A rendszerváltozás magyar sajátossága

Az ex-kommunista országokban a sokszínű pártrendszer szinte sehol se alakult ki azonnal. A nagy kivétel Magyarország.

Íme miért. Lássuk az egyes országokat.

A legtöbb országban a felállás az volt, hogy kommunista állampárt az egyik oldalon, a másikon pedig valamiféle antikommunista sokszínű koalíció működött.

Lengyelországban a rendszerváltozás gyors volt, már a második szabad választásra széthullott részekre ez az antikommunista koalíció, de addig ez volt a felállás. Ott az elején ez a koalíció majdnem 100 %-kal nyert, ami valóban sajátos eredmény. Ami után persze az egész szétesett, hiszen ez teljesen különböző erőket jelentett, melyeket csak a volt rendszer elutasítása kötött össze. Ennek hatására a volt állampárt sikeresen megnövelte népszerűségét, s csak évekkel később jelentéktelenedett el.

A mai lengyel helyzet immár azonban az, hogy a 2 fő tábor a nyugatpárti liberális-konzervatívok és a nyugatszkeptikus jobbos populisták.

Csehszlovákiában is egy színes koalíció nyert, bár sokkal kisebb eredménnyel, mint Lengyelországban. A kommunisták azonnal kispárttá válták, s ez a térség egyetlen országa, ahol a kommunista párt sose reformálódott, azaz máig megmaradt marxista pártnak.

Románia speciális eset. Itt az állampárt megszűnt, s annak egyes volt második vonalbeli vezetői új pártot alakítottak, mely sokáig dominálta a politikai életet.

Az NDK-t felesleges említeni, mert ott a nyugati pártok gyakorlatilag azonnal átvették az országot, kiépítve helyi szervezeteiket.

Bulgária is a kommunista-antikommunista ellentét példája, azzal a sajátossággal, hogy az első szabad választást az ex-kommunisták nyerték meg, míg a széles antikommunista szövetség vesztett.

A balti államokban még ennél is egyértelműbb volt a helyzet. Ott a függetlenségpártiak küzdöttek a szovjetpártiakkal, az ideológia nem számított. Annyira nem, hogy pl. Litvániában 2 kommunista párt volt: az egyik szovjetpárti, a másik függetlenségpárti.

Van ahol máig megmaradt az a felállás, hogy az egyik fő tábor a volt kommunista, a másik meg a volt antikommunista. Ez így van egyes volt jugoszláv államokban (Horvátországban, Macedóniában, Montenegróban), valamint Albániában.

A Szovjetúnió legnagyobb részén az történt, ami Romániában: a kommunista párt megszűnt, majd annak másodikvonalbeli vezetése megmaradt a hatalomban más ideológiával, más név alatt. Kb. ez történt az összes ex-szovjet országban az emletítt balti államokat, Oroszországot, : Belaruszt, Ukrajnát, s Moldovát leszámítva.

A legsajátosabb talán Belarusz, ahol gyakorlatilag nincs pártrendszer, a képviselők zöme független, a hatalom nem párton keresztül tartja fenn magát, hanem személyes hálózattal. Moldova szintén kakukktojás, itt megmaradt a kommunista párt, de nem egyedüliként, viszont máig az egyik fő tábort képezi, azaz kb. ahogy ez Albánia esetében van.

Ukrajna és Oroszország, ahol elég gyorsan kialakult a pártrendszer, de mindig volt 1 vagy 2 domináns párt. Viszont nem játszik semmilyen szerepet az elválasztásban a volt állampárthoz való viszony.

Magyarország miért sajátos? Mert a legelső kezdetektől is már 3 tábor volt: ex-kommunista, liberális, konzervatív.