Hogyan szűntek meg a ruszinok
A ruszinok kérdése két okból is érdekel. Egyrészt ez a bolgár-macedón kérdés sajátos fordított esete. Másrészt személyesen is érintett vagyok, lévén 1/8 ruszin.
A ruszin mitológikus történelem szerint a ruszinok Kárpátalja őslakossága, ők az szlávság gyökere, onnan vándorolt ki minden más szláv, aztán ők a kijevi Rusz Kárpátoktól nyugati népe, akik már Árpádék bejövetelekor helyben voltak. A másik fő elmélet szerint a ruszinok a XIV. sz. végén kerültek a Kárpátaljára, tudatos telepítés eredményeként: 1393-ben Teodoras Karijotaitis litván herceg (magyarosan: Korjatovics Tódor) 40 ezer szláv telepessel a térségbe költözött, miután megvásárolta a munkácsi várat.
A "ruszin" vagy "rutén" név akkoriban Litvánia szláv lakosságát jelentette, ez a Litvánia - ellentétben a maival - hatalmas állam volt, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedt, magában foglalta a mai Belaruszt, Ukrajna legnagyobb részét, de részben még a mai Oroszország nyugati részét is.
Aztán a kijevi Rusz állam szétesése következtében a "ruszin" immár csak a nyugati rész lakosságát jelentette, míg a keleti "orosz" lett. Szlávul a két szó gyökere ugyanaz (rusz). A XIX. sz előtt a magyar nyelv is felváltva használta a "ruszin" és "orosz" szavakat, lásd pl. "kárpátorosz".
Valószínűleg maradt is volna ez a ketté ágazás. Csak Litvánia lassan szétesett, s az immár új orosz állam megkezdte a XVI. századtól a kijevi Rusz - orosz értelmezés szerint - elvesztett területeinek visszaszerzését. Ez szinte teljesen sikerült is a XVII. század középére, amikor Ukrajnában felkelés tört ki, Bogdan (ukránul: Bohdan) Hmelnyickij vezetésével, s a felkelők 1654-ben kimondták csatlakozásukat Oroszországhoz. Az új orosz területek lakossága orosz értelmezés szerint "kisorosz" volt.
A terület legnyugatibb része viszont osztrák lett (Galícia), de itt is lakosság két különböző irányt vett:
- a rutén irányzat: mely szerint a galíciai szláv lakosság önálló szláv nép,
- az ukrán irányzat: mely szerint a galíciai szlávok az osztrák-orosz uralom által kettészakított ukrán nép része, a végcél az egyesülés.
A közhiedelemmel ellentétben az „ukrán” szó tehát nem az orosz politika találmánya, hanem éppen ellenkezőleg: az osztrák uralom alatt állóké. Az orosz gyakorlatban az „ukrán” szó csak a szovjet korban vált egyedülállóvá, mivel a szovjet állam ezt az elnevezést kizárólagossá tette, kijelentve, hogy a „kisorosz” pejoratív, orosz soviniszta ízű elnevezés.
Ami a ruszinokat illeti, egyszerre voltak hívei minden létező irányzatnak, de jellemzően csak a felszínen, az átlagembert nemigen érdekelte mindez:
- oroszpárti irányzat: a ruszinok az orosz nép legnyugatibb része, mely Magyarország határain belülre került,
- ruténpárti irányzat: a rutén nép ketté van szakítva, a galíciai ruténekre és a kárpátaljai ruszinokra,
- ukránpárti irányzat: a kárpátaljaiak, a galíciaiak és a kisoroszok egy nép - az ukrán - részei.
- ruszinpárti irányzat: a ruszinok a többi szláv néptől önálló nép.
Az osztrák hatalom ruténpárti volt, de magyar nyomásra ezzel felhagyott. A magyar hatalom pedig természetesen mindig a ruszinpárti irányzatot támogatta. Az I. vh. után se változott a hozzáállás: vicces, de az egymással ellentétben lévő magyar és csehszlovák hatalom ebben ugyanazt mondták: mindkét állam ruszinpárti volt.
A sokféle irányzat egyike se tudott népszerű lenne a ruszinok körében, tulajdonképpen folyamatos viták voltak, s egyik irányzat se tudta magát a többi felé emelni.
A kérdést a II. vh. döntötte el. Lett egy erős hatalom, mely nem engedett semmiben véleménysokaságot, s ez eldöntötte mi legyen. Amikor a Kárpátalja szovjet lett, a szovjet hatalom előtt ismét ott állt 3 opció:
- a ruszinok legyenek önálló nép - ez abszolút nem lett volna idegen a szovjet nemzetiségi politikától, a szovjet rendszer imádott népeket gyártani,
- a ruszinokat oroszoknak nevezni, orosz népcsoportnak - ez eléggé sajátos döntés lett volna a nagy területi eltérés miatt,
- elfogadni az ukrán álláspontot, hogy a ruszinok ukránok.
Az hogy ez utóbbi lett a döntés valószínűleg pillanatnyi érdekek miatt lehetett. Egyrészt, a Lengyelországtól 1939-ben megszerzett új területek esetében is az volt a hivatalos szovjet érvelés, hogy a területek lakossága nem orosz, hanem belarusz és ukrán, itt ez a modell lett másolva. Másrészt pedig nyelvészeti tény, hogy a ruszin legközelebb a nyugat-ukrán nyelvjárásokhoz áll.
Azóta eltelt majdnem 80 év. Hiszen a szovjet uralmat az ukrán követte, mely nyilván e tekintetben egy az egyben a szovjet irányt követte, azaz a "ruszinok = ukránok" álláspontot.
A mai helyzet az, hogy a kárpátaljai ruszinok ukránok, az emberek 99 %-a annak vallja magát, természetesen ezzel együtt ruszinnak is, hiszen az ukrán álláspont szerint a ruszin egy ukrán alcsoport. Csak egy vékony értelmiségi réteg van, mely a ruszinség önállóságát hangoztatja.
Ma önálló - azaz ukrántól független - ruszin öntudat csak Kárpátalján kívül van, a legnagyobb csoport a szlovákiai ruszin kisebbség, kb. 100 ezer fő ruszin források szerint, de ennek kétharmada ma már asszimálódott szlovák valójában. Itt van az a rendkívül furcsa helyzet, hogy a szlovák-ukrán határ két oldalán ugyanaz a ruszin népesség - sokszor egymás rokonai - ukránnak és nem-ukránnak tartják magukat. Hasonló van a bolgár-macedón határ két oldalán: mindenki macedónnak tekinti magát, de az egyik oldalon ez egy önálló nép, míg a másikon a bolgár nép alcsoportja. Ezért kezdtem azzal, hogy ez a bolgár-macedón eset sajátos fordított verziója.
Személyes elem. Szerepelek pár genealógiai adatbázisban, mert komolyan foglalkoztam saját őseim kutatásával. Fél éve írt nekem az USA-ból egy tök ismeretlen ember, szín angol névvel, s azt állítja, arra gyanakszik, a rokonom. Pár ímél váltása után kiderül: tényleg rokon, az illető anyám másodunokatestvére.
Szóval ruszin dédnagyapám neve Georg Turjanin volt (ez a csehszlovák uralom alatti hivatalos neve, amikor megszületett 1890-ben, még magyar uralom volt, s a magyar anyakönyvi kivonatában mint Turján György szerepel). Neki volt egy öccse, Jan (János) névvel, aki 2 évvel volt fiatalabb nála. Ő 17 évesen kivándorolt az USA-ba, ahol egy Monessen nevű kisvárosban telepedett le (Pennsylvania állam), majd mivel angolul egy szót se tudott, csak fizikai munkát tudott vállalni, szóval szénbányászként dolgozott Pennsylvania északnyugati részén, ahol egészen a XX. sz. 60-as éveiig komoly szénbányászat működött. Aztán lett neki egy szintén ruszin felesége, majd több gyerekük, s az egyik lányuk fia ez a