Párbeszéd

Az olasz Anselmus (Anselmo) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. Ezt a művét mindenki ismeri, pontosabban az abban kifejtett, később ontológiai istenérvnek nevezett kifejtést mindenképpen. A mű 1075-ben keletkezett. Kiegészítve annak folytatásával (Responsio).

Érdemes a szokásosnál részletesebben megnézni ezt a kifejtést, mert ezzel elkerülhető a legtöbb téves cáfolat elismerése.

A cél: olyan érv biztosítása, mely nagyrészben képes tisztán racionális úton bizonyossá tenni Isten létezését, pontosabban Isten tagadásának önellentmondásos jellegét. Azaz nem bizonyíték Istenre, 1000 éve se gondolták, hogy lehetséges lenne Istent bizonyítani racionálisan, hanem az ellenkező megközelítés: az ateizmus önellentmondásosságának racionális bizonyítása.

Miért önellentmondás az ateizmus?

Egy dolog kétféle agybéli megformálása:

• a dolgot jelölő szó puszta kimondása, ez esetben kimondható az, hogy Isten nincs,
• a dolog fogalmának megértésével párosult szókimomndás, ez esetben nem mondható ki koherensen Isten nemlétezése.

Íme az érvelés:

• Az ateista is képes elképzelni Istent, akkor is, ha nem hisz valóságos létezésében.
• Isten az a dolog, melynél nagyobb (nem méretben, hanem létezésben!) nem lehetséges. Hiszen az egyetlen dolog, ami magától van, s minden más miatta van.
• Ha tehát Isten csak a képzeletben van, akkor nem a lehető legnagyobb, hiszen hiányzik belőle a létezés, márpedig a létezés több a nemlétezésnél.

Hogyan cáfolható érvényesen ez a levezetés? Szerintem egyetlen módon: kijelentve, hogy Isten nem az, aminél nagyobb nem képzelheő el, azaz hibás maga a definíció.

Hogyan érzékel Isten test nélkül? Az érzékelés tudás, a mindentudó Isten tehát nem szükségeltetik testben. Hogyan lehet egyszerre könyörületes és szenvedélymentes? Isten esetében mi érezzük hatását könyörületességnek.

Hogyan lehet Isten mindenható, ha bizonyos dolgokat nem képes megtenni, pl. nem képes tökéletlen lenni, hazudni? Mert ezek nem mindenható képességek, hanem annak hiányai. A hiányosságra való képesség pedig nem része mindenhatóságnak.

Mi Isten? A legfőbb jó, s az egyetlen igazi létező, mert az egyetlen, ami kívül an az időn.

Már a mű megjelenésekor megszületett a kortársi kritika, Gaunilo ellenérvelése:

• egy dolog megértése nem jelenti annak létezését, hiszen nemlétező, képzeletbeli dolgokat is tudunk képzelni,
• továbbá egy valóságos dolog elképzelése se teszi a dolgot valóságossá, lásd a festő által elképzelt kép csak képzeletében lesz, míg ténylegesen meg nem festi azt,
• valaminek a megértése nem zárja ki azt, hogy el tudjuk képzelni annak nemlétezését, mindenki tisztában van saját létezésével, mégis képes elképzelni olyan helyzetet, melyben nem létezne,
• tegyük fel, hogy valaki azzal akarná bizonyítani a felfedezhetetlen Áldott Szigetet, mely a világ minden földjénél a legcsodálatosabb, leggazdabb, hogy mindenki képes elképzelni azt, ezért a képzeletbeli szigetnél nyilván még csodálatosabb ugyanaz a sziget, meley létezik is - hamis érvelés lenne ez, hiszen a valóságos létezést kellene igazolni, nem elképzelhetőségét.

Anselmus viszontválasza:

• vagy téves a meghatározás, hogy Isten a lehető legnagyobb létező, vagy pedig az aki Istent tagadja, nem érti meg mi Isten, mit jelent meghatározása, az előbbi nyilvánvalóan képtelenség,
• valaminek a megértése valóban nem zárja ki azt, hogy el tudjuk képzelni annak nemlétezésének elképzelését, de kizárja nemlétezésámek megértését,
• Isten örökkévaló, az aminál nem képzelhető el nagyobb, azaz szükségszerűen örök, míg minden más nem az, ha pedig ilyen dolog elképzelhető, akkor valóban szükségszerű létezése.