Az értelmezésről
Magyarul Hermeneutika néven ismertebb.
Első látásra rövid, könnyű szöveg. Aztán gyorsan kiderül: összetett és sok helyen nehezen érthető.
Írás, beszéd, gondolat
Az írás a beszéd jelképe, a beszéd pedig a gondolaté. Míg az írás és a beszéd emberenként változó, a gondolat nem az. Magyarul: ugyanaz kifejezhető több módon, a kifejezés meg leírható több módon.
A gondolat lehet egyszerű és összetett. Az egyszerű gondolat különálló dolgokra vonatkozik, névszókra vagy igékre, így esetükben nem lehet szó se igazságról, se hamisságról. Az összetett gondolatok esetében állítás/tagadás hangozhat el, mely lehet igaz vagy hamis.
Névszó
Névszó - ami nem kapcsolatos az idővel,
Egy névszó tagadása = határozatlan névszó.
A névszók ragozott alakjai névszói esetek.
Ige
Az ige - ami kapcsolatos az idővel. Nincs független értelme, de jelentést ad másnak.
Egészség - főnév, de egészséges - ige, mert másnak az állapotát jelenti.
Egy ige tagadása = határozatlan ige.
A nem jelent idejű ige = igeidő.
Az önmagában álló ige nem fejez ki állítást vagy tagadást, csak felhívja a figyelmet.
Mondat
A mondat független jelentéssel bíró beszédrész.
A mondat tétel. ha lehet igaz vagy hamis, s nem az, ha nem lehet az, pl. ilyen az ima.
Tételek típusai
Hogy lesz az összetett dolgokból egy?
Egyszerű tétel, mely egy adott valós tényre utal. Kötelezően tartalmaz igét vagy igeidőt.
Összetett tétel - ami több, összekapcsolt tényre utal, ami így lesz egy.
Állítás, tagadás
Az állítás valaminek a megerősítése, a tagadás az ellenkezője.
Minden állításnak van tagadása. Ugyanarra az alanyra kell vonatkozniuk, s ez az alany nem lehet kétértelmű.
Általános, egyedi
Általános = ami több alanyra vonatkozik.
Egyedi = ami nem lehet más határozmánya.
A tételek néha egyedi, néha általános alanyokra vonatkoznak. Maga a tétel is lehet általános (univerzális) és nem-általános (részleges).
Általános jellegű tétel általános alanyra pl. a "minden ember fehér" vagy az "egyetlen ember se fehér". Nem-általános jellegű állítás általános alanyra pl. az "egyes emberek fehérek" vagy az "egyes emberek nem fehérek".
Tehát az általános alanyra vonatkozó tételtípusok:
Négyféle kapcsolat lehet az egyes tételek között:
Az ellentmondás esetében a fenti fennáll nem általános, azaz egyedi alany esetében is: "Szókratész fehér" és "Szókratész nem fehér", az egyik szükségképpen igaz, a másik meg szükségképpen hamis.
Álcázott összetett tétel
Ha egy szónak két külön jelentése van, a róla szóló állítás nem egységes. Ez esetben ez egy összetett tétel két alanyra.
Ilyen esetben természetes az állítás és a tagadás egyszerre igaz vagy egyszerre hamis lehet.
Jövő
Mi a helyzet a jövőre vonatkozó állításokkal?
A jelenbeli és az elmúlt dolgok esetében szükségszerű, hogy a vonatkozó ellentmondó tételek valamelyike igaz legyen.
Jövőbeli egyedi eseményekre vonatkozó tételek esetében nem lehet ugyanez a helyzet. Ha az lenne, akkor a jövő előre meghatározott lenne. Hiszen ebben az esetben a jövőre vonatkozó tétel igazságából következne az illető jövőbeli esemény szükségszerűsége. Nem lehetne a jövő tetszőleges.
Ez esetben megfontolásra se lenne szükség cselekedeteinket illetően.
Nem is szükséges az, hogy valaki megfogalmazzon egy tételt a jövőről. Hiszen semmi se azért következik be, mert valaki állította azt. Elegendő az a tény, hogy minden időben minden igaz állítás a jövőről mint szükségszerű eseményről szólt.
Mindez azonban képtelenség, hiszen látjuk, hogy a jövőbeli események kiindulópontja a megfontolásban és tettben van, olyan dolgok ezek, melyeknek megvan mind a megvalósulási, mind a nemmegvalósulási lehetősége, azaz mindkét lehetőségnek megvan az eshetősége.
