Karabah

A karabahi vizály ismételt kiújulása miatt érdemes írni arról mi is Karabah, más nevén Arcah, amit csak az örmények használnak.

Magyar szemmel úgy lehet elképzelni, hogy Karabah amolyan örmény Székelyföld volt egészen a XX. sz. 80-as éveinek végéig, azaz egy örmény abszolút többségű terület (az örmény lakosság aránya sose volt 75 % alatt) teljesen azeri többségű területektől övezve, ezáltal elválasztva az örmény törzsterülettől. A terület gyakorlatilag a hagyományos örmény és azeri területek határvidékén volt található, tulajdonképpen egy enklávé azeri többségű területen belül, azaz nem érintkezett közvetlenül a fő örmény területtel, bár attól nem messze terült el, a határvonal-távolság az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és a Hegyi-Karabahi Autonóm Körzet között átlagban 40 km volt. A helyzet ma már annyiban más, hogy az 1992-1994 közti azeri-örmény háborút Örményország megnyerte, ezáltal elfoglalta a Karabah és Örményország közti területsávot, aminek következtében ma a korábban azeri lakosságú területsáv immár 25 éve örmény (hivatalosan: karabahi) irányítás alatt van, örmény lakossággal.

Arcah Köztársaság ma egy gyakorlatilag teljesen örmény népességű - 99,9 %-ban örmény - állam. Az állam hivatalosan ki nem mondott célja valójában nem függetlenségének elismertetése, hanem csatlakozása Örményországhoz. A gyakorlatban ez az integráció már meg is történt minden szinten, a jogi és alkotmányos szintet kivéve: közös a gazdaság és közös a politikai élet. Egy sor örményországi politikus eredetileg karabahi volt, például többek között a jelenlegi örmény köztársasági elnök elődje, Szerzs Szargszjan is az volt.

A történelmi előzmény az, hogy az egész dél-kaukázusi régió évszázadokon keresztül három állam - Oroszország, Perzsia, Törökország - határvidéke volt.

Grúzia független állam volt VIII. századtól a XV. századig, amikor perzsa irányítás alá került, majd a törökök a perzsákkal harcolva magukhoz csatolták a területet. A XVIII. sz. második felében kezdődött meg Oroszország terjeszkedése délre, aminek részeként 1801-ben a terület csatolva lett Oroszországhoz.

Azerbajdzsán története hasonló, azzal az eltéréssel, hogy a XX. sz. előtt sose létezett önálló államként. Úgyszintén a perzsák és a törökök harcoltak a területért, majd Oroszország hódította el a perzsáktól a XVIII. századtól kezdődően. A mai azeri-iráni határvonal az 1826-1828-as orosz-perzsa háború eredménye, melynek következménye az azeri etnikai terület felosztása megtörtént: Dél-Azerbajdzsán maradt a perzsáké (ez a mai Irán északnyugati része), míg Észak-Azerbajdzsán az oroszoké lett (ez a mai Azerbajdzsáni Köztársaság). Érdekesség: az azeriek 60 %-a Iránban él, azaz több azeri van Iránban, mint Azerbajdzsánban.

Örményország a legrégebbi állam a régióban, kezdete az i. e. II. sz. Később perzsa és török irányítás alatt volt, majd 1828-től a terület keleti része az oroszoké lett, míg a nyugati része maradt a törököké. Az orosz területrész megnövekedett ugyan az 1877-1878-as orosz-török háború következményeként, de ez ma ismét Törökországé az 1921-es szovjet-török békeszerződés következményeként. A volt Nyugat-Örményország ma török és kurd lakosságú, ennek oka közismert: az örmények elleni népirtás (1915-1917).

Amikor megtörtént a kommunista hatalomátvétel Oroszországban 1917-ben, az egész Dél-Kaukázus elszakadt, s közös független állam alakult Transzkaukázusi Demokratikus Köztársaság névvel, mely azonban sosem tudta magát stabilizálni, s hamarosan 3 részre szakadt: azeri, grúz, örmény. Az azeriek és az örmények háborút is vívtak egymással 1919-1920 között, éppen a köztük lévő határvonal megállapításáért, akkor ezt a háborút az azeriek nyerték, így lett azeri Karabah.

A kommunista erők 1920-1921 között fokozatosan átvették a hatalmat az egész területen: először Azerbajdzsánban (ott török segítséggel), majd Örményországban (az örmény vezetés kapitulált a Vörös Hadsereg előtt, félve a török támadástól, ami ellen a kommunista erők védelmet ajánlottak), majd végül az immár minden oldalról bekerített Grúziában is megtörtént a kommunista hatalomátvétel.

A kommunista hatalom újragyesítette a 3 államot, s az Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság név alatt a Szovjetúnió 4 alapító államának egyike lett 1922 decemberében. A tagköztársaságon belüli belső határok azok maradtak, melyek voltak létrehozásakor, tehát az akkor 90-95 %-ban örmény lakosságú Karabah maradt az azeri terület része. S így maradt el a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság 1936-os felosztása után is azeri, grúz, s örmény tagköztársaságokra. Persze amíg a szovjet diktatúra működött, semmi jelentősége nem volt annak, hol vannak a belső határok: mindenhol Moszkva parancsolt.

S az azeri-örmény konfliktus is a szőnyeg alá söpörten lapangott. Amikor a központi hatalom és a diktatúra enyhülni kezdett Gorbacsov alatt, a konfliktus előtört, súlyos események, köztük örményellenes azeri és azeriellenes örmény pogromok, lincselések formájában. 1990 elején a szovjet hadsereg még be is avatkozott az egyik tömeges lincseléssorozat megfékezése céljából, később azonban már nem volt aki rendet teremtsen, ráaádásul a függetlenné váló Azerbajdzsánban és Örményországban egyaránt olyan politikusok kerültek hatalomra, akik össze nem egyeztethető álláspontokat hangoztattak: az azeriek ragaszkodtak Azerbajdzsán területi "integritásához", míg az örmények pedig csakis a karabahi örmények önrendelkezési jogát tartották az egyetlen megoldásnak.

Ennek eredményeként végül 1992-ben valódi háború robbant ki a két ország között, az a már említett karabahi háború. Mindkét oldalon bekapcsolódtak a harcoló felek oldalán önkéntesek is: míg örmény oldalon elsősorban a nyugat-európai és a közel-keleti örmény diszpórából, valamint Oroszországból érkeztek, addig az azeri oldalon az Iránban élő azeri kisebbségből,  valamint az afganisztáni mudzsahedin harcosok közül. A háború másfél évig tartott és 20 ezer halottal, valamint 80 ezer sebesülttel végződött.

A háborút végül orosz közvetítéssel sikerült lezárni, tűzszünet formájában, mely az örményeknek kedvezett akkor. A de facto helyzet azóta: az azeri erők elfoglalták a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság területének egy kisebb részét, az örmény erők pedig a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság legnagyobb részét, valamint a Karabah és Örményország közti határvidéket, így fizikailag megteremtve a közvetlen területi kapcsolatot.

Ez az oka annak, hogy a mai Arcah Köztársaság területe nem egyezik a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság területével. A helyzet azóta nem változott: jogilag a tűzszünet mind a mai napig érvényben van.

A karabahi lakosok egyébként de facto mintha Örményországban élnének, karabahi állampolgárságuk mellett örmény állampolgársággal is rendelkeznek. Karabahot a világ egyetlen országa sem ismeri el, Örményország sem, viszont néhány állammal, mint pl. Oroszország, az USA, Libanon (ahol jelentős örmény kisebbség él), s természetesen Örményország nem hivatalos kapcsolatban áll vele „állandó képviseletei” révén.

Valójában a független Arcah ügye örmény szempontból taktikai lépés, a valódi cél a nemzetközi támogatás megszerzése ahhoz, hogy a terület szabadon csatlakozhasson Örményországhoz, nemzetközi jogilag is elismerve.