A kamuszolidaritás

A legrosszabb dolog az olyan ember, akinek nincsenek elvei, elveit folyamatosan váltogatja, saját magának gond nélkül ellentmond alapvető kérdésekben is.

Szerencsére kevés az ilyen ember. A legtöbb ember - az elmebetegeket leszámítva - koherens. A koherencia nem jelent jóságot automatikusan persze.

A politikusok zöme is koherens. De itt már sokan nem azok, bár nem elmebetegek, csak gyakorló politikusok, akik kénytelenek folyton forogni. Ha ez nem érint alapvető kérdést, nem is haragszom ezért, mindezt a politikusi szakma sajátosságának tekintem.

Pl. Gyurcsány határontúli-ellenessége koherens. Bár eredetileg tisztán gyakorlati szempont volt az oka, a ballib agytröszt kiszámolta: a magyarok szociális önzése erősebb, mint a nacionalizmusa, így a 2004-es népszavazásra logikus volt a határontúli magyarok ellen fordulni, hiszen ez hozta meg a rövidtávú nyereséget (most arra nem térnék ki, hogy hosszú távon ez lenullázta a ballibeket a határontúliak között, de ez más kérdés). De koherens mindenképpen, hiszen teljesen belefér a ballib antinacionalista narratívába. Persze a ballib fősodor politikusai sose mennek el végletekig, csak egyes marginálisabb ballib megmondóemberek és aktivisták mondják ki nyíltan, hogy pl. a székelyek románok, de az emberek értenek a szómágiából.

Sokan meglepődtek azon, hogy ugyanaz a Gyurcsány viszont befogadó az iszlamista migránsok iránt. Pedig ebben semmi furcsa nincs: liberális szemszögből a nemzeti közösség akadály, így nyilván ellenzendő, ha az növekszik a hátorontúlo nemzettársak bejövetelével,. s nyilván támogatandó az idegenek bejövetele ugyanezért.

Ami viszont újdonság, hogy annyira kapkodnak a balliba országrontók, hogy immár a nem-magyaroknak nyújtott segítség miatt is tombolnak. Persze érthető magatartásuk: a járványban nem voltak képesek egyetlen narratívájukat se érvényre juttatni.