A liberálisok kiútja

Most, a liberális demokrácia alkonyakor a rendszerurak 2 lehetőség előtt állnak.

A liberális demokrácia alapfeltétezése az volt mindig: a szavazók nagy többségükben kapitalizmust, polgári társadalmat akarnak.

A korai liberális demokráciában a kérdés meg volt oldva, eleve csak a tőkések szavazhattak, s még közülük is ki voltak zárva a kistőkések, akik túl közel álltak a munkásokhoz. Így a szavazati joggal rendelkező kisebbség az volt, akinek személyes érdeke is volt a polgári demokratikus társadalom fenntartása.

Aztán jöttek a liberalizmus első nagy kritikusa, a kommunisták, s lassan kikényszerítették a munkásmozgalmon keresztül az általános szavazati jogot. Lehet nem szeretni a kommunizmust, a marxizmust, ez szimpla tény. Ma a liberális sok jobbos érzelmű kritikusa idegenkedik annak elismerésétől, hogy a kommunizmus is a liberalizmus kritikájából lett, s igyekszenek valahogy összetársítani a kommunizmust és a liberalizmust, jellemzően késebbi történéseket visszavetítve a múltba. Ez azonban anakronizmus. Kb. mintha az állatvédelmet antiszemitizmusnak mondanánk, csak azért, mert a német nácik voltak az elsők, akik állatvédelmi eszméket fogalmaztak meg politikai szinten.

Szóval a liberális rend kénytelen volt elfogadni az általános választójogot. Valahogy meg kellett oldani azt a kérdést, hogy hogyan tartható fenn egy olyan rend, melynek fennmaradása nem érdeke a szavazók többségének. A megoldás az lett, hogy a tőkés médiák kellőképpen manipulálnak, hogy a nem-tőkés többség is "helyesen" szavazzon.

A liberális demokrácia válsága onnan van, hogy az internet miatt megszűnt a manipulálás monopóliuma. Nincs immár eszköz a "helyes" vélemények kialakítására.

Vagy be kell tiltani a neten (erre egyre erősebbek az igyekezetek nyugaton), vagy el kell törölni a demokratikus elemeket a liberális demokráciából, azaz legyen tiszta liberalizmus, olyan Pinochet-mintára.

Én úgy látom, a világoligarchák mindkét irányban lépni igyekeznek.