Példabeszédek I.

Eckhart mester (1260-1328) kapcsán, Példabeszédei alapján, szabadon.

Nincs mit adni annak, akitől kaptuk azt, amit adnánk neki, s akinek úgyis megvan mindene, hogy adott nekünk. Ezért is tévesek a természeti vallások, s az azokból maradt elemek, melyek máig hatnak egyébként keresztény hívőkre is.

Téves az az alapgondolat, mely máig általános, hogy anyagira és szellemire osztjuk fel a világot. Ezek szintek csupán, de nem önálló dolgok.

Továbbá a szimuláció szintje - legyen bármilyen gazdag is - semmi a szimulátori szinthez képest. Ha Eckhart 700 évvel később született volna, biztosan felhozta volna ezt a példát is. A teremtett világ szimuláció, akkor is, ha gazdagsága mérhetetlen, s semmi ahhoz képest, aki teremtette.

A teremtett világ természetesen jó, de ha lelkünk leragad benne - márpedig lelkünk az, mely kapcsolódó pont a teremtett és a teremtetlen között -, akkor sose érjük el az igazi célt. S nem, nem valamiféle manicheista világelutasítás ez, hiszen a világ jó és szükséges, de ha nem kezeljük helyén, akkor a jó teremtés is akadállyá válik.

Az a gond, hogy 25 éve nem játszom számítógépes játékokat, pedig ezek kiváló példák. Utolsó játékom a Nintendo Super Mario konzoljával volt, nagyjából 25 éve, amikor nagyobbik fiam még kisgyerek volt, kisebbik fiam pedig még nem is létezett.

De végülis bármilyen játékot fel lehet hozni példának az igazi tudás megértéséhez. Tegyük fel egy társasjátékban, mondjuk Monopolyban sok a pénzünk, nyerők vagyunk masszívan. Mit tennnénk, ha választanunk kellene a játékbeli sok pénz és a valóvilágbeli sok pénz között? Azt hiszem, a kérdés maga is értelmetlen. Pontosan ugyanez a helyzet az isteni tudás és a világbeli akár mindentudás közötti viszonyban is.

*

a témát még fogom folytatni, ezért láttam el ezt a cikket Példabeszédek I. címmel