Bolgár pípsó

Bolgár találmány volt a pípsó és az éjszakai bár házasítása. Nagyon régóta nem voltam ilyen helyen, de a 90-es évek vége felé ez még létező konstrukció volt. Lényege: éjszakai bár két szinten: alul kabinok vannak, felül normál bár.

Én nem szégyellem: amikor hirtelen szabad lett ez a téma a kommunizmus bukása után, érdekelt ez az egész iparág. S voltam talán összesen 10-szer ilyen helyeken. Mentségemre hozzáteszem: a dolog művészibb szegmense izgatott, bár ilyet ritkán találtam, a legtöbbször a valóság a pofámba csapott.

A kabinok a normál pípsó logikája alapján működnek, azaz be lehet ülni, s egy bizonyos ideig kilátni a "színpadra". Aztán ismét elő kell fizetni, hogy megint felmenjen a függöny. A fenti részről pedig minden látható természetesen, de ott minimális fogyasztás van, s erősen emelt áru termékek. De facto: egy normál éjszakai sztriptíz bár, ahová bemehetnek kispénzűek is csak kukucskálni kicsit.

Mindenesetre a hagyományos pípsónál jóval kulturáltabb szórakozás.

Egyetlen egyszer voltam hagyományos pípsóban: Budapesten, a Keleti pu. mellett, s borzasztó kiábrándító élmény volt, na és a szag, az volt a legrosszabb. Mindent átható spermaszag, ráadásul az egész egy magaspincében volt, nagyjából nulla szellőzéssel. Az egész létesítmény célja tulajdonképpen olcsó maszturbálás lehetőségének felkínálása volt. A pár ügyfél se volt éppen bizalomkeltő kinézetű, félig alkoholos mámorban kavargó, de még nem teljesen impotens, lecsúszott alakok.

Na és maga a produkció. Lehet, hogy bennem a hiba, de rám fordítva hatott: merevedés helyett sorvadás állt be nálam, s legfőbb gondolatom az volt, nehogy hozzáérjek valamihez, amitől valami betegséget elkapok.

Tulajdonképpen csak azért mentem oda, mert egy bolgár milliomos hajótulajdonos üzletembernek tolmácsoltam, s ő kérte, menjek el vele, mert kiváncsi, de otthon nem mer ilyen helyre bemenni, nehogy valaki felismerje.

Szóval a produkció az volt: három életunt, teljesen meztelen, 18-20 körüli lány ült egy szőnyegen, tapogatták magukat, néha egymást, időnként tárgyakat dugva magukba, valami műanyag gyümölcsutánzatra emlékszem. Azt hiszem, 10 perc, s lement a függöny. Volt VIP-szolgáltatás is, azt hiszem, ez azt jelentette, hogy az ügyfél bedugja a nemi szervét, azt meg a túlsó oldalról "elintézik". De ezt személyesen nem láttam, csak a jelekből tudni lehetett.

Én úgy másfél perc után ki is távoztam az előtérbe, de a megbízómnak is túl sok lett a 10 perc. A hely vezetője, valami "teremőr" féle, rám is kérdezett "te mire vársz?", mondom "én csak a tolmács vagyok", mire ő röhögve "hát, ehhez nem szükséges nyelvtudás".

A bolgár milliomos aztán megjegyezte, hát legalább már tudja, mi az a pípsó, bár nem ez lesz élete fordulópontja.

Szóval ezzel bevezettem, mi is a pípsó. De mi is volt az általam említett bolgárosított verzió? A gyakorlatban normál sztriptíz. Kiment egy-egy táncoslány a színpadra, lassan levetkőzött, kicsit vonaglott, majd távozott, nagyjából óránként 3 sztriptíz volt egyenként 15 perc hosszan. Durva elemet nem láttam, azaz nem volt önkielégítés imitáció, se kifejezetten pornográf mozdulat. A 15 percből kb. 10 volt maga a vetkőzés, s 5 meg a meztelen rész: az egyik hentergett egy szőnyegen és ült egy széken, beszélgetve pár "nézővel", a másik kettő szimplán táncolt, közülük az egyik a tánc második felében a színpad közepén lévő zuhanyt is magára engedve, majd habfürdőszerű anyaggal bekenve magát.

Tulajdonképpen az volt az érdekes, hogy a táncosnők egyben pincérnők is voltak. Azaz 1 órát kiszolgáltak, majd 1 órát lent voltak, azaz minden 2-órás ciklusban egyszer vetkőztek. Egyszer ott voltam 3 és fél órát, s ez alatt majdnem minden pincérlány vetkőzött 2-szer. Különféle fényhatások is voltak, ahogy ez szokás. Egyedül egy idősebb, 40 körüli picérnő nem vetkőzött soha, viselkedése alapján valami üzletvezető féle lehetett.

S prostítúció? Az is volt. Hallottam, hogy vannak látogatók, akik "randevút" egyeztetnek a pincérnőkkel. Közismert: nagyon nehéz sztriptíztáncosnőnek lenni és nem válni prostituálttá. De ez már egy más téma.