Kékzöldi rettegés

Zöldi László magát médiaszakértőnek hallucináló blogger cikket írt rólunk.

Pedig már elmagyaráztam Zöldinek személyesen, az ő "Zöldi László" neve ugyanúgy "álnév", mint az én "maxval bircaman" nevem. Valójában egyik se álnév, a szó szoros értelmében, hiszen mindkét nikknév mögött tudni lehet ki van, se Zöldi, se én nem titkoljuk kik vagyunk. Ennek ellenére Zöldi ragaszkodik ahhoz, hogy "álneves szerző" vagyok. Pedig ő az, aki letiltott minden kommentelést blogjában, nem én, nálam - minden verziómban -kommentelhető vagyok. Mire fel ez a rettegés? Nem derül ki az se, hogyan kellene az embernek "vállalnia a nevét"? Zöldi gondolom mélyen elítéli George Orwellt is, hiszen nem "vállalta nevét", mivel ez a "gerinctelen" alak, nem igazi nevén mint Eric Arthur Blair írt cikkeket, sőt a rohadék még a regényeit se igazi nevén adta ki. De mindegy, ez Zöldi rögeszméje. Lássuk a többit.

Azt mondja Zöldi, hogy "A Bircahang című blog gazdája alighanem a Magyar Hang online kiadását olvasta, márpedig a digitális változatot nem szabad azonosítani a gazdagabb, sokrétűbb, papír alapú kiadással. Ez olyan, mint amikor valaki áll a kirakat előtt, de nem megy be az áruházba, és így írja meg a „vásárlói” tapasztalatait." - hát, abszurd hasonlat. Érvelési hiba ez jócskán: csak akkor lehet valamiről véleményt mondani, ha annak minden apró részletét ismerjük. Természetesen nem igaz, különösen nem a konkrét esetben, ahol a Magyar Hang ingyenes verziója nem egyfajta mutató a fizetős verzióhoz képest, hanem teljesértékű termék. Nem ugyanaz az eset, mint pl. a HVG esetáben a fizetős HVG360 szolgáltatás, melynek cikkei fizetés hiányában csak részben olvashatók. Zöldi logikája szerint csak az írhat véleményt a HVG bármely ingyenesen elérhető cikkéről, aki előfizetett a HVG360-ra is. Vagy, maradva az áruháznál, csak az véleményezheti egy áruház szolgáltatását, aki annak minden osztályán, részlegén járt, vásárolt, ott találkozott az áruház összes alkalmazottával.

Ami pedig a közíróságot illeti, sajnos ki kell ábrándítanom Zöldit, a közíró nem az, aki neki tetszik, hanem mindenki aki nem szépirodalmi műfajban alkot, közéleti tematikában.