Liberális péntek

Az októbertől januárig tartó Ateista Karácsony egyik leggusztustalanabb ünnepe a Fekete Péntek. Igyekszem kitörölni a róla szóló pontos infót agyamból, így csak annyit tudok: valamikor mostanában van.

Ilyenkor tömegek verődnek össze és vásárolnak mindenféle dolgokat. A hisztéria miatt egyesek egyenesen kényszert éreznek a részvételre. "Te mit vettél feketepénteken?" - hangzik el egyre gyakrabban a kérdés, s ha "semmit" választ adunk, olyan megdöbbenés a reakció, mintha azt mondtuk volna, a hétvégén megerőszakoltunk egy nőt a parkban.

Életem legrosszabb munkája volt, amikor közel 1 évig - pontosabban 11 hónapig - egy internetes kereskedésben dolgoztam. A tulajdonos rögeszméje az volt, hogy ha nincs állandóan akció, akkor a vásárlók elmenekülnek. Minden hétvégén tehát akció volt. De a legnagyobb persze a feketepéntek.

A cég, ahol voltam, még tisztességes is volt, azaz nem az volt, hogy előző nap felvitte az árakat, majd feketepénteken hirtelen levitte azokat. Rendesen kiírtuk, hogy "akár 90 % árcsökkenés", s tényleg volt 1-2 árucikk, melynek levittük az árát 90 %-kal - ez mindig valamilyen eleve senki által nem keresett, olcsó, nagy haszonkulcsú termék volt, melyből úgyis már csak kis készlet volt raktáron. Minden másnál az volt a politika, hogy tök ugyanolyan árcsökkenés volt, mint mindig, kiemelve kb. 15-20 terméket az 500-ból, ezeken dupla árcsökkentést alkalmazva. Mindig olyan termékeket, melyekből túl sok volt raktáron, s félő volt, nem fogy el lejárat előtt.

Szerencsére csak egyszer éltem át a feketepénteket, bár a többi akció is nagyon kellemetlen volt. Az ötletekkel teli tulaj sajnos saját maga volt az ügyvezető is, így helyben adta elő egyre újabb terveit. Ennek következtében szinte minden péntek a normál munkaidő (18 óráig) helyett volt hogy 22:30-ig bent kellett lenni. Az emiatt való panaszt a tulaj személyes sértésként élte meg. Eleve erősen terhelt hollywoodi személyiség volt, aki komolyan elhitte, az alkalmazottak szíve együtt dobog a cég szívével, s aki nem ilyen, az bizonyára beteg.

Amilyen rossz a szónoki képességem (gyakorlatilag 2 mondatot se tudok elmondani értelmesen, s azonnal blokkol ez után az agyam), olyan jó az íráskészségem, ez mindig így volt, kisgyerek korom óta. Szóval sose okozott nehézséget írni, akár saját gondolataimat tükrözve, akár másokét. Tehát nem volt gond ott se írni, 11 hónapos működésem során írtam a cégnek kb. 300 cikket, szinte kizárólag olyan témáról, amihez nem értek, pl. szerves kémia, sport, jóga. Jellemzően a neten kerestem azonos témájú cikkeket, azokat átírtam, hozzáírtam saját gondolatokat, s ezeket közzétettem.

Mivel szeretek írni, élvezetet is okozott az akciózás szövegének enyhe parodizálása. Nyilván nem igazi paródia, egy határon nem lehet túlmenni, de a stílusutánzás jó móka. Pár példa:

• a habozás ideje lejárt, a raktárkészlet korlátozott,
• a könyörtelen csata a leszállított árú termékekért nem lankad,
• ki kapja ki a -90 %-os csúcstermékeket, s ki marad üres kézzel?
• vegyen meg mindent most azonnal!
• aki kimarad, lemarad.

Korábban készítettem egy mlm-paródiát, az is sokat segített.

Amikor nagy nehezen sikerült normálisabb munkát találnom, felmondtam, az utolsó munkanapomon a tulaj kihívott az egész kollektíva elé, majd színpadiasan köszönetet mondott jó munkámért. Szerintem megérdemeltem.