig sikeres hasonló "forradalom" az ukrán 2014-es, ahol máig hatalomban vannak a puccsisták.
Azaz szinte az összes eddigi színes forradalom elbukott (azokat eleve kihagytam, melyek csak próbálkozások voltak, pl. Belaruszban, Moldáviában). Miért? Mert valós társadalmi támogatás nélkül nem lehet demokratikus választások esetében a hatalmat sikeresen leváltani antidemokratikus eszközökkel. Ha sikerül is, aztán a választásokon bukik a "forradalmi", valójában puccsista vezetés.
Ami a magyar helyzetet illeti, sose volt olyan tüntetés, mely képes lett volna kormányt buktatni. Ehhez a legközelebb az SZDSZ szervezte taxisblokád volt 1990-ben: tényleg megbénították az országot napokra, tényleg volt jelentős nyugati támogatás az egész mögött, mégis, maga az SZDSZ se akart mást, mint erős fogyelmeztetést adni a kormánynak.
A mostani tüntizés a szabad és demokratikus választási eredmények ellen meg csak szimpla terápia: a ballib ultrák levezetik a feszültséget. A nemzetközi háttér meg megosztott: Orbán sikeresen megosztotta a nyugati erőket.
Színes forradalmakban azokat nevezzük, amikor nyugati, háttérhatalmista érdekek mentén eltávolítanak a hatalomból legitim, szabadon megválasztott kormányokat.
Az első ilyen esetet, vagyis inkább próbáját személyesen átéltem: amikor 1990-ben a bolgár szocialisták abszolút többséget szereztek a választásokon, óriási tüntetéshullám lett az eredmény. A "kékek" szervezték ezeket, ez az akkori egyesült ellenzéket jelentette, hivatalos nevükön Demokratikus Erők Szövetsége - bolgár rövidítése: SZDSZ, de ez nem magyar SZDSZ bolgár verziója, hanem - magyar szemmel - kb. olyan, mintha 1990-ben az MDF, az SZDSZ, a Kisgazdapárt, a Fidesz, s a KDNP egyetlen pártként indult volna el a választásokon. A bolgár SZDSZ szinte mindenkit egyesített, aki valamiért ellenezte a kommunista pártot: tagjai között vannak mindenféle irányzatú emberek, csak a nacionalistákat és a törököket nem engedték be.Egy kis előzmény. Bulgáriában a rendszerváltás napra meghatározható: 1989. november 10. Ezen a napon történt a palotaforradalom Todor Zsivkov ellen. Az új, puccsista vezetés azonban, bár egyáltalán nem akart rendszerváltást (a gorbacsovi reformoknál kevesebbet akartak), már november 18-án elvesztettek minden irányítást az események felett. Innentől kezdve az új vezetés csak sodródott az eseményekkel. 1989 december elején már maga a kommunista párt javasolja a többpárti demokrácia bevezetését. Ezek után szinte csoda volt, hogy nem az ellenzék nyert az első választáson. Mindenki az ellenzék győzelmére számított, ezt írta elő a szovjet-amerikai megállapodás is. De a nép nem fogadott szót: sokféle okból, de a szocialisták nyertek.
Szóval a választási eredmények ellentmondtak a szovjet-amerikai megállapodásoknak, melyekkel a volt szovjet befolyási övezet átkerül az USA-hoz. A bolgár szocialisták ugyanis ekkor még a semlegesség mellett állnak ki, s nem támogatják egyértelműen a nyugati értékeket. Így a szófiai amerikai követség és egyéb nyugati szervezetek (első helyen a Soros Alapítvány) finanszírozásával megkezdődik a Szófiai Egyetem elfoglalós diáksztrájkja, valamint más utcai akciók.
A szocialista államfő kénytelen lemondani, majd a helyére a parlament az SZDSZ elnökét választja, így próbálja a tüntetéseket lelohasztani. (Ekkor még a parlament választotta az államfőt Bulgáriában, ma már közvetlen az elnökválasztás.)
Az ellenzéket segíti a totális gazdasági káosz. Bulgáriában nem voltak kádári típusú reformok, gyakorlatilag egyik napról a másikra vezetik be a kapitalizmust. Sosem látott áruhiány jelentkezik, bevezetésre kerül a jegyrendszer az alapvető élelmiszerekre, a kormány bejelenti az ország csődjét a külföldi hitelezők felé. Hatalmas tiltakozási hullám alakul ki, mely miatt a kormány már 1990 novemberében lemond, helyére koalíciós "szakértői" kormány jön, ez 1991 márciusára stabilizálja a pénzügyi helyzetet, februárban felszabadítják az ÖSSZES árat (egyik napról a másikra) és bevezetik a bolgár leva konvertibilitását (szintén egyik napról a másikra). (A magyar forint csak a 90-es évek második felében lesz konvertibilis.) Mindennek az ára a 300 %-os infláció, ami gyakorlatilag elveszi az átlagemberek megtakarításait.
Az 1991-es új választásokat az ellenzék nyeri, de csak relatív többséggel, s sikeresen megbuknak 1 évvel később. Ismét "szakértői" kormány jön, a valóságban a szocialisták kormánya ez.
1994-ben újra választások zajlanak, ezen a szocialisták ismét abszolút többséget szereznek. Ez az utolsó szocialista kormány, mely megpróbálja megvalósítani a semleges Bulgária programját, azaz ellenzi a NATO-csatlakozást, továbbá igyekszik megtartani belföldi kézben a gazdaságot, ellenezve az óriáscégek kiárusítását nyugati befektetőknek filléres áron. Mindez természetesen nem járhatott sikerrel. a válasz a totális támadás mind belföldről, mind külföldről. 1996 közepén több nyugati bank támadást intéz a bolgár leva ellen, aminek következtében a bolgár pénznem összeroppan. Az addigi stabil dolláronkénti 50-60 leva közti árfolyam hetente, majd naponta zuhanni kezd, 1997 elejére elérve a 3000 levás szintet. Az infláció eléri a 700 %-ot az 1996-os évre.
A nyugatbarát erők hatalmas tüntetéseket tartanak, utcai blokádok vannak, vasúttorlaszok, általános sztrájk. Az 1990-es tüntetésekhez képest sokkal keményebb események zajlanak. Ez a valódi színes forradalom.
A kormány lemond, a szocialista párt pedig ekkor megváltoztatja addigi politikáját. Fél évvel később a szocialisták már NATO- és EU-pártiak, így a nyugat számára is elfogadott erővé válnak. 1997 februárja és májusa között szakértői kormány irányítja az országot, de facto ez az SZDSZ kormánya, majd hivatalosan is hatalomra jutnak 1997-ben.
Más kérdés: az egyesült ellenzék lassan szétesik, mára parlamenten kívüli erő. De ez már egy másik történet.
2000-ban zajlik egy hasonló színes forradalom Jugoszláviában, mára ők is buknak, a forradalom vezérét 2003-ban Belgrádban, a nyílt utcán lepuffantják.
2003-ban van a következő "forradalom", Grúziában. A vezetője ellen ma már nemzetközi körözés van kibocsátva a grúz kormányzat által.
2004 az ukrán "forradalom" éve: vezére ma már otthon van, Kanadában.
2005-ban Kirgizisztánban is megdöntik a hatalmat, amit aztán egy oroszbarát második "forradalom" dönt meg 5 évvel később.
Az egyetlen eddig sikeres hasonló "forradalom" az ukrán 2014-es, ahol máig hatalomban vannak a puccsisták.
Azaz szinte az összes eddigi színes forradalom elbukott (azokat eleve kihagytam, melyek csak próbálkozások voltak, pl. Belaruszban, Moldáviában). Miért? Mert valós társadalmi támogatás nélkül nem lehet demokratikus választások esetében a hatalmat sikeresen leváltani antidemokratikus eszközökkel. Ha sikerül is, aztán a választásokon bukik a "forradalmi", valójában puccsista vezetés.
Ami a magyar helyzetet illeti, sose volt olyan tüntetés, mely képes lett volna kormányt buktatni. Ehhez a legközelebb az SZDSZ szervezte taxisblokád volt 1990-ben: tényleg megbénították az országot napokra, tényleg volt jelentős nyugati támogatás az egész mögött, mégis, maga az SZDSZ se akart mást, mint erős fogyelmeztetést adni a kormánynak.
A mostani tüntizés a szabad és demokratikus választási eredmények ellen meg csak szimpla terápia: a ballib ultrák levezetik a feszültséget. A nemzetközi háttér meg megosztott: Orbán sikeresen megosztotta a nyugati erőket.
De végül is Bulgáriát is kizsebelték.
VálaszTörlésUkrajna nagyon durván fegyverkezik, és nem a NATO ellen.
Grúzia is stabil boci a globalogazdi akoljában.
Igen a forradalmak elbuktak, de az országok is, ahol lezajlottak.