Nyilvánvaló tehát, hogy nincs és nem megy végbe minden szükségszerűségből adódóan. Egyes dolgok tetszőleges kimenetelűek, azaz esetükben semmivel sem inkább igaz az állítás, mint a tagadás, míg más dolgok esetében az egyik kimenetel valószínűbb, de a másiknak is van eshetősége.
Ami van, az nem szükségszerűen van, s ami nincs, az se szükségszerűen nincs. Viszont minden szükségképpen vagy van vagy nincs, lesz vagy nem lesz, de a kettő egyikét nem szükségképpen kell állítani. Pl. szükségszerű, hogy holnap tengeri csata lesz vagy nem lesz, de nem szükségszerű se az, hogy legyen, se az, hogy ne legyen. Az azonban, hogy bekövetkezzen vagy ne, szükségszerű.
Ilyen esetekben tehát a két tétel egyikének igaznak, a másiknak meg hamisnak kell lennie, ám ez tetszőleges, hogy melyik. Azaz nem minden állítás, illetve tagadás esetén szükségképpen igaz a ellentétek egyike és hamis a másika.
Határozatlan névszavak
A létige nélkül nem lehetséges állítás vagy tagadás.
A lehetséges kombinációk, állítás/tagadás és meglét/hiány szerint:
Minden állítmány meg is fordítható. Lássuk tehát az „igazságos” szóval az összes lehetőséget:
Az alfa-gamma és a béta-delta párok egyszerre igazak.
Továbbá::
Itt az alfa1-gamma1 pár nem lehet egyszerre igaz, de a béta1-delta1 pár igen.
Ezek azonosak az első négy esettel.
Ugyanez a helyzet van, ha a létige helyett más ige van a mondatban.
A „minden” ellentmondása nem a „nem minden”, hanem az „egyetlen se”, lásd „minden ember élvezi az egészséget” és „egyetlen ember se élvezi az egészséget”.
Egyedi alany esetében a helyzet: ha igaz a tagadás, akkor az ellentétes állítás igaz. Lásd: ha igaz, hogy „Szókratész nem bölcs”, akkor igaz, hogy „Szókratész nem-bölcs”
Ugyanez általános alany esetében természetesen nem így van, hiszen ha igaz annak tagadása, hogy „minden ember bölcs”, abból nem következik, az, hogy „minden ember nem-bölcs”. Itt a levonható helyes következtetés a „nem minden ember bölcs”. Az előbbi az ellentétes, míg az utóbbi az ellentmondó mondat.
A „minden-ami-nem-embet igazságos” és ennek ellentmondása nem azonos egyetlen más mondattal se. De a „minden-ami-nem-ember nem igazságos” azonos „semmi-ami-nem-ember igazságos” mondattal.
Az alany és az állítmány felcserélése nem változtat az értelmen.
Valódi egység
Mikor van valódi egység? Azaz ha egy alanyt több szó jelöl vagy egy alanyról többszavas állítmányt mondunk. Ugyanis nem lehet több dologról állítani vagy tagadni valamit, hacsak ez a több dolog valójában nem alkot egységet. A valódi egység akkor áll fenn, ha az elemek az adott alany lényegét fejezik ki. A „kétlábú állat” egység, mert az embert jelenti, de a „jó cipész” nem az. Az se egység, ha olyan szavakat használunk egyszerre, melyekből az egyik tartalmazza a másikat, pl. „kétlábú ember”. Nem mondható azonban olyasmi egy alanyról, ami ellentétes lényegével. A halott ember nem mondható embernek.
Az egyedről azonban elmondható az ami a fajtája, akár fajtája kombinálva valamely járulákos elemmel. Nem tehető ez meg, ha ez a járulékos elem ellentmond a fajta lénhyegének. Azaz egy adott emberről elmondható, hogy fehér ember, de egy halott ember nem nevezhető szimplán embernek.
Az egyed tehát lehet alany mind egyszerű, mind összetett tételek esetében, ha nincs az összetett állítmány részei közt ellentmondás, vagy amikor az állítmány részei lényegiek.
A két „van”
Arisztotelész megjegyzi a „van” két értelmét:
Lehetőség, eshetőség, lehetetlenség, szükségszerűség
Ezek a kifejezések az állítás és a tagadás „határvidéke”.
Az igazi tagadás az, mely az állítmányt tagadja. Ugyanígy itt a „lehet” ellentéte a „nem lehet”. Azonban ami lehet, pl. amikor egy ember sétálhat az azt is jelenti, hogy az illető tartózkodhat is a sétától. Képtelenség, hogy ellentmondó mondatok igazak ugyanarra az alanyra, így ebből az következik, hogy a „nem lehet” nem ellentmondó tagadás a ”lehet” állítással szemben.
A megoldás:
Az előbbi nyilvánvalóan képtelenség, így marad az utóbbi. Tehát: a „lehet, hogy legyen” ellentmondása a „nem lehet, hogy legyen”. Ellentétesen pedig: „lehet, hogy ne legyen” és „nem lehet, hogy ne legyen”. Ugyanez igaz a többi esetre.
Íme az összes egymásnak ellentmondó mondatpár:
Egyes állításokból és egyes tagadásokból ugyanaz a jelentés következik. Íme a 4 azonos jelentésű mondat:
A lehetetlen és a nem lehetetlen az elfogadhatóból, a nem elfogadhatóból, a lehetőből és a nem lehetőből következnek ellentmondás alapon. Fordítva pedig, a „lehetetlen” tagadása következik a 'lehet”-ből. Azaz minden A ellentmondása minden B-nek, s minden C minden D-nek, az első három-három mondat esetében.
A negyedik, a szükségszerűség esete viszont más. Itt látható, hogy a „nem szükséges, hogy legyen” nem tagadása a „szükséges, hogy ne legyen” állításnak, hiszen mindkettő lehet egyszerre igaz. Hiszen amikor egy dolog nem lehet, akkor szükségszerű, hogy ne legyen, míg amikor viszont egy dolog nem lehet, hogy ne legyen, akkor szükségszerű, hogy legyen.
Tehát míg a lehetetlenséget vagy nem lehetetlenséget kifejező mondatok az alany változtatása nélkül következnek az adott állítmányokból, addig a szükségszerűséget kifejezők esetében az alany ellentétére kell vonatkozniuk az állításoknak. Hiszen a "lehetetlen" és a "szükséges" nem egyenértékűek, hanem fordított kapcsolatban állnak egymáshoz.
Viszont ha egy dolognak szükségszerűen lennie kell, akkor az is igaz rá, hogy lehet, hogy legyen. (A másik lehetőség, hogy „nem lehet, hogy legyen” abszurd.) A gond: a „lehet, hogy legyen” következménye, hogy „nem lehetetlen”, abból viszont az, hogy „nem szükséges”. Ennek az az abszurd következménye, hogy ami szükségszerűen van az nincs szükségszerűen.
De a "szükséges, hogy legyen" nem következik a „lehet, hogy legyen” állításból. Valójában a "nem szükséges, hogy ne legyen" következik belőle. A „nem szükséges, hogy ne legyen” a "nem lehet" ellentmondásából jön. Hiszen a „nem lehet" mondatból következik,, hogy "lehetetlen, hogy legyen" és "szükséges, hogy ne legyen", és ezek ellentmondása a "nem szükséges, hogy ne legyen".
Kérdéses tehát, hogy vajon a „lehet” állítás következik-e a "szükséges, hogy legyen" állításból. Ha nem, akkor az ellentmondása következik belőle, azaz a „nem lehet”, vagy ha valaki szerint ez nem az ellentmondása, akkor a „lehet, hogy ne legyen” következik. Mindkettő azonban nyilvánvalóan téves, hiszen ellenkező esetben az következne, hogy aminek szükségszerűen lennie kell az lehet, hogy mégse legyen.
Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden eset olyan, melyben a lehetőség kétoldalú. Vannak kivételek ugyanis. Elsősorban ilyenek az értelem nélküli dolgok, lásd a „tűz melegíthet”, hiszen ebben az esetben a tűz nem képes nem melegíteni. Értelem szükséges ahhoz, hogy a lehetőség egynél több eredményt hozhasson, azaz ellentétes eredmények is lehessenek. Viszont egyes értelem nélküli dolgok is képesek ellentétes eredményekre. A lényeg: nem minden lehetőség ad ellenkező eredményeket, akkor is, ha a szót egy értelemben használjuk.
Egyes esetekben viszont a szót kétértelműen használják. Az "lehetséges" kifejezés kétértelmű:
Az utóbbi csak mulandó dolgoknál lehet, az előző örök dolgoknál is. A szó szűk értelmében a szükségszerűség csak az előbbire igaz.
A következtetés: mivel az általános az egyediből van, az ami szükségszerű az egyben lehetséges is, bár nem a szó minden értelmében. Talán a szükségszerűség és annak hiánya a létezés és a nem-létezés alapelvei, s minden más utánuk következik. A szükségszerűség tehát valóságszerű. Ami örök az előbbi, így a valóságszerűség a lehetőségszerűség előtt áll.
Néhány dolog valóságszerű lehetőségszerűség nélkül, ezek az első elvek. Más dolgok valóságszerűek és lehetőségszerűek is, ezeknek a dolgoknak ezek valóságszerűsége a természetben megelőzi a lehetőségszerűségüket, de időben ez fordítva van. S ismét a dolgok más csoportja, melyek soha nem valósulnak meg, azaz tiszta lehetőségszerűek.
Tagadások
Az állítás ellentéte a tagadás vagy egy másik állítás: lásd „minden ember igazságos” - „egyetlen ember se igazságos” - „minden ember igazságtalan”.
Az értelmi ítéletből következik-e az adott kimondott mondat? Ha igen, akkor pl. a „minden ember igazságos” ellentéte a „,minden ember igazságtalan”. Ha viszont az értelem szerint sincs ez a kettő ellentétben, akkor inkább a tagadás az igazi ellentét, azaz az „egyetlen ember se igazságos”. Ez a megvizsgálandó kérdés.
Ha 3 mondatot nézünk, az első igaz, mert a jóról azt állítja, hogy jó, míg a másik azt, hogy az nem jó, míg a harmadik azt, hogy az rossz, akkor az utóbbi 2 közül melyik az első ellentéte? Ha pedig mindkettő az, mi a 2 között a különbség?
Az ami jó az egyszerre jó és nem rossz. Az előbbi lényegi, az utóbbi járulékos tulajdonság. Az igazi mondatnak a lényegre kell vonatkoznia. Az az állítás a jóról, hogy nem jó hamis állítás, hiszen a lényeget illetően téves. Az az állítás róla viszont, hogy rossz, járulékos tulajdonságot illet. A lényegi tévedés a fontosabb.
Viszont az az állítás a jóról, hogy rossz összetett, hiszen aki ezt állítja, az azt is állítja, hogy a jó nem jó.
Az ellentmondó állítás a leginkább ellentétes.
Az általános tagadás tehát ellentét: „minden ember jó” - „egyetlen ember se jó”. Az ellentmondás pedig: „minden ember jó” - „minden ember rossz”. Az ellentétek nem lehetnek egyszerre igazak. Az ellentét tagadja valaminek a meglétét az alanyban, ami megvan benne, azaz hamis, az ellentmondás pedig egy hamis állítás ugyanarról az alanyról ugyanabban a tekintetben. Harmadik lehetőség nincs igaz és a hamis között.
Első látásra rövid, könnyű szöveg. Aztán gyorsan kiderül: összetett és sok helyen nehezen érthető.
Írás, beszéd, gondolatAz írás a beszéd jelképe, a beszéd pedig a gondolaté. Míg az írás és a beszéd emberenként változó, a gondolat nem az. Magyarul: ugyanaz kifejezhető több módon, a kifejezés meg leírható több módon.
A gondolat lehet egyszerű és összetett. Az egyszerű gondolat különálló dolgokra vonatkozik, névszókra vagy igékre, így esetükben nem lehet szó se igazságról, se hamisságról. Az összetett gondolatok esetében állítás/tagadás hangozhat el, mely lehet igaz vagy hamis.
Névszó
Névszó - ami nem kapcsolatos az idővel,
Egy névszó tagadása = határozatlan névszó.
A névszók ragozott alakjai névszói esetek.
Ige
Az ige - ami kapcsolatos az idővel. Nincs független értelme, de jelentést ad másnak.
Egészség - főnév, de egészséges - ige, mert másnak az állapotát jelenti.
Egy ige tagadása = határozatlan ige.
A nem jelent idejű ige = igeidő.
Az önmagában álló ige nem fejez ki állítást vagy tagadást, csak felhívja a figyelmet.
Vegyük itt észre, ez az "ige" sokkal szélesebb értelmű, mint a kifejezés mai jelentése.
Mondat
A mondat független jelentéssel bíró beszédrész.
A mondat tétel. ha lehet igaz vagy hamis, s nem az, ha nem lehet az, pl. ilyen az ima.
Tételek típusai
Hogy lesz az összetett dolgokból egy?
Egyszerű tétel, mely egy adott valós tényre utal. Kötelezően tartalmaz igét vagy igeidőt.
Összetett tétel - ami több, összekapcsolt tényre utal, ami így lesz egy.
Állítás, tagadás
Az állítás valaminek a megerősítése, a tagadás az ellenkezője.
Minden állításnak van tagadása. Ugyanarra az alanyra kell vonatkozniuk, s ez az alany nem lehet kétértelmű.
Általános, egyedi
Általános = ami több alanyra vonatkozik.
Egyedi = ami nem lehet más határozmánya.
A tételek néha egyedi, néha általános alanyokra vonatkoznak. Maga a tétel is lehet általános (univerzális) és nem-általános (részleges).
Általános jellegű tétel általános alanyra pl. a "minden ember fehér" vagy az "egyetlen ember se fehér". Nem-általános jellegű állítás általános alanyra pl. az "egyes emberek fehérek" vagy az "egyes emberek nem fehérek".
Azt hiszem, itt érdemes lesz az egyszerűség kedvéért a bevett latin eredetű rövidítéseket használni: AEIO. Ezeket Arisztotelész latin fordítói találták ki, de szerintem egyszerűbb lesz most így leírni a lényeget.
Tehát az általános alanyra vonatkozó tételtípusok:
- A - Affirmo - „minden ember fehér”
- E - nEgo - „egyetlen ember se fehér”
- I - affIrmo - „egyes emberek fehérek”
- O - negO - „egyes emberek nem fehérek”
(affirmo - állít, nego - tagad)
Négyféle kapcsolat lehet az egyes tételek között:
- ellentmondás: a két tétel nem lehet se egyszerre igaz, se egyszerre hamis, ez áll fenn A-O és E-I viszonyban, példa: nem lehet egyszerre igaz, hogy minden ember fehér és egyes emberek nem fehérek, de ezen tételek egyszerre hamisak se lehetnek, hiszen ez azt jelentené, hogy igaz, hogy minden ember nem-fehér és egyes emberek mégis fehérek, ami nyilvánvalóan képtelenség,
- ellentét: a két tétel nem lehet egyszerre igaz, de lehet egyszerre hamis, ez áll fenn A-E viszonyban, példa: nem lehet egyszerre igaz, hogy minden ember fehér és egyetlen ember se fehér, de ezen tételek lehetnek egyszerre hamisak, hiszen ez azt jelentené, hogy nem minden ember fehér és egyes emberek fehérek, ami lehetséges,
- fordított ellentét: a két tétel nem lehet egyszerre hamis, de lehet egyszerre igaz, ez áll fenn I-O viszonyban, példa: nem lehet hamis egyszerre, hogy egyes emberek fehérek, egyesek meg nem fehérek, hiszen ez azt jelentené, hogy egyetlen emberre se igaz, hogy fehér vagy nem-fehér, de ezen tételek lehetnek egyszerre igazak, hiszen semmi akadálya, hogy egyes emberek fehérek, egyes emberek pedig nem fehérek,
- alárendeltség: ha a tétel igaz vagy hamis, az alárendeltje is ugyanaz, ez áll fenn A-I és E-O viszonyban, példa ha igaz, hogy minden ember fehér, akkor az is szükségszerűen igaz, hogy egyes emberek fehérek.
Az ellentmondás esetében a fenti fennáll nem általános, azaz egyedi alany esetében is: "Szókratész fehér" és "Szókratész nem fehér", az egyik szükségképpen igaz, a másik meg szükségképpen hamis.
Álcázott összetett tétel
Ha egy szónak két külön jelentése van, a róla szóló állítás nem egységes. Ez esetben ez egy összetett tétel két alanyra.
Ilyen esetben természetes az állítás és a tagadás egyszerre igaz vagy egyszerre hamis lehet.
Jövő
Mi a helyzet a jövőre vonatkozó állításokkal?
A jelenbeli és az elmúlt dolgok esetében szükségszerű, hogy a vonatkozó ellentmondó tételek valamelyike igaz legyen.
Jövőbeli egyedi eseményekre vonatkozó tételek esetében nem lehet ugyanez a helyzet. Ha az lenne, akkor a jövő előre meghatározott lenne. Hiszen ebben az esetben a jövőre vonatkozó tétel igazságából következne az illető jövőbeli esemény szükségszerűsége. Nem lehetne a jövő tetszőleges.
Ez esetben megfontolásra se lenne szükség cselekedeteinket illetően.
Nem is szükséges az, hogy valaki megfogalmazzon egy tételt a jövőről. Hiszen semmi se azért következik be, mert valaki állította azt. Elegendő az a tény, hogy minden időben minden igaz állítás a jövőről mint szükségszerű eseményről szólt.
Mindez azonban képtelenség, hiszen látjuk, hogy a jövőbeli események kiindulópontja a megfontolásban és tettben van, olyan dolgok ezek, melyeknek megvan mind a megvalósulási, mind a nemmegvalósulási lehetősége, azaz mindkét lehetőségnek megvan az eshetősége.
Nyilvánvaló tehát, hogy nincs és nem megy végbe minden szükségszerűségből adódóan. Egyes dolgok tetszőleges kimenetelűek, azaz esetükben semmivel sem inkább igaz az állítás, mint a tagadás, míg más dolgok esetében az egyik kimenetel valószínűbb, de a másiknak is van eshetősége.
Ami van, az nem szükségszerűen van, s ami nincs, az se szükségszerűen nincs. Viszont minden szükségképpen vagy van vagy nincs, lesz vagy nem lesz, de a kettő egyikét nem szükségképpen kell állítani. Pl. szükségszerű, hogy holnap tengeri csata lesz vagy nem lesz, de nem szükségszerű se az, hogy legyen, se az, hogy ne legyen. Az azonban, hogy bekövetkezzen vagy ne, szükségszerű.
Ilyen esetekben tehát a két tétel egyikének igaznak, a másiknak meg hamisnak kell lennie, ám ez tetszőleges, hogy melyik. Azaz nem minden állítás, illetve tagadás esetén szükségképpen igaz a ellentétek egyike és hamis a másika.
Határozatlan névszavak
A létige nélkül nem lehetséges állítás vagy tagadás.
(Ez persze a magyarra pont nem igaz, jelen időben és harmadik számban nem használunk létigét tételekre. Szóval képzeljük oda a „van” szót, ill. ha kell kiírom mint „(van)” szót.)
A lehetséges kombinációk, állítás/tagadás és meglét/hiány szerint:
- Ember (van) - Ember nem (van)
- Nem-ember (van) - Nem-ember nem (van)
(mindkét esetben olyan értelemben, hogy „egyes emberek”, ill. meghatározatlanul a "minden" és az "egyes" között, ez nem igazán világos számomra) - Minden ember (van) - Minden ember nem (van)
- Minden-ami-nem-ember (van) - Minden-ami-nem-ember nem (van)
Minden állítmány meg is fordítható. Lássuk tehát az „igazságos” szóval az összes lehetőséget:
- alfa: állítás: az ember igazságos
- béta: tagadás: az ember nem igazságos
- gamma: állítás: az ember nem-igazságos
- delta: tagadás: az ember nem nem-igazságos
Az alfa-gamma és a béta-delta párok egyszerre igazak.
Továbbá::
- alfa1: állítás: minden ember igazságos
- béta1: tagadás: nem minden ember igazságos
- gamma1: állítás: minden ember nem-igazságos
- delta1: tagadás: nem minden ember nem-igazságos
Itt az alfa1-gamma1 pár nem lehet egyszerre igaz, de a béta1-delta1 pár igen.
- alfa2: állítás: a nem-ember igazságos
- béta2: tagadás: a nem-ember nem igazságos
- gamma2: állítás: a nem-ember nem-igazságos
- delta2: tagadás: a nem-ember nem nem-igazságos
Ezek azonosak az első négy esettel.
Ugyanez a helyzet van, ha a létige helyett más ige van a mondatban.
A „minden” ellentmondása nem a „nem minden”, hanem az „egyetlen se”, lásd „minden ember élvezi az egészséget” és „egyetlen ember se élvezi az egészséget”.
Egyedi alany esetében a helyzet: ha igaz a tagadás, akkor az ellentétes állítás igaz. Lásd: ha igaz, hogy „Szókratész nem bölcs”, akkor igaz, hogy „Szókratész nem-bölcs”
Ugyanez általános alany esetében természetesen nem így van, hiszen ha igaz annak tagadása, hogy „minden ember bölcs”, abból nem következik, az, hogy „minden ember nem-bölcs”. Itt a levonható helyes következtetés a „nem minden ember bölcs”. Az előbbi az ellentétes, míg az utóbbi az ellentmondó mondat.
A „minden-ami-nem-embet igazságos” és ennek ellentmondása nem azonos egyetlen más mondattal se. De a „minden-ami-nem-ember nem igazságos” azonos „semmi-ami-nem-ember igazságos” mondattal.
(Bevallom, hogy ezt nem értem.)
Az alany és az állítmány felcserélése nem változtat az értelmen.
Valódi egység
Mikor van valódi egység? Azaz ha egy alanyt több szó jelöl vagy egy alanyról többszavas állítmányt mondunk. Ugyanis nem lehet több dologról állítani vagy tagadni valamit, hacsak ez a több dolog valójában nem alkot egységet. A valódi egység akkor áll fenn, ha az elemek az adott alany lényegét fejezik ki. A „kétlábú állat” egység, mert az embert jelenti, de a „jó cipész” nem az. Az se egység, ha olyan szavakat használunk egyszerre, melyekből az egyik tartalmazza a másikat, pl. „kétlábú ember”. Nem mondható azonban olyasmi egy alanyról, ami ellentétes lényegével. A halott ember nem mondható embernek.
Az egyedről azonban elmondható az ami a fajtája, akár fajtája kombinálva valamely járulákos elemmel. Nem tehető ez meg, ha ez a járulékos elem ellentmond a fajta lénhyegének. Azaz egy adott emberről elmondható, hogy fehér ember, de egy halott ember nem nevezhető szimplán embernek.
Az egyed tehát lehet alany mind egyszerű, mind összetett tételek esetében, ha nincs az összetett állítmány részei közt ellentmondás, vagy amikor az állítmány részei lényegiek.
A két „van”
Arisztotelész megjegyzi a „van” két értelmét:
- mint valami van, azaz létezik,
- mint létige kötőszóként.
Lehetőség, eshetőség, lehetetlenség, szükségszerűség
Ezek a kifejezések az állítás és a tagadás „határvidéke”.
Az igazi tagadás az, mely az állítmányt tagadja. Ugyanígy itt a „lehet” ellentéte a „nem lehet”. Azonban ami lehet, pl. amikor egy ember sétálhat az azt is jelenti, hogy az illető tartózkodhat is a sétától. Képtelenség, hogy ellentmondó mondatok igazak ugyanarra az alanyra, így ebből az következik, hogy a „nem lehet” nem ellentmondó tagadás a ”lehet” állítással szemben.
A megoldás:
- egyszerre igaz ugyanarra az állítás és a tagadás, vagy,
- nem a létezés és nemlétezés a kérdés itt.
Az előbbi nyilvánvalóan képtelenség, így marad az utóbbi. Tehát: a „lehet, hogy legyen” ellentmondása a „nem lehet, hogy legyen”. Ellentétesen pedig: „lehet, hogy ne legyen” és „nem lehet, hogy ne legyen”. Ugyanez igaz a többi esetre.
Íme az összes egymásnak ellentmondó mondatpár:
- lehet - nem lehet
- elfogadható - nem elfogadható
- lehetetlen - nem lehetetlen
- szükségszerű - nem szükségszerű
- igaz - nem igaz
Egyes állításokból és egyes tagadásokból ugyanaz a jelentés következik. Íme a 4 azonos jelentésű mondat:
A:
lehet, hogy legyen
elfogadható, hogy legyen
nem lehetetlen, hogy legyen
nem szükséges, hogy legyen
B:
nem lehet, hogy legyen
nem elfogadható, hogy legyen
lehetetlen, hogy legyen
szükséges, hogy ne legyen
C:
lehet, hogy ne legyen
elfogadható, hogy ne legyen
nem lehetetlen, hogy ne legyen
nem szükséges, hogy ne legyen
D:
nem lehet, hogy ne legyen
nem elfogadható, hogy ne legyen
lehetetlen, hogy ne legyen
szükséges, hogy legyen
A lehetetlen és a nem lehetetlen az elfogadhatóból, a nem elfogadhatóból, a lehetőből és a nem lehetőből következnek ellentmondás alapon. Fordítva pedig, a „lehetetlen” tagadása következik a 'lehet”-ből. Azaz minden A ellentmondása minden B-nek, s minden C minden D-nek, az első három-három mondat esetében.
A negyedik, a szükségszerűség esete viszont más. Itt látható, hogy a „nem szükséges, hogy legyen” nem tagadása a „szükséges, hogy ne legyen” állításnak, hiszen mindkettő lehet egyszerre igaz. Hiszen amikor egy dolog nem lehet, akkor szükségszerű, hogy ne legyen, míg amikor viszont egy dolog nem lehet, hogy ne legyen, akkor szükségszerű, hogy legyen.
Tehát míg a lehetetlenséget vagy nem lehetetlenséget kifejező mondatok az alany változtatása nélkül következnek az adott állítmányokból, addig a szükségszerűséget kifejezők esetében az alany ellentétére kell vonatkozniuk az állításoknak. Hiszen a "lehetetlen" és a "szükséges" nem egyenértékűek, hanem fordított kapcsolatban állnak egymáshoz.
Viszont ha egy dolognak szükségszerűen lennie kell, akkor az is igaz rá, hogy lehet, hogy legyen. (A másik lehetőség, hogy „nem lehet, hogy legyen” abszurd.) A gond: a „lehet, hogy legyen” következménye, hogy „nem lehetetlen”, abból viszont az, hogy „nem szükséges”. Ennek az az abszurd következménye, hogy ami szükségszerűen van az nincs szükségszerűen.
De a "szükséges, hogy legyen" nem következik a „lehet, hogy legyen” állításból. Valójában a "nem szükséges, hogy ne legyen" következik belőle. A „nem szükséges, hogy ne legyen” a "nem lehet" ellentmondásából jön. Hiszen a „nem lehet" mondatból következik,, hogy "lehetetlen, hogy legyen" és "szükséges, hogy ne legyen", és ezek ellentmondása a "nem szükséges, hogy ne legyen".
Kérdéses tehát, hogy vajon a „lehet” állítás következik-e a "szükséges, hogy legyen" állításból. Ha nem, akkor az ellentmondása következik belőle, azaz a „nem lehet”, vagy ha valaki szerint ez nem az ellentmondása, akkor a „lehet, hogy ne legyen” következik. Mindkettő azonban nyilvánvalóan téves, hiszen ellenkező esetben az következne, hogy aminek szükségszerűen lennie kell az lehet, hogy mégse legyen.
Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden eset olyan, melyben a lehetőség kétoldalú. Vannak kivételek ugyanis. Elsősorban ilyenek az értelem nélküli dolgok, lásd a „tűz melegíthet”, hiszen ebben az esetben a tűz nem képes nem melegíteni. Értelem szükséges ahhoz, hogy a lehetőség egynél több eredményt hozhasson, azaz ellentétes eredmények is lehessenek. Viszont egyes értelem nélküli dolgok is képesek ellentétes eredményekre. A lényeg: nem minden lehetőség ad ellenkező eredményeket, akkor is, ha a szót egy értelemben használjuk.
Egyes esetekben viszont a szót kétértelműen használják. Az "lehetséges" kifejezés kétértelmű:
- valóságszerűre való hivatkozásként, pl. valaki sétálhat, mert már sétál, azaz egy lehetőségszerűség valóságossá vált,
- amikor a valóságszerűség feltételei fennállnak, pl. a séta lehetséges valaki számára, azaz a séta, bár nem feltétlenül valósul meg, nem lehetetlen.
Az utóbbi csak mulandó dolgoknál lehet, az előző örök dolgoknál is. A szó szűk értelmében a szükségszerűség csak az előbbire igaz.
A következtetés: mivel az általános az egyediből van, az ami szükségszerű az egyben lehetséges is, bár nem a szó minden értelmében. Talán a szükségszerűség és annak hiánya a létezés és a nem-létezés alapelvei, s minden más utánuk következik. A szükségszerűség tehát valóságszerű. Ami örök az előbbi, így a valóságszerűség a lehetőségszerűség előtt áll.
Néhány dolog valóságszerű lehetőségszerűség nélkül, ezek az első elvek. Más dolgok valóságszerűek és lehetőségszerűek is, ezeknek a dolgoknak ezek valóságszerűsége a természetben megelőzi a lehetőségszerűségüket, de időben ez fordítva van. S ismét a dolgok más csoportja, melyek soha nem valósulnak meg, azaz tiszta lehetőségszerűek.
Tagadások
Az állítás ellentéte a tagadás vagy egy másik állítás: lásd „minden ember igazságos” - „egyetlen ember se igazságos” - „minden ember igazságtalan”.
Az értelmi ítéletből következik-e az adott kimondott mondat? Ha igen, akkor pl. a „minden ember igazságos” ellentéte a „,minden ember igazságtalan”. Ha viszont az értelem szerint sincs ez a kettő ellentétben, akkor inkább a tagadás az igazi ellentét, azaz az „egyetlen ember se igazságos”. Ez a megvizsgálandó kérdés.
Ha 3 mondatot nézünk, az első igaz, mert a jóról azt állítja, hogy jó, míg a másik azt, hogy az nem jó, míg a harmadik azt, hogy az rossz, akkor az utóbbi 2 közül melyik az első ellentéte? Ha pedig mindkettő az, mi a 2 között a különbség?
Az ami jó az egyszerre jó és nem rossz. Az előbbi lényegi, az utóbbi járulékos tulajdonság. Az igazi mondatnak a lényegre kell vonatkoznia. Az az állítás a jóról, hogy nem jó hamis állítás, hiszen a lényeget illetően téves. Az az állítás róla viszont, hogy rossz, járulékos tulajdonságot illet. A lényegi tévedés a fontosabb.
Viszont az az állítás a jóról, hogy rossz összetett, hiszen aki ezt állítja, az azt is állítja, hogy a jó nem jó.
Az ellentmondó állítás a leginkább ellentétes.
Az általános tagadás tehát ellentét: „minden ember jó” - „egyetlen ember se jó”. Az ellentmondás pedig: „minden ember jó” - „minden ember rossz”. Az ellentétek nem lehetnek egyszerre igazak. Az ellentét tagadja valaminek a meglétét az alanyban, ami megvan benne, azaz hamis, az ellentmondás pedig egy hamis állítás ugyanarról az alanyról ugyanabban a tekintetben. Harmadik lehetőség nincs igaz és a hamis között.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése