Cirill a nem-szlávoknál

Többször írtam már a cirill ábécéről, de most egy egészen más szemszögből. Hozzáteszem: leegyszerűsítve, a teljesség igénye nélkül.

A cirill ábécét eredetileg a szlávra találták ki, pontosabban a bolgár nyelv alapján találták ki a morvák közti hittérítésre a IX. században. Hozzáteszem, máig vitás, hogy a IX. században kitalált 2 szláv ábécének - glagolita és cirill - mi az egymás közti viszonya, de ez most nem is érdekes, hiszen tény: a glagolita ábécé marginalizálódott, a cirill pedig sose tudott elterjedni az ortodox szlávokon kívülre.

A XX. sz előtt a cirill írás kizárólag egyházi okokból tudott meghonosodni nem-szláv népeknél. A legismertebb eset a románoké, akik lévén többségükben ortodox vallásúak a cirillt használták. Ennek oka: a román ortdodox templomokban az istentiszteleti nyelv az egyházi szláv volt, s csak a XVIII. sz. első felében indult meg az egyházi szláv lecserélése a románra, de a románra is ugyanazt az írást használták, mint az egyházi szlávra.

Csak miután a románok fél-függetlenséget kaptak a törököktől 1859-ben, lett elindítva az ábécé megváltoztatása, így 1860-ban kezdődött az új latinbetűs román ábécére való átállás. Érdekesség: a Szovjetúnióban vissza lett állítva a cirill ábécé 1926-ban az ottani románok számára, sőt Transznisztriában máig a cirill ábécé van használatban a román nyelv számára.

Ezt leszámítva, a cirill ábécé még hittérítésre volt használva oroszországi finnugor népek között, de egyedül a komi esetében lett kidolgozva és elterjesztve önálló cirillalapú írás.

A cirill ábécék hatalmas elterjesztése nem-szlávok között alapvetően XX. századi esemény. Sztálin eldöntötte 1934-ben, hogy minden szovjet népnek egységes, cirill alapú írást kell adni, s ahol más az írás, ott pedig azt meg kell változtatni. Ez alól csak nyomós történelmi okok alapján lehetett kivételt tenni. (Vicces, hogy Sztálin a saját anyanyelve, a grúz, esetében látott nyomós okot, így a grúz nyelv nem lett cirillizálva.)

Érdekes, de a mai orosz jogszabály ugyanezt mondja ki: az oroszországi népek írása cirill alapú, kivéve ha nyomós történelmi okok mást határoznak meg. Amikor pár éve Tatársztán kimondta, ezentúl a tatár írás latinbetűs lesz, ezt a határozatot az orosz alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte.

Mára a függetlenné vált, korábban cirillizált szövetségi tagköztársaságok közül egyedül Tadzsikisztán tart ki a cirill mellett, mindenhol máshol vagy már átálltak a latin ábécére vagy pedig ez folyamatban van.

Számomra a legérdekesebb, hogy hogyan lett megoldva az egyes oroszországi nem-szláv népek írása a cirill alapján.

Az egyik fő cél az orosz nyelvű szavak maximális befogadása volt, azaz az orosz szavakat egy az egyben használni lehessen, átírás nélkül. Így minden ilyen új cirill ábécé jellegzetessége, hogy megvan bennük a 33 orosz betű, azok is, melyek egyébként feleslegesek az adott nyelv szemszögéből. (Ez persze a magyarban is ismert, lásd a magyar számára felesleges 4 "idegen" betűt: q, w, x, y.) A konkrét esetben jó példa erre a щ betű, melynek jelenlétét egyedül az indokolja, hogy vannak ilyen betűs orosz szavak.

Lássuk a 4 legnagyobb oroszországi finnugor nyelvet! Ezek: komi, mordvin, mari, udmurt.

A komiban az oroszban fonémaként nem létező ə hang írása ӧ. Mivel az orosz ч jelentése mindig lágy cs, így a kemény cs-re a komi írás a тш betűkombinációt alkalmazza.

A mari írás rendkívül fonetikus. Az orosz е/э betűt csak a zárt e-re használja, a nyíltra külön betű van: ӓ. Az ö hangra külön betű lett létrehozva: ö, azaz német/finn/magyar mintára. Az ü hangra szintén: ӱ. Az ə hang írása pedig ӹ, azaz eltérően a komitól. Egyes nyelvjárásban használatos még az ҥ mássalhangzó is a veláris n jelölésére (magyarban is létező hang, de nem fonémaként), továbbá 2 magánhangzó jel: у̊ és ӱ̊, redukát u-ra és ü-re, ill. láttam ezeket leírva ө és ӫ alakban is, de ezt magam se értem, magyarázatot pedig nem találtam rá.

A mordin esetében az ábécé kitalálója lusta volt. Két mordvin magánhangzóról úgy döntött, ezeket nem jelöli az írásban. Így a mordvin írás nem írja külön betűvel a zárt e-t és a nyílt e-t, továbbá az ə hang írása lehet а, о, е is.

A sajátos mordvin zöngétlen közelítő és pergőhangok esetében pedig betűkombináció lett a megoldás: йх, лх, рх jelöli a zöngétlen j, l, r hangokat. Ez magyar füllel nagyon furcsa, magyarul minden közelítő és pergőhang csakis zöngés lehet, de mordvinul nem így van (s pl. ilyesmi van a kelta nyelvekben is, pl. a velszi eredetű angol Lloyd névben az "ll" az eredetiben zöngétlen l-t jelent).

Az udmurt ábécé pontosabb a mordvinnál. Az ə hangra külön betű lett létrehozva: ö - a komival azonos módon. A dzs és a dz hangra nem az orosz betűkombináció van használva, hanem szintén külön betűk: ӝ és ӟ. Mivel az orosz cs mindig lágy, így külön betű lett alkotva a kemény cs-re: ӵ. Mivel az orosz i mindig lágyít, így meg lett alkotva egy nem lágyító i is: ӥ.

Nézzük most az oroszországi türk nyelveket! Kiválasztva közülük 5-öt: baskír, csuvas, jakut, tatár, tuvai.

Speciális, oroszból hiányzó betűk:

• a törökben ğ betűvel jelölt hang: ғ - baskír, ҕ - jakut,
• zöngés angol th: ҙ - baskír,
• zöngétlen angol th: ҫ- baskír,
• veláris n: ң - baskír, jakut, tatár, tuvai.
• magyar h: һ - baskír, jakut, tatár,
• torokban képzett k: ҡ - baskír,
• cs réshangként (a magyarban ez zár-réshang): ҫ - csuvas,
• magyar dzs: җ - tatár,
• nyílt e: ә - baskír, tatár,
• magyar ö: ө - baskír, jakut, tatár, tuvai,
• magyar ü: ү - baskír, jakut, tatár, tuvai, ӳ - csuvas,
• ə: ӑ, ӗ - csuvas.