Első kapcsolat

Első kapcsolat alatt azt értik, amikor két faj először találkozik egymással. Nyilván ez sci-fi téma, hiszen nem tudunk eddig dokumentáltan ilyen esetről. De földi első kapcsolat is van, amikor két nép először találkozik egymással.

Az a tévhit van általánosan - s ez szinte minden ilyen sci-fi film üzenete is -, hogy minden azon múlik, hogy a "fejlettebb", pontosabban erősebb félnek mi a szándéka: ha békés, akkor semmi gond, ha meg nem, akkor bizony baj van.

Ez narratíva szerint ha az erősebb fél "gonosz", akkor elveszi mindenünket, az éghajlatot megváltoztatja a neki kedvezőre, leöl minket, jobb esetben csak rabszolgát csinál belőlünk, míg ha az erősebb fél "jóságos", akkor megsimogatja a buksinkat, gyógyszert ad minden létező betegségünkre, az átlagos életkort felviszi 120 évre, s csak akkor alkalmaz erőszakot, ha valaki olyan gonosz közöttünk, hogy nem hajlandó elfogadni mindezt a jót tőlük.

Mindezt elvetem. Valójában sokkal jobb egy nálunk kicsivel erősebb és "gonosz" faj, mint egy nálunk sokkal erősebb és "jóságos". Minél "fejlettebb" az idegen faj, annál rosszabb, s teljesen mindegy, hogy céljai jók vagy rosszak.

A nagy történelmi találkozások során a legagresszívebb gyarmatosítás, az európai gyarmatosítás a leggyengébbeket megsemmisítette. Lásd Amerika felfedezését. Az eltérés csak annyiban volt, hogy az angol típusú gyarmatosítást fizikai megsemmisítést is jelentett, míg a spanyol típusú csak asszimilációt. De mindkét esetben az eredeti kultúra megsemmisült. Az amerikai őslakosok mai utódai kulturálisan európaiak.

Ahol az erőfölény az európaiak javára megvolt ugyan, de kisebb mértékű volt (lásd Afrikát), ott nem semmisült meg a helyi emberek kultúrája, egyfajta keveredés alakult ki. Ott pedig, ahol az erőfölény minimális volt (lásd India és Kína), ott a gyarmatosítók kultúrája nem volt képes a helyi szokásokat eltörölni.

Most gondoljunk bele mit teszünk az állatokkal. Az ember és az állat között az eltérés a sokszorosa, mint két emberi társadalom, egy magasan fejlett ipari civilizáció és egy őskőkori törzs között.

A távolság akkora, hogy eleve fel se merül, hogy valami jó-e vagy rossz. Eldöntjük pl., hogy építünk egy kórházat - nyilvánvalóan egy jó cél -, aztán hozzálátunk. Az építési területen él számtalan állat. Nyilván ha van ott egy számunkra szimpatikus állat, pl. kóbor kutya, macska, akkor azt nem bántjuk, sőt esetleg még akad gazdájuk is, továbbá ha van más értékesebbnek tűnő lény, pl. madarak, sündisznó, méhecske, stb. azokat időben elzavarjuk, nem fogjuk leönteni őket betonnal. De arra már nem fogunk oda se figyelni, hogy mi lesz a rágcsálókkal, rovarokkal. Ha szerencséjük van, időben elmenekülnek, ha nem, akkor így jártak. Bármennyire is csodáljuk a hangyák várépítási és önszerveződési képességeit, attól még meg lesz építve a kórház, akárhány hangyaboly is van az építési területen.