Magyar baloldali áramlatok

Krausz Tamás Mérce-cikke kapcsán érdemes sorra venni az egyes magyar baloldali áramlatokat.

Egyébként kifejezetten kedvelem Krausz Tamást, ő az a személy, akit akkor is érdemes olvasni, követni, amikor semmiben se ért vele egyet az ember. Lapjának, az Eszméletnek is rendszeres olvasója vagyok. Olvasni szeretem őt, nem nézni/hallgatni, mert beszédstílusa idegesítően agresszív.

De lássuk témámat!

A legnagyobb magyar baloldali csoport valójában jobboldali. Ez a hagyományos ballibaizmus, mely a valóságban egy színliberális áramlat, annyira jobbos, hogy neki már a keynesiánus iskola is vörös posztó, nemhogy bármilyen, akár lájtos marxizmus.

A második legnagyobb magyar baloldali csoport a kádáristák. Ezek azok, akik különösebb marxista hitelvek nélkül egyszerűen azt vallják, a rendszerváltozás óta rossz, előtte meg jó volt. Ez se baloldal a valóságban, sőt ez semmilyen oldal. Ez szimpla nosztalgia klub. Ezen csoport hívei zömükben ma már Fidesz-szavazók.

Aztán jönnek a törpe csoportok.

Azok a kádáristák, akik párhuzamosan marxisták is - ez Thürmerék pártja és a hasonlók. Ez valóban baloldal. Logikájuk kb. ez: Marx elmélete helyes, ezt sikeresen adaptálta Lenin, majd Sztálin kissé félrevitte ugyan, de sikerült utána visszatérni a lenini útra, majd a rendszert megdöntötte a nemzetközi nagytőke és az áruló kommunista nomenklatúra szövetsége.

Vannak aztán a progresszívok, akik azt hiszik, hogy a progresszívista eszmék helyettesíteni tudják a baloldalt. Mondjuk erre kiváló példa a Thürmer-pártnál is kisebb Párbeszéd Párt.

Vannak aztán a szocdemek, ez egy párszáz fős csoport. Komolyan hiszik, hogy a rendszer megváltoztatása nélkül, csak jobb elosztással szocializmust lehet csinálni. Valószínűleg a Húsvéti Nyúlban is hisznek, bár a tojástojó nyulak léte azért kissé valószínűbb a kapitalista szocializmusnál. Példa: Pogátsáék haveri társasága.

Vannak aztán az antimarxista balosok, lásd anarchisták. Ez olyan 10 ember nagyjából, a tv-kben levakarhatatlan szereplő közülük Konok Péter. Arról lehet őket felismerni, hogy soha semmi konkrétumot nem mondanak semmiről.

Aztán pedig vannak a különféle balos reformkomcsik. Kiállnak Marx mellett, elvetik Sztálint, Lenint pedig részben vagy teljesen elvetik. Ez utóbbi a fő eltérés az egyes alcsoportjaik között: milyen mértékben vetik el Lenint. Ha teljesen elvetik Lenint - lásd mondjuk TGM-et -, akkor a megszűnt kommunista rendszert "államkapitalizmusnak" nevezik, ha pedig inkább egyetértenek Leninnel, de mégse teljesen - lásd Krauszék -, akkor meg "államszocializmust" emlegetnek.

Vannak aztán posztmarxisták is, akik a létezett kommunizmust elutasítják, sőt Marxot se fogadják el egészében. Nekem a Fordulat c. lap köre tűnik leginkább idevalónak.

S kétségtelenül létezik ma is a Kádár-rendszer volt baloldali ellenzéke, akik a Marx-Lenin-Sztálin egyenes kontinuitásban hisznek. Ők talán valamivel többen lehetnek, de nem alkotnak semmilyen szervezett klubot.

Volt még zöld baloldal is, mely részben marxista, de nagyrészt környezetvédő is. Ilyen volt sok tekintetben az LMP a liberális tábor általi bezúzásuk előtt.

Egy időben meg lett próbálva a marxizmus és a nacionalizmus összekapcsolása is - latin-amerikai módra -, de ez gyorsan elhalt teljesen helyidegen jellege miatt. Lásd a rég megszűnt 4K Párt nevű kezdeményt.