BircaHang Média

A későbbi időszak. Folytatás az előző cikk ből. Kihagytam Aurelius Augustinust ( Ágoston t) a korábbi cikkből. Miért? Mert őt úgyis mindenki ismeri, hiszen a nyugati kereszténység máig legfőbb alakja . Akit érdekel a tanítása részleteiben az száz helyen olvashat róla. Meghatározó személyiség mindenképpen, keleten is elfogadják, de messze nem számít ott alapvetőnek a tanításának bizonyos része. Én 2 dologban látok nála nagy problémát: a bűn és a szabad akarat kérdése. A bűnt illetően az áteredő bűn a tanítása, ami máig mind a katolicizmus, mint a protestantizmus, mind a legtöbb keresztény alapú nem keresztény szekta (a mormonizmus érdekes kivételével) tanítása. Az áteredő bűn mint valamiféle örök bűn öröklődik mindenki által, személyesen lesz általa bűnös a megfogant magzat is, s az újszülütt is mentehetetlenül pokolra jut, ha megkeresztelése előtt meghal. Ezzel a tanítással már akkor bajom volt, mielőtt 1997-ben keresztény lettem. Ugyanis inkoherenssé teszi az egész üdvtant. Mennyi

Kubában a kommunista állam elhatározta az ország részleges demokratizációját. A folyamat kezdete még 12 éve indult, amikor Fidel Castro ideiglenesen átadta a hatalmat öccsének. Ez a folyamat természetesen se nem szovjet, se nem kínai típusú. Kuba eleve sose volt egyértelműen szovjet típusú diktatúra, mindigis ötvözte a szovjet modellt a latin-amerikai katonai diktatúra modelljével, azaz a Párt és a Hadsereg mindig egyformán fontosak voltak, nem mint a szovjet modellben, ahol a haderő egyértelműen a Párt alárendelt szerve volt. További sajátosság Kubában: bár politikailag a hatalom elnyomóbb volt, mint ami bárhol Kelet-Európában megszokott volt (magyar szavakkal: Kubában mindvégig, a 60-as évek közepe óta "Rákosi-rendszer" volt), ez a kulturális szférában és a politikailag nem fontos magánéleti kérdésekben nem érvényesült. Ennek jele volt pl., hogy Kubában teljesen legálisan mutattak be a mozikban olyan filmeket, melyeket még a legengedékenyebb szakaszában is tiltott a Kádár-r

A IV. és az V. század. Folytatás az előző rész ből. A kappadókiaiak (a mai Törökországban). A 3 testvér: Baszileiosz (Vaszileosz) (329-379) (a magyar egyházi irodalomban: Nagy Vazul),  Grégoriosz (Grigoriosz)  (335-395) (a magyar egyházi irodalomban: Nüsszai Gergely) ,  Makrina (330-379), s barátjuk  Grégoriosz (Grigoriosz)  (329-390) (a magyar egyházi irodalomban: Nazianzi Gergely). Folytatják azt a hagyományt, hogy a racionális tudás segíti a hitet. Viszont nem tartják kielégítőnek a negatív teológiát. Az etikai oldal kiemelése náluk fontos, mint Platón és Szókratész esetében: azaz hiteles élet nélkül nem ér semmit a bölcsesség. A gazdagság elítélése, a szegények megsegítése mint bizonyíték a hitre. Ez megerősítése annak a mozgalomnak, amint a kopt Antóniosz (251-356) - magyar verzióban: Antal - indított el Egyiptomban, gyakorlatilag ez a keresztény szerzetesség . A kappadókiaiak szerint az Egyház egyik oszlopa Athanasziosz (alexandriai pápa 328-373 között) volt, aki a Szentl

