A nagy hekk

Megnéztem A nagy hekk című filmet. S a véleményekból úgy látom, az emberek nagy része félreértette az egészet.

A fő tévedés szerintem az, hogy ezt az egész ügyet valamiféle választási csalásnak hiszik. Pedig egyáltalán nem az, még a legtágabb értelemben sem az, azaz még a "szavazatvásárlás" kategóriába se fér bele.

Miről is van szó? A filmben említett cég, a Cambridge Analytica rádöbbent, a célzott kereskedelmi reklám kiválóan alkalmazható politkai kampányokra is, majd ennek kidolgozta a részletes módszertanát.

A közhiEdelemmel ellentétben a reklám célja nem az, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás általánosan népszerű legyen, ez ugyanis képtelenség: aki pl. utál sportolni, az akkor se fog, ha nagyon reklámozzák neki.

A hagyományos reklám még az volt, hogy az átlagembert, esetleg nagy célcsoportokat vettek alapul. Az internet eljövetelével és tömegessé válásával azonban lehetőség nyílt egy sokkal kifinomultabb reklámtechnikára is. Hiszen hatalmas pénzkidobás olyanoknak reklámozni valamit, akiket az adott dolog egyáltalán nem érdekel - lásd a fenti példát -, miközben ezt a pénzt fel lehetne használni a potenciálisan érdeklődők megnyerésére.

Pl. az én gépemen sose szoktam kapni reklámokat férfi divatról, nőiről viszont igen. S jogos ez: saját magamnak nem szoktam onlájn vásárolni, feleségemnek viszont igen.

Ahogy ez van a politikai kampányoknál is. Pénzkidobás törzsszavazókat győzködni: mert azok vagy eleve a mi törzsszavazóink, szóval kampány nélkül is úgyis ránk szavaznak, vagy az ellenfél törzsszavazói, ez esetben viszont úgyse szavaznak ránk. Viszont a sza vazók kb. fele-harmada nem meggyőződéses törzsszavazó, sőt egyáltalán nem az, hanem szimpla semleges szavazó.

Az amerikai választási rendszer különösen alkalmas terep erre. Miért? Mert minél aránytalanabb, minél inkább egyéni választókerületi alapú egy választási rendszer, annál könnyebb a feladat. S különösen ilyen az amerikai elnökválasztás rendszere, ahol a szavazók szavazata nem országosan számít, hanem államonként. Az USA-ban a leadott szavazatok valójában 538 elektori szavazatra számítódnak át, ezek feloszlása pedig teljesen aránytalan: aki egy adott államban többséget szerez, az az adott állam összes elektori szavazatát megkapja, míg a többi jelölt ugyanonnan 0 elektori szavazatot kap. Pl. 2016-ban a legnagyobb államban, Kaliforniában Clinton 62 %-ot kapott, Trump 32 %-ot, az eredmény: Clinton kapott 55 elektori szavazatot, Trump pedig 0-t. Ez a rendszer van az USA 51 területi egységéből 49-ben (48 állam + főváros), s csak 2 államban van arányosítás (Maine és Nebraska), de ez a 2 állam összesen 9 elektori szavazat, azaz nincs különösebb jelentősége.

Tehát a feladat: nem kell abban az államban komolyan kampányolni, ahol úgyis az ellenfél vezet fölényesen, ott se kell, ahol mi vezetünk fölényesen. Pl. a nagy államok közül Kalifornia, Maryland, Massachusetts, New Jersey, New York erősen demokrata párti, míg Alaska, Indiana, MIssiouri, Tenessee, Texas erősen republikánus párti. Szinte mindenhol máshol viszont dupla erőfeszítéssel kell kampányolni.

Továbbá, ezekben az államokban se kell kampányolni a törzsszavazók között. Amerikában van 250 millió szavazó, ezek fele sose szavaz, marad 125 millió ember. Ebből 40 millió él olyan államokban, melyekben érdemes plusz erőfeszítéssel kampányolni, hiszen nincs egyik pártnak se egyértelmű többsége. Ezek közül 20-25 millió törzszavazó. Marad tehát 15-20 millió em ber, s csakis velük kell foglalkozni. Mennyivel olcsóbb és hatékonyabb!

Eddig világos, ezt eddig is tudta mindenki. De honnan tudható konkrétan kik ezek az emberek? Nos, itt jön képbe a Facebook. Mivel az amerikai szavazók 88 %-a használja az internetet, s ezek 80 %-a Facebook-felhasználó, a Facebook-adatok segítségével elérhető az amerikaik 70 %-a! A feladat tehát: megvásárolni a Facebooktól a felhasználók adatait, ezek alapján a felhasználókat széles profilok szerint beosztani, majd már tudni fogjuk ki milyen politikai preferenciájú, ki ingadozó szavazó közülük. Ezt dolgozta ki a Cambridge Analytica. Majd pedig a gyakorlati alkalmazása mindennek: a meghatározott profilú embereknek olyan reklámok eljuttatása, melyek képések lesznek az ingadozó szavazók a megbízó érdekei szerinti irányba elmozdítani.

A valódi kérdés tehát nem a választások tisztasága, hiszen a tisztaság maradt. A valódi kérdés: az adatokhoz való hozzáférés, s legfőképpen azok felhasználása. Ha a felhasználói adatok felhasználása betiltásra kerülne, a Facebook és összes társa csődbe menne, hiszen éppen abból élnek meg, hogy célzott reklámokat helyeznek el. A kérdés ezek után: van-e bármi értelmes érv, mely szerint a kereskedelmi reklám rendben van, de a politikai meg tilos?