Hipparkhosz
Mi a pénzimádat? Kik a pénzimádó, pénzéhes emberek?
Az első meghatározás: a pénzimádat az értéktelen dolgokból érték létrehozása. Nem tudják a pénzéhes emberek, hogy mi az érték és mi nem az? De, tudják, viszont mégis ragaszkodnak szégyentelen módon a pénzcsináláshoz. A pénzéhesek mindenből pénzt akarnak csinálni.
A lovász, aki rosszul eteti a lovat is tudja, hogy rosszat tesz, s nem lesz képes ezzel hasznot elérni. Ahogy ez minden más foglalatosságnál is így van. A pénzéhes ember viszont másnak tűnik: ő is tudja mi a rossz, mégis hasznot igyekszik húzni belőle. Ez viszont képtelenség, így csak az marad: ezek az emberek tudatlanok, az értéktelent értékesnek hiszik.
De mi is a haszon? A veszteség ellentéte, ami rossz dolog, tehát a haszon jó dolog. A haszon kedvelése, ami nevezhető pénzéhségnek ezek szerint jó dolog. Ebből viszont az következik, hogy meghatározásunk téves.
A második meghatározás: a pénzimádat olyan dolgokból való értéklétrehozás, melyet a tisztességes emberek nem csinálnának. Viszont mivel már tisztáztuk, hogy a haszon jó dolog, annak akarása is az, ha pedig ez így van, miért mondjuk, hogy bizonyos fajta haszon akarása tisztességtelen? Ezek szerint van jó haszon és rossz haszon, ahogy pl. van jó étel és rossz étel?
Mi a haszon meghatározása? Amikor valaki többlethez jut bármilyen értelemben, akár úgy, hogy ingyenesen kap valamit, akár úgy, hogy bevétele meghaladja költségeit. Haszon-e az, ha valaki ingyen vendégeskedik valahol, majd megbetegszik az ott elfogyasztott ételtől? Nem. Viszont ha valaki ugyanott egészségesebb lesz, az már haszon mindenki szerint. Tehát a haszon nem egyszerűen többlet, hanem csak a jó többlet az. Ha pl. valaki egy bizonyos súlyú aranyért kap kétszer akkora súlyú ezüstöt, az nyereség? Nem, hiszen ezzel pénze 6-odára csökkent. (Platón korában 1 egységnyi arany értéke 12 egységnyi ezüstnek felelt meg, szemben a mai kb. 70-szeres értékkülönbséggel!)
Azaz csak az haszon, ami ténylegesen többlethez juttat valakit, nem létezik rossz haszon, mert az egyszerűen nem is haszon. S mivel minden haszon jó, nem létezhet olyan haszon, melynek elérése tisztességtelen lenne, hiszen a jó emberek jó dolgokra törekszenek. Viszont azt is tudjuk, hogy a rossz emberek is haszonra törekszenek. Ebből következően ez a meghatározás se jó, hiszen a végeredmény: mind a jó, mind a rossz emberek pénzéhesek.
Az első meghatározás: a pénzimádat az értéktelen dolgokból érték létrehozása. Nem tudják a pénzéhes emberek, hogy mi az érték és mi nem az? De, tudják, viszont mégis ragaszkodnak szégyentelen módon a pénzcsináláshoz. A pénzéhesek mindenből pénzt akarnak csinálni.A lovász, aki rosszul eteti a lovat is tudja, hogy rosszat tesz, s nem lesz képes ezzel hasznot elérni. Ahogy ez minden más foglalatosságnál is így van. A pénzéhes ember viszont másnak tűnik: ő is tudja mi a rossz, mégis hasznot igyekszik húzni belőle. Ez viszont képtelenség, így csak az marad: ezek az emberek tudatlanok, az értéktelent értékesnek hiszik.
De mi is a haszon? A veszteség ellentéte, ami rossz dolog, tehát a haszon jó dolog. A haszon kedvelése, ami nevezhető pénzéhségnek ezek szerint jó dolog. Ebből viszont az következik, hogy meghatározásunk téves.
A második meghatározás: a pénzimádat olyan dolgokból való értéklétrehozás, melyet a tisztességes emberek nem csinálnának. Viszont mivel már tisztáztuk, hogy a haszon jó dolog, annak akarása is az, ha pedig ez így van, miért mondjuk, hogy bizonyos fajta haszon akarása tisztességtelen? Ezek szerint van jó haszon és rossz haszon, ahogy pl. van jó étel és rossz étel?
Mi a haszon meghatározása? Amikor valaki többlethez jut bármilyen értelemben, akár úgy, hogy ingyenesen kap valamit, akár úgy, hogy bevétele meghaladja költségeit. Haszon-e az, ha valaki ingyen vendégeskedik valahol, majd megbetegszik az ott elfogyasztott ételtől? Nem. Viszont ha valaki ugyanott egészségesebb lesz, az már haszon mindenki szerint. Tehát a haszon nem egyszerűen többlet, hanem csak a jó többlet az. Ha pl. valaki egy bizonyos súlyú aranyért kap kétszer akkora súlyú ezüstöt, az nyereség? Nem, hiszen ezzel pénze 6-odára csökkent. (Platón korában 1 egységnyi arany értéke 12 egységnyi ezüstnek felelt meg, szemben a mai kb. 70-szeres értékkülönbséggel!)
Azaz csak az haszon, ami ténylegesen többlethez juttat valakit, nem létezik rossz haszon, mert az egyszerűen nem is haszon. S mivel minden haszon jó, nem létezhet olyan haszon, melynek elérése tisztességtelen lenne, hiszen a jó emberek jó dolgokra törekszenek. Viszont azt is tudjuk, hogy a rossz emberek is haszonra törekszenek. Ebből következően ez a meghatározás se jó, hiszen a végeredmény: mind a jó, mind a rossz emberek pénzéhesek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése