Hómofiszban az alsó-középosztály

Érdekes fejlemény. A valóság szempontjából teljesen vagy mérsékelten felesleges munkahelyek hazavihetők, míg a valóban fontosak nem.

A kólcenter például hazavihető, szóval én mint kólcenteres otthon vagyok, de pl. a sógorom munkája nem vihető haza, ő ugyanis egy tejtermékeket gyártó cégnél kiszállító, magyarul kamionsofőr. Na most, melyik a fontosabb? - de ez csak költői kérdés persze.

S most jön be a valóság egy másik oldala is: Kelet-Európa iszonyúan gazdag világviszonylatból nézve. Alig akad ember, akinek ne lenne otthon megfelelő infrastruktúrája az otthoni munkához. Internethozzáférés nélküli ember nem létezik, s a legszegényebb kollégák szegénysége is csak annyit jelent: 4-5 éves, használtan vett laptopuk van.

A cég, ahol dolgozom csak részben van Kelet-Európában. Nagy része a cégnek Indiában és a Fülöp-szigeteken van, persze máshol is vannak részlegek, de az a 2 a legszegényebb országbeli részleg, s persze a legtöbb dolgozó is ott van.

Ebben a 2 országban az internet nem úgy van, mint nálunk, bárhol Kelet-Európában. Indiában a lakosság 2 %-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel, míg a Fülöp-szigeteken 3 %. Ezzel szemben az internet ellátottság szempontjából legfejletlenebb kelet-európai országban, Albániában is 11 % az elterjedtség. (Bulgária adata: 25 %, Magyarország adata: 31 %. Kelet-Európában az első helyen Belarusz van 33 %-kal.)

Mobilhálózaton keresztüli net persze mindenhol van a világon (egyetlen országot, Észak-Koreát leszámítva). Még az egyik leginkább internetszegény országban, Kubában is van a lakosság 40 %-ának mobil nethozzáférése. Azonban a mobilhálózat a fejlett világon kívül a legnagyobb részt olyan sebességű, hogy nem ad lehetőséget normál, élvezhető netezésre, otthoni munka pedig biztosan képtelenség ilyen módon.

S azt nem is tettem hozzá, hogy a harmadik világban az átlagember nethozzáférési eszköze valamilyen olcsóbb okostelefon. Szó sincs arról, ahogy nálunk: hogy a legújabb modellek között válogatunk, meg modern laptopunk, asztali gépünk van.