A halál az más

A dunai baleset kapcsán ismét beigazolódott, az ember a halál esetében másképp reagál, mint más balszerencsés esetnél.

Amikor azt halljuk, valaki halálos betegséget kap vagy szörnyű módon hal meg, az érzés egyszerre rossz és jó bennünk. Miért jó? Mert reménykedünk, minket nem fog ugyanez elérni. Mindig megvan mindenkiben egy kicsi öröm, hogy "nem velem történt", bármennyire is rejtjük illendőségből. S jó eséllyel igazunk is lehet, hiszen lehet, hogy nem kapunk halálos betegséget, vagy nem a legrosszabb típusú halálos betegségben fogunk szenvedni, s az is lehet, hogy hirtelen halunk meg, vagy csendesen, különösebb szörnyűség nélkül.

De egy valamitől nem lehet elmenekülni, az maga a halál. Ha a legszebb, legkényelmesebb módon is, ha a lehető legtávolabbi időben is, ez mindenkinek a sorsa. Itt nincs kibúvó, nÍncs hely örömre.

Mikor érzünk hasonlót? Minden olyan esetben, amikor valamit személyesen, egyedül kell átélnünk, s nincs segítség kívülről. Pl. egy kellemetlen orvosi manipulációra várva. De ilyen egy tapasztalatlan fiú első valódi szexuális tevékenysége, vagy akár egy szigorú vizsgára való várakozás is.