Van a mostani ballib botrányhullámnak egy pozitív mellékhatása. A ballibek rádöbbentek, hogy liberális szólamokkal nem lehet embereket megmozgatni. A liberális szövegek csak a hivatásos tünizőket mozgosítják. Ezért áttértek a baloldali szövegekre. Olyan jelszavakat is olvashattam a napokban, melyek még fél éve is minimum faisztagyanúsnak számítottak, pl. a multik adózzanak úgy, ahogy mindenki más, ne legyenek állami támogatások a külföldi befektetőknek, sőt - tessék megkapaszkodni! - a multik a nyugtiakkal azonos feltételekkel alkalmazzanak embereket Magyarországon. Na most, ez a szöveg az ellenzékből csak a Jobbik és az LMP esetében mondható hitelesnek (az EU-bérúnió végülis a Jobbik egyik fontos választási üzenete volt), a ballibek azonban eddig mindig pont ennek az ellenkezőjét hangoztatták. De mi a pozitívum? Az, hogy erről a szövegről nehéz lesz aztán visszatáncolni a hagyományos ballib gazdaságpolitikai dogmákhoz. Ami, valljuk be, jó dolog, úgy tűnik, a ballib pártokon belülről f

Először siker 2010 óta az ellenzéknél. Érthető, hogy nem akarják elszalasztani. Természetesen demagógia az egész ügy, de ez nem számít: először voltak képesek sikeresen kommunikálni valamit. Persze vicces rabszolgaságnak nevezni a túlórázást, de ismétlem, ez nem számít a politikai kommunikációban. A kommunikációban siker, az utcán kevésbé . Gyakorlatilag senki se csatlakozik a tüntetésekhez, a Soros Jugend tagságát és pár ballib hivatásos politikust leszámítva. Hogy nagyobb legyen a tömeg, bevetettek külföldi CEU-s hallgatókat is. A dolog kifulladni látszik, a Fidesz egykor Soros kedvecnc szervezete volt, ellenük képtelenség alkalmazni Soros módszereit, mert azokat jobban ismeri a Fidesz-vezérkar, mint a mai tüntetők. A tüntetések a legnagyobb kárt a ballibeknek okozzák, ugyanis marginalizálva lettek ismét. A tüntetésekből egyedül a Momentum húzhat, jó esetben, hasznot, de ők is csak akkor, ha sikeresen átveszik az irányítást Soroséktól. Valószínű: ezzel a Momentum bebiztosította bek

A téma a legtöbb könyvben erősen nyugatcentrikusan van feldolgozva, ha egyáltalán fel van dolgozva. Sokak szerint a téma ugyanis nem filozófiai, hanem teológiai. (Birtokomban van 4 magyar filozófiatörténeti mű, közülük 1 szentel komoly figyelmet a kérdésnek.) Most kísérletet fogok tenni röviden összefoglalni azt, amit vélek e témáről. Bár valóban a korai keresztény filozófia értelmezhetetlen a teológia nélkül, a kettő közé mégse tehető egyenlőségjel. Igyekezni fogok csak a filozófiai aspektussal foglalkozni most. A különféle vallástörténeti témákról már írtam  ugyanis röviden korábban. A legelső, apostoli időkben a filozófia nem számított értéknek a kereszténység számára. Ennek oka kettős szerintem: a legkorábbi keresztény vezetők és általában a hívek a társadalom legalsó, iskolázatlan rétegéből származtak, egyszerűen nem ismerték elegendő mértékben a filozófiát, a korabeli - elsősorban görög, de római is - filozófia erősen kötődött a pogány vallásokhoz. Ennek jele a Bibliában

Amikor ballibek mondják el azt, ami eddig tabunak számított! Na. ez az azért hír. A Slejm nevű Soros-közeli videoblog egyik új adása kivételesen jónak bizonyult. A vörös farok - értsd: kötelező orbánozás - mellett elhangzott több liberális tabu cáfolata is. Lássuk: elhangzott a "populizmus" szó pozitív értelemben, megcáfolva lett az az alapelv, hogy a munka és a tőke viszonya szimpla polgári szerződés, kényszerek a rendszerváltozásokor a szabad piac diadalmenete helyett, nem létezik ideológiai semleges közgazdaságtan, s ezt nem Gulyás mondja, hanem maga a liberális ikon Király Júlia, s a legfontosabb : elhangzott az az eretnek gondolat, mely ma is legjobb esetben hülyeségnek, legrosszabb esetben meg kódolt antiszemitizmusnak számít a fősodrú liberális médiákban: Kelet-Európából, s közte Magyarországról jóval több pénzt visz el a nyugat, mint amennyi az EU-segély. A 90-es években ezt a szöveget csak a MIÉP és a Munkáspárt kisszámú médiáiban lehetett hallani, s amikor lass

A ballibaizmus ismert , sokszor és sokféleképpen meg lett beszélve. Érdekes, kevéssé vitatott jelenség azonban a liberális-konzervatív szellemiség . Indult annak idején még mint az MDF nemzeti-liberális szárnya, majd lett MDNP, Centrumpárt, hasonlók. A középső Fidesz sok szempontból jellemző képciselője volt ennek a szellemiségnek. Manapság pedig a Magyar Hang blog törzsgárdája vehető ide, bár az már nem vegytiszta, de ennek oka az a sajátosság a magyar politikában, hogy a "liberális" és "nemzeti" táboron kívül nincs hely harmadiknak, azaz előbb-utóbb minden "renitens" lepaktál valamelyik táborral. Aki meg mégse paktál le, s igyekszik látványosan mindkét táborral ellenséges lenni, az nem számíthat semmiféle politikai sikerre. Ide sorolnám Puzsért vagy Béndek Pétert, akik teljesen mások, de ebben hasonlóak egymáshoz: mindketten valamiféle eredeti, igaz liberalizmus nevében ostorozzák mindkét tábort, persze egész mást értve liberalizmus alatt, ezért is míg B

Megirigyelhette a ballib vezérkar Gulyás Mártont, aki hetente egyszer este 7 és 9 között mérges szakszervezeti aktivistát alakít egy budapesti klubban. Szóval felvették a francia antiliberális tüntetők ruháját . Azokét, aki Micron elnök ellen küzdenek. Igen, azok a ballibek tették ezt, akiknek Micron az egyik fő példaképük. Micron kb. a francia Bajnai, csak sikerült jobban felépíteni őt, s a francia lakosságot könnyebb megtévészteni az évtizezedes agymosás miatt.  Kb. mintha annak idején az amerikai rasszimus ellen úgy tiltakoztak volna valahol Európában, hogy KKK-jelmezeket vesznek fel. Röhejes . Egyébként meg ha lenne olyan mozgalom Magyarországon, mint a sárgamellényesek Franciaországban, az legelőször éppen a ballibeket söpörné el.

Három időszakot szoktak megkülönböztetni, de talán jobb lenne 4-ről beszélni. A korai időszak magával Platónnal kezdődik, s az i. e. I. sz. elején ér véget. Ez azonban felosztható az eredeti és a szkeptikus időszakra. A szkeptikus időszak e korai időszak utolsó kb. másfél százada volt. A középső időszak a szkepticizmus elvetésével kezdődött és tartott az i. sz. III. sz-ig. A késői időszak pedig - az újplatonizmus - innen kezdődve kb. a VI. sz. középéig tart, amikor I. Jusztinianosz császár bezáratta az athéni Akadémiát, bár még ezután is léteztek egyes platonista iskolák. Tegyük hozzá: ez a felosztás eleve kései elemzés, mindegyik időszak magát platonistának mondta. Azt igyekszem csak kiemelni, ami más az eredeti Platónhoz képest, ill. nem más, de hangsúlyos. Az egyes gondolkodók közt vannak bizonyos eltérések, de mégis meghatározható a közös eszmei modell. Szkeptikus platonizmus A már röviden felvázolt szkepticizmussal szinte elválaszthatatlanná vált ez a platonizmus. A cél ugyanú