István a nyugatot választotta
Van ez a közhely arról, hogy már I. István is a nyugatot választotta a kelet helyett. Különösen ma szoktak rá léptek-nyomon
hivatkozni, minden kontextusból kivéve az egész ügyet.
Nem akarom a témát mélyében elemezni, bár érdemes lenne valamikor ezt megtenni, most csak pár gondolat.
Először is: az egész kérdés álkérdés volt a X. sz. végén. A harmadik – azaz a nagy – egyházszakadás 1054-ben volt, amikor István már régóta halott volt. Azaz István és édesapja, Géza idejében a kérdés nem ugyanazt jelentette, mint 1054 után, amikor ez már két külön, egymást kiátkozó egyház közti választást jelentett.
De mit is jelentett akkor a nyugati és a keleti egyházrész közti választás? Egyházilag csupán a szertartásrendet és az enyhén eltérő adminisztrációt. Akkoriban a nyugati egyházrész a latin szertartásrendet jelentette (a mai katolicizmus ma már nem 100 %-ban azonos vele, de ma is 95 %-ban a latin szertartásrendet jelenti), a keleti egyházrész meg a bizánci szertartásrendet
jelentette. A kettő között akkor a fő eltérés a nyelv volt, míg a latin rend kötött volt a latin nyelvhez, addig a bizánci rend akkor 3
nyelvet jelentett: görög, grúz, szláv, s új nyelvek is lehettek. (Ma már a latin rend is lehetséges számtalan nyelven, de ez már
modern fejlemény.)
Felhívom a figyelmet: a közhiedelem ellenére akkor még a cölibátus se volt eltérő jellemző, a nyugaton csak a XI. sz. végén lett
bevezetve a minden papra kiterjedő kötelező nőtlenség.
A két egyházrész között a legnagyobb eltérés a hierarchiában volt, míg a latin rend esetében volt egy egyértelmű központ: a
római pápa, addig a bizánci rendben ilyen nem létezett: a konstantinápolyi pátriárka csak első volt az egyenlők között, de
hatalma nem terjedt túl saját részegyházán túl. Azaz központosított egyház nyugaton, s nemzeti egyházak szövetsége keleten. De ez csak elmélet. Ugyanis a XI. sz. 70-es évei előtt az elmélet és a gyakorlat erősen eltért: a római pápa hatalma formális volt, a gyakorlatban az egyes országokban a helyi uralkodó nevezte ki a helyi főpapságot, mely neki volt lekötelezve.
Azaz István idejében ez a szempont fel se merülhetett. Ha a keletet választotta volna, lett volna egy formálisan is önálló magyar egyház, de a nyugatot választva is neki alárendelt lett a gyakorlatban a magyar egyház, a Rómában székelő pápa hatalma nem volt több jelképesnél abban a korban. Ezt alátámasztandó emlékeztetnék Istvánék határozott egyházjogi harcára: a Dunántúlon már jóval a magyarok előtt is létezett egyház, ezek ugyan megszűntek később, de a jogutódlás a későbbi salzburgi érsekségre száll, így a kereszténység Géza általi felvétele idején jelentkezett is a salzburgi érsek, hogy akkor a megszervezendő új magyar egyháznak hozzá kell tartoznia (különösen, hogy a IX. sz. során létezettek pannóniai szláv fejedelemség még egyházjogilag Salzburghoz tartozott!), mire azonban Géza és István ezt elutasítva, a közvetlenül Rómának alárendelt esztergomi érsekséget szervezték meg, amit Salzburg kénytelen volt elismerni.
Mit látok esetleg relevánsnak? A nyelvet. Egy bizánci magyar egyház a magyart használta volna egyházi nyelvként, s abban a korban a magyar jobban kötődhetett az Istvánt ellenző párthoz. Míg a latin nyelv – melyet a lakosság 99 %-a nem értett – nem jelentett veszélyt István hatalmára.
Továbbá, a politikai szempont. Szerintem ez lehetett a fő tényező. A nyugati kereszténység fő támasza a korban a Német Birodalom volt, a keleti kereszténység fő támasz pedig a Római Birodalom (népszerű nevén: Bizánc). Mindkét állam éppen felmenő szakaszában volt. A kérdés az lehetett: melyik a nagyobb veszély a magyar független államiságra, hiszen akkor érdemesebb a másikkal szövetkezni. Akkoriban egyértelműen Konstantinápoly volt gazdaságilag az erősebb, s éppen második legnagyobb csúcsát érte el: a X. sz. 80-as éveiben magához csatolta Szerbiát (a tartomány székhelye a mai Vajdaság területén volt), majd Horvátország is bizánci függő állam lett. István uralkodásának második felében Magyarország déli határán mindenhol a Római Birodalom lett a szomszédos állam.
Esetleg kulturált nyugat és elmaradott kelet között választott? Nos, István idejében a nyugat elmaradottabb volt a keletnél, a nyugat ezt a XII. sz. elején kezdi behozni.
Szóval dehogy civilizációs választás, meg nyugat-kelet harca! Szimpla reálpolitika.
hivatkozni, minden kontextusból kivéve az egész ügyet.
Nem akarom a témát mélyében elemezni, bár érdemes lenne valamikor ezt megtenni, most csak pár gondolat.Először is: az egész kérdés álkérdés volt a X. sz. végén. A harmadik – azaz a nagy – egyházszakadás 1054-ben volt, amikor István már régóta halott volt. Azaz István és édesapja, Géza idejében a kérdés nem ugyanazt jelentette, mint 1054 után, amikor ez már két külön, egymást kiátkozó egyház közti választást jelentett.
De mit is jelentett akkor a nyugati és a keleti egyházrész közti választás? Egyházilag csupán a szertartásrendet és az enyhén eltérő adminisztrációt. Akkoriban a nyugati egyházrész a latin szertartásrendet jelentette (a mai katolicizmus ma már nem 100 %-ban azonos vele, de ma is 95 %-ban a latin szertartásrendet jelenti), a keleti egyházrész meg a bizánci szertartásrendet
jelentette. A kettő között akkor a fő eltérés a nyelv volt, míg a latin rend kötött volt a latin nyelvhez, addig a bizánci rend akkor 3
nyelvet jelentett: görög, grúz, szláv, s új nyelvek is lehettek. (Ma már a latin rend is lehetséges számtalan nyelven, de ez már
modern fejlemény.)
Felhívom a figyelmet: a közhiedelem ellenére akkor még a cölibátus se volt eltérő jellemző, a nyugaton csak a XI. sz. végén lett
bevezetve a minden papra kiterjedő kötelező nőtlenség.
A két egyházrész között a legnagyobb eltérés a hierarchiában volt, míg a latin rend esetében volt egy egyértelmű központ: a
római pápa, addig a bizánci rendben ilyen nem létezett: a konstantinápolyi pátriárka csak első volt az egyenlők között, de
hatalma nem terjedt túl saját részegyházán túl. Azaz központosított egyház nyugaton, s nemzeti egyházak szövetsége keleten. De ez csak elmélet. Ugyanis a XI. sz. 70-es évei előtt az elmélet és a gyakorlat erősen eltért: a római pápa hatalma formális volt, a gyakorlatban az egyes országokban a helyi uralkodó nevezte ki a helyi főpapságot, mely neki volt lekötelezve.
Azaz István idejében ez a szempont fel se merülhetett. Ha a keletet választotta volna, lett volna egy formálisan is önálló magyar egyház, de a nyugatot választva is neki alárendelt lett a gyakorlatban a magyar egyház, a Rómában székelő pápa hatalma nem volt több jelképesnél abban a korban. Ezt alátámasztandó emlékeztetnék Istvánék határozott egyházjogi harcára: a Dunántúlon már jóval a magyarok előtt is létezett egyház, ezek ugyan megszűntek később, de a jogutódlás a későbbi salzburgi érsekségre száll, így a kereszténység Géza általi felvétele idején jelentkezett is a salzburgi érsek, hogy akkor a megszervezendő új magyar egyháznak hozzá kell tartoznia (különösen, hogy a IX. sz. során létezettek pannóniai szláv fejedelemség még egyházjogilag Salzburghoz tartozott!), mire azonban Géza és István ezt elutasítva, a közvetlenül Rómának alárendelt esztergomi érsekséget szervezték meg, amit Salzburg kénytelen volt elismerni.
Mit látok esetleg relevánsnak? A nyelvet. Egy bizánci magyar egyház a magyart használta volna egyházi nyelvként, s abban a korban a magyar jobban kötődhetett az Istvánt ellenző párthoz. Míg a latin nyelv – melyet a lakosság 99 %-a nem értett – nem jelentett veszélyt István hatalmára.
Továbbá, a politikai szempont. Szerintem ez lehetett a fő tényező. A nyugati kereszténység fő támasza a korban a Német Birodalom volt, a keleti kereszténység fő támasz pedig a Római Birodalom (népszerű nevén: Bizánc). Mindkét állam éppen felmenő szakaszában volt. A kérdés az lehetett: melyik a nagyobb veszély a magyar független államiságra, hiszen akkor érdemesebb a másikkal szövetkezni. Akkoriban egyértelműen Konstantinápoly volt gazdaságilag az erősebb, s éppen második legnagyobb csúcsát érte el: a X. sz. 80-as éveiben magához csatolta Szerbiát (a tartomány székhelye a mai Vajdaság területén volt), majd Horvátország is bizánci függő állam lett. István uralkodásának második felében Magyarország déli határán mindenhol a Római Birodalom lett a szomszédos állam.
Esetleg kulturált nyugat és elmaradott kelet között választott? Nos, István idejében a nyugat elmaradottabb volt a keletnél, a nyugat ezt a XII. sz. elején kezdi behozni.
Szóval dehogy civilizációs választás, meg nyugat-kelet harca! Szimpla reálpolitika.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése