A liberális kereszténység

Van egy népszerű liberális elmélet a kereszténység fejlődésémek, modernizációjának szükségességéről. E szerint azért csökken a kereszténység befolyása, mert az dogmatikus, maradi, nem ad választ a jelen kérdéseire.

Manapság a liberális kereszténység erős a protestantizmuson belül - bár ugyanott az ellentéte is nagyon erős -, valamint immár a katolicizmusban is. Hála Istennek, ez az ortodoxiában ismeretlen jelenség, aminek oka teológiai: az ortodoxia nem hagy helyet se a reformoknak, se az elvtelen komptomisszumoknak, ha az alapvető elvekről van szó, egyszerűen az ortodoxiában nem létezik erre még mechanizmus se. A protestantizmusban a tagok szimpla szavazatával bármi megváltoztatható, a katolicizmusban pedig az egyházi vezetőség fel van jogosítva dogmatikus változtatásokra, bár az megköti a kezüket, hogy ezeket valahogy meg kell magyarázni. Az ortodoxiában viszont egyáltalán nem lehetséges dogmát, alapvető tanítást változtatni, erre felhatalmazott egyházi testület egyszerűen nem létezik,

Ahol egy keresztény felekezet liberalizál, a tagság csökken. Mert a kereszténységet keresők számára az adott felekezet elveszti értékét, hiszen ők nem válonveregetést akarnak bármire, hanem erős és igaz mércét. A liberális kívülállók persze ütemesen tapsolnak, de ők se lesznek az illető felekezet hívei, mert nekik meg még így is túl keresztény az. A vicces két szék között a földre zuhanás esete.

Jó magyar példa erre Iványi Gábor kis felekezete, mely metodista alapokon áll, s mely teljesíti az összes létező liberális elvárást a keresztények felé (mondjuk homokosokat még Iványiék se esketnek, ennyire pofátlanul ellentmondani a Bibliának még ők se hajlandóak, de ezt leszámítva mindent csinálnak). S lám nincsenek náluk liberális tömegek, akik kérik felvételüket az iványizmusba.