Racionalitás

A liberalizmus hívei rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a liberalizmus valójában nem is filozófia vagy politikai eszme, hanem a tiszta racionalitás, hiszen a liberális elmélet tényeken és a józan észen alapszik, nincsenek benne dogmák.

A gond az, hogy ez nem csak tényszerűen nem igaz (erről már sokszor értekeztem), hanem elméletileg se az, sőt egyszerűen képtelenség, hogy az legyen. Erről szól ez az írás.

Minden racionális megállapítás alapvetően kétféle lehet:

• magyarázó típusú (analitikus, észigazság), mely nem ad új ismeretet, de magyaráz valamit, azt világossá teszi: ezeket bizonyítani nem kell, hisz igazságuk nyilvánvaló, ezeknél az egyetlen vitás pont a szavak értelme lehet, de amint a szaval értelmét rögzítettük, nincs további vita - pl. "Az özvegyasszonynak nincs házastársa", az "özvegyasszony" és a "házastárs" szó nyilván tisztázandó, de amennyiben mindkettőt a normál magyar nyelv értelmében használjuk, nyilvánvaló, hogy ez a mondant igaz, sőt nem lehet hamis, viszont semmilyen plusz információt nem tartalmaz, további semmi köze a tapasztaláshoz, nem kell vizsgálni az özvegyasszonyokat van-e házastársuk, hiszen az övegyasszonyság fogalmának része a házastárs hiánya,
• ismeretbővító típusú (szintetikus, tényigazság), mely valamiról olyasmit állít, amit nem lehetséges tudni róla tapasztalás nélkül, nyilvánvalóan itt is rügzíteni kell a szavak értelmét, de ez nem elegendő - pl. "Magyarország fővárosa Budapest", ami lehet igaz vagy hamis, külső információ szükséges annak megállapításához, hogy ez igaz-e vagy hamis, önmagában az állítás elemzése nem ad semmilyen segítséget ehhez.

Na most, nyilvánvaló, hogy a második típus okozza a problémát. Hiszen azt mondja, akkor igaz valami, ha - a nyelvi keret rögzítése után - külső tapasztalati adat igazolja azt.

A probléma viszont az, hogy a tapasztalat mindig egyéni, nem létezik objektív tapasztalat, tapasztalni mindig csak az adott egyén képes.

A tudomány azt fogadja el érvényes tapasztalatnak, amit hozzáértő személy végez, rögzített körülmények között. A tudományos kísérlet az jelenti: bárki, aki ért az adott témához, s megfelelő eszközöket megfelelő módon használ, ugyanazt a tapasztalást fogja elérni. Lásd, az előbbi példámat - "Magyarország fővárosa Budapest" -, a szakértő az, aki tudja, hogy a fővárost az alkotmány határozza meg, így minden szakember (azaz aki tud olvasni), aki előveszi a hatályos magyar alkotmányt, az arra fog jutni, hogy Magyarország fővárosa valóban Budapest. De még ennél az egyszerű esetnél is ott van egy sor implicit körülmény:

• legyen képes felismerni a szakember, hogy kezében egy igazi alkotmány van, nem mondjuk egy sajtóhibás verzió,
• a szakember lásson jól, mert ha pl. rosszul lát és éppen nincs szemüvege, esetleg a "Bukarest" szót fogja látni tévesen az alkotmányban,
• ne álljon a szakember valamilyen hallucinogén szer hatása alatt, ami miatt esetleg képtelen bármit is olvasni.

Tehát még egy pofonegyszerű esetben is ott van a többszörös szubjektív elem, nem beszélve a sokszorosan bonyolultabb tudományos elméletekről. Ott pluszban ott vannak tudományos eszközök is, ezek helyes használata, az eszközök megfelelő mivolta.

Persze mindez látszólag kikerülhető pl. azzal, ha azt mondjuk, tapasztalatnak csak az számít, amit a hozzáértő szakemberek nagy többsége állít, ezzel kiszűrve pl. a hallucinogén hatása alatt állókat, a sarlatánokat, a marginális elméletek híveit. De ezzel azt tesszük csupán, hogy a tudományos tapasztalatot szavazásnak fogjuk fel, ami abszurd, hiszen számtalan olyan ma hamisnak tekintett tudományos elméletet lehet felsorolni, melyek korábban abszolút többségi elfogadást élveztek minden szempontból szakértők szemében, lásd mondjuk azt az elméletet, hogy a Nap a Föld körül kering, ez volt a tudományos elmélet 2 ezer éven keresztül egészen a XVI. sz. végéig.

Bárhogyan is módosítgatjuk, a vége mindig az, hogy egy szintetikus állítás se lehet olyan mértékben igazolható, ahogy egy analítikus állítás ugazsága nyilvánvaló.

A következtetés pedig az: nem lehetséges objektív ideológia, s a racionalitás önmagában is egy ideológia a sok közül. Szóval a racionalitáson alapuló eszme (fogadjuk el most, hogy lehetséges ilyen) is szubjektív.