Az IQ-mérés abszurditása

Nem személyes érintettség szól belőlem. Sőt épp ellenkezőleg. Én a rendszer nyertese vagyok.

Annak idején, 1978-ban budapesti iskolám is részt vett az első magyarországi, kísérleti IQ-felmérésben. Hatodikos, iszonyúan rossz tanulóként első lettem iskolám diákjai között, legyőzve a nyolcadikosakat is.

Az ELTE pszichológiai tanszékére mentünk el, az Izabella utcába - ma is ott van egyébként, pár dolog stabil minden rendszerben.

Az egyéni előnyöm az egészből annyi lett: addigi "sötét hülyegyerek" minősítésem "meg nem értett zseni" minősítéssé nemesedett, így bár ugyanúgy
rosszul tanultam, mint előtte, jegyeim javulni kezdtek. Korábbi éves 2,7-es átlagom felment 3,6-ra.

Erről jut esembe egy mellékes, de nem teljesen ide kapcsolódó eset: valószínűleg én voltam az első eset, akinek sikerült buknia testnevelés
tárgyból is, negyedik osztályban testnevelésből a féléves jegyem 1-es lett.

De most nem ez a lényeg, hanem maga a módszer. A legtöbb IQ-tesztfeladat olyan, hogy tapasztalatot is mér, ami súlyos hiba, pedig a rejtvényeket szerető ember nem feltétlenül intelligensebb a rejtvényeket nem kedvelő embernél. Ezt már annak idején észleltem, kb. 15 feladatot kellett megoldania minden diáknak, szigorúan külön-külön, elzárva egymástól, s ezek közül 4-5 olyan volt, hogy eleve előnyben volt az, aki szerette a Füles című lapot - a 70-es években a Füles volt az egyetlen magyar folyóirat, mely közölt keresztrejtvények mellett logikai feladatokat is.

Hasonló élményem egyik budapesti nyelvvizsgám alatt volt, 1993-ban. Spanyol vizsgára mentem, s egyik vizsgázó társam egy 17 éves félig magyar, félig venezuelai diáklány volt. A lány sokkal jobban tudott nálam spanyolul, hiszen az anyanyelve volt, hallottam is beszélni, mert a vizsgaterembe egyszerre 2-3 vizsgázót engedtek be. Na de mi történt? A vizsgabizottság előhúzott egy képet, rajta egy piramissal, meg építkező óegyiptomi munkásokkal, majd a vizsgázónak beszélnie kellett a képről. Csakhát a lányt nyilvánvalóan nem érdekelte semmilyen szinten a történelem, s láthatóan a műveltsége is erősen hiányos volt, így szabályosan nyögdécselt össze-vissza. Hozzáteszem: tökéletes spanyolsággal nyögdécselt, szép karibi nyelvjárásban.

Jöttem én, a vizsgabizottság el volt ájulva tőlem, különösen mikor képes voltam gondolkodás nélkül spanyolra fordítani, hogy "el nem kötelezett országok mozgalma", hiszen akkor is érdekelt a közélet, s olvastam gyakran spanyol lapokat.

A végén a kiscsaj megbukott a vizsgán! Meg is jegyeztem neki: ez most nyelvvizsga vagy műveltségi felmérés? Mert az én spanyol szintem olyan 90 %-os volt akkor, a lányé meg 100, mégis nekem sikerült, neki meg nem. Vajon kötelező eleme a nyelvtudásnak az ókori Egyiptom ismerete és a közéleti hírekben való tájékozottság? Erősen kétlem.