A felmondás kultúrája

Csak nyugodtan, szépen, ahogy a liba gágog a réten.

Az alappont: dolgozni rossz dolog, ebből indulj ki! A munkavállalásnak egy értelmes célja van: a fizetés.

Sose fogjuk jól érezni magunkat egy munkahelyen se, ez eleve szögezzük le. Azaz kisebb és nagyobb rossz között választhatunk csak.

Na most, a munkaidő lényege: valahogy kíbirni, a lehető legkevesebbet dolgozva.

Ha bármi baj van, keressünk új munkahelyet. Ezt baj nélkül is érdemes folyton keresni, mert ha nem tesszük, elmulasztjuk esetleg a jobb ajánlatokat.

Sose tervezz hosszú távra!

Legyünk mindig hitelesek. Rossz, aljas jellemre vall, ha korábban lelkesen tapsoltunk a főnöknek, majd felmondási idő alatt szemétkedünk. Ahogy dolgoztunk korábban, úgy csináljuk ezt a felmondás alatt is. Se kevesebbet, se többet ne dolgozzunk! Mindkettő infantilis, éretlen jellemre vall.

Mindig az objektív igazságot mondjuk volt munkahelyünkről, sose becsméreljük, csak mert elmentünk onnan. Ez egyrészt hiteltelen magatartás, mintha a volt csajunkról híresztelnénk utólag milyen ronda teremtés, ráadásul kontraproduktív is, esetleg később visszamegyünk elhagyott munkahelyünkre, vagy olyan helyre megyünk, mely jó kapcsolatban áll lealázott munkahelyünkkel.

Jéghideg fej, forró szív és tiszta kéz!