Ideológiai tárgyak

Mai szemmel hihetlennek tűnik, de a kommunista rendszerben voltak a felsőoktatásban úgynevezett kötelező ideológiai tárgyak. A témát csak személyesen szeretném érinteni, azaz azt leírni amin személyesen is keresztül mentem.

Kubában az első évben volt egy Marxista-Leninista Filozófia nevű tárgyunk. Ezen 1985-1986 közt vettem részt.

Magyarországon az 1986-1987-es tanévben tanultam, de még az első félévben évet halasztottam, szóval gyakorlatilag nulla kapcsolatom volt a tárggyal. Erről tehát nem is írnék.

Bulgáriában az első két évem ment le a kommunista időszakban, első évben volt a Bolgár Kommunista Párt Története nevű tárgy, másodikban meg a Marxista-Leninista Filozófia nevű tárgy, ez utóbbit megúsztam, bemutattam a Kubában sikeresen letett vizsgát, azt elismerték, így nem kellett a témával foglalkoznom.

Szóval a kubai Marxista-Leninista Filozófia és a bulgáriai Bolgár Kommunista Párt Története tantárgyról fogok beszámolni.

A kubai oktatás tulajdonképpen 2 teljesen különböző félév volt. Az első félév egy teljesen normális filozófiatörténet volt. Minden ideológia ellenére ezt Kubában teljesen európacentrikusan adták elő, azaz egy halvány szó se volt kínai, indiai, sőt iszlám filozófiáról. Azaz ahogy ez szinte minden átlagos filozófiaitörténeti könyvben van, lásd: preszókratikusok, Platón, Arisztotelész, hellenizmus, patrisztika, skolasztika, racionalizmus, empirizmus, Kant, Hegel, Marx, nihilizmus, egzisztencializmus, fenomenológia, analatizmus. A második félév pedig a marxizmus volt részleteiben.

Az eltérés: az első félév miatt tanulni is kellett, hiszen valós adatok voltak jelen a tananyagban. A második félévet viszont meg lehetett úszni minden tanulás nélkül, tulajdonképpen csak 3 mondatot kellett megjegyezni, mert ezek kombinálásával aztán minden kérdésre válaszolni lehetett:

• minden anyagi, az anyag mozog, a mozgás 3 fő alakja: az elentétek egysége és harca, a mennyiség átcsapása a minőségbe, s a tagadás tagadása,
• minden ideológia alapja a gazdasági érdek,
• az emberi történelem az osztályharcok története, a kommunizmus győzelme elkerülhetetlen.

Az ellentétek egysége és harca volt a fő vicctéma egyébként. A klasszikus korabeli orosz vicc erről:

Mi az oka annak, hogy a rádióban, tévében, a lapokban arról értesülünk, hogy bőség van, miközben a boltokba elmenve, ott áruhiányt tapasztalunk? Ez nem más, mint a marxizmus-leninizmus egyik alaptételének az igazolása: az ellentétek egysége és harca.

Szóval bármilyen tételt húzott is az ember a vizsgán, simán ki lehetett magyarázni egy kis fantáziával.

Sajnos a bulgáriai Bolgár Kommunista Párt története tantárgy már megúszhatatlan volt. Hiszen semmilyen halandzsázási képességgel se lehetett kitalálni a válaszokat. Odáig persze tiszta volt a kép, hogy 1944 előtt minden rossz volt, a kommunisták meg küzdöttek a jóért, aztán 1944-től meg a győztes kommunisták megvalósítják a jót, persze apróbb hibákat vétve a "személyi kultusz" időszakában, de ez egy mondatra volt csak elég, s úgy 10-15 mondat alatt nemigen lehetett átmenni a vizsgán. Szóval meg kellett tanulni egyes adatokat is.

A kommunista rendszer előtti időszak legalább még valamennyire érdekes volt, de az 1944 utáni, s különösen megszilárdult kommunista hatalom (1946-) időszaka dögunalmas volt megtanulásra. Az egyes kongresszusok számának és évének bemagolása már segített picit, mert el lehetett mondani legalább azt, hogy:

• a kongresszus elemezte a korábbi időszakot,
• fontos döntéseket hozott a következő időszakot illetően

de ezek után jött a probléma: az embernek valahogy emlékeznie kellett mi volt a pártvezér fő témája az adott időpontban. Mivel ezeknek a témáknak gyakorlatilag nem volt valós értelmük, csak bemagolni lehetett az egészet, mert pl. a "Hatékonység és minőség" című Zsivkov-beszéd évét nem lehet kikövetkeztetni logikailag sehogy se. Viszont már ismerve a címet, lehetett a továbbiakban halandzsázni - aki nem teljesen idióta, az könnyen kitalálhatja a "Hatékonység és minőség" beszéd tartalmát. Valószínűleg nem volt élő diák, aki elolvasta volna a beszéd rövid tankönyvi kivonatát, de mégis mindenki kiválóan el tudta mondani miről szólt.

Pár éve dézsavű érzésem van a liberális megmondóemberek kapcsán. Csak a téma címét kell elolvasnom, s már előre el tudom mondani a cikk/interjú/beszéd szövegének fő mondatait.