Indiánok a volt spanyol gyarmatokon

narancs - spanyol gyarmatok (az USA területe nem jelölve)

Az indiánok helyzete az egyes volt spanyol gyarmatokon érdekes ami a helyi identitásban meglévő szerepüket illeti.

Amerikában 19 mai ország van, mely spanyol gyarmat volt. Dél-Amerikában: 9 ország, a kontinentális Közép-Amerikában 7 ország, a karibi térségben pedig 2 ország + Puerto Rico.

A legegyszerűbb az utóbbi térséggel kezdeni. Ott ugyanis nulla az indiánok szerepe. A legkorábban gyarmatosított terület a karibi térség. Az 1542-es királyi rendelet előtt az indiánokat kb. állatoknak tekintették, így aki nem halt meg a betegségekben, az meghalt a gyarmatosítók keze által. Bár az őslakosság minimális része ezt túlélte, nem maradtak se indán közösségek, se identitás, azaz az indián elem itt csak valamiféle genetikai nyom.

Ezek az országok fehér telepesállamok, behozott néger rabszolga lakossággal, s e két csoort keveredésével. A spanyol identitás negszűnésével, elhalványosodásával itt természetes módon alakult ki az új identitás, mely fajfüggetlenül lett. A kérdés csak a néger és mulatt lakosság iránti hozzáállás volt a fehérek részétől, de ez nem jelentette a négerek és mulattok idegennek minősítését, csak lenézését. Mind a három területen jellemző, hogy a lakosság 80-90 %-ban fehér és kevert fehér-néger (Dominikán a kevert faj a domináns, a másik két országban a fehér).

A kontinentális közép-Amerkában a spanyol utáni új nemzeti öndtudat mindenhol a fehér és a mesztic (kevert fehér-indián) lakosság alapján lett. Ez a két csoport nem diszkriminálta egymást, de közösen lenézték a tiszta indiánokat. A tiszta indián lakosságra az új nemzet úgy tekintett mint még nem civilizált lakosságra, melyet majd integrálni kell a többségbe, ennek útja pedig az indián kultúra helyettesítése a spanyol-indián kevert alapú többségi szokásokkal, ennek részeként a spanyol nyelvre átneveléssel. Ennek fő eszköze a kötelező iskolarendszer volt, mely egyrészt igyekezett új identitást adni az indián gyerekeknek, másrészt írástudást oktatni nekik, de kizárólag spanyolul.

Ez a program hatalmas sikert hozott ott, ahol nem volt túl magas az indián arány. Pár százaléknyi indián kisebbslg maradt, az is jellemzően kétnyelvű. Egyedül Guatemalában maradt jelentős, közel 40 %-os arányú indián lakosság, s itt az állam kénytelen volt már a XX. sz. közepén feladni az integrálás totális politikáját, itt indián nyelvű alapfokú oktatási rendszer is létezik, s csak középszinten jön be a spanyol oktatási nyelv.

Természetesen ma már kulturális értéknek kezdik számítani az indián nyelveket mindenhol a régióban, így ma már létezik ezekre hivatalos támogatás. Ez azonban jellemzően elkésett intézkedés, az indián nyelvek nem használatosak a családi környezeten kívül. S a színindiánok is többségükben csak spanyolul beszélnek.

A néger lakosság száma nem volt itt jelentős sehol, aránya a karibi térséghez képest is kicsi, az egyetlen Panam mkivételével, de ott se éri el a 20 %-ot. (Salvadorban pedig egyáltalán nincsenek négerek, ennek oka, hogy ez az egyetlen közép-amerikai állam, melynek nincs karibi partvidéke, márpedig a közép-ameriai csendes-óceáni partvidékre nem történt rabszolgakereskedelem.)

Dél-Amerikában a helyzet nem egységes.

Egyrészt van 3 ország, Argentína, Chile, Uruguay, ahol a nemzeti identitás gyakorlatilag fehér, itt a lakosság 85-95 %-a európai, a néger lakosság pár százalék, nagyon kevés a kevert fehér-indián, s a meglévő kevés indián teljesen el van különölve. Ezek a területek a gyarmatosítás idején gyéren voltak lakottak, az indiánok távoli vidékeken éltek, s a nemzeti identitás kialakulása nélkülük zajlott le. A legtöbb indián Chilében van, 5 %, ők is az ország elszigetelt részein. Itt az indiánokra klasszikus idegen kisebségként tekintenek, természetesen nem joglag, de a gyakorlat bizony ez.

Kolumbiára és Venezuelára a Közép-Amerikára keírtak és az argentín-chilei-uruguayi helzet keveréke igaz. A fehér és a mesztic lakosság közösen alakította ki a nemzeti identitást, a kevés indián kb. vadenbernek számít (a dzsungelekben élnek), abszolút marginálisak.

A maradék 4 ország azért maradt a végére, mert ott az indián elem egészen más jellegű. Itt is mindenhol fehér-mesztic alapú a nemzeti identitás, azonban mégis jelentősen más a helyzet, mint az eddig felsorolt országokban.

Paraguayban a lakosság több mint 90 %-a mesztic, viszont tömeges a kétnyelvűség, szinte mindenki beszél indián nyelvet is, ahogy spanyolt is. Természetesen itt is a spanyol a tényleges hivatalos nyelv, de itt a helyi fő indián nyelv - a guarani - meglepően erős. A guarani itt hivatalos nyelv a spanyollal együtt, bár a gyakorlatban minden hivatalos tevékenység spanyolul zajlik, a guarani hivatalos státusza inkább jelképes.

Ecuadorban a lakosság negyede ma is indián, s erős identitással rendelkezik, bár az indiánok nagyobb része csak spanyolul tud. Viszont elmondható, itt az indiánok részei a nemzeti identitásnak..

Peruban az indiánok a lakosság negyede, kb. felük nem is beszél spanyolul. Bár az utóbbi 30 éven vannak változások, máig igaz, hogy a mesztic-fehér többség idegennek látja az indiánokat, különösen a falusi indiánokat, akik nem beszélnek spanyolul. Peruban s spanyol és a kecsua is hivatalos nyelv, a kecsua státusza abszolút jelképes, kb. mint ahogy Budaörs határában ki van írva, hogy Wudersch.

Bolívia szintén az a hely, ahol a fehér-mesztic többség a lakosség kb. negyedét kitevő indiánok nélkül alakította ki a nemzetet, viszont itt az indiánok aktívak, s e tekintetben komoly eredményeket értek el.

Összegezésként: a leírtak kegyetlennek tűnhetnek indián szemszögből, mégis: a spanyol gyarmatosítók bántak a legkevésbé rosszul az indiánokkal. Az angoloknak eszükbe se jutott, hogy az indiánok részei lehetnének az államnak, ráadásul az angol rendszer bármennyi indián vér megléte esetén indiánnak minősített mindenkit, míg a spanyol rendszer az ellentétes hozzáállást alkalmazta: bármilyen kevés fehér vér megléte már áthelyezte az embert a lenézett indián kategóriából a privilegizált kategóriába.

A volt spanyol gyarmatok célja az integráció volt, nyilván ez kulturális asszimilációt jelentett, míg az ellenpélda az USA, mely magát fehér országnak képzelte, az indiánok eltávolítandó problémának tekintve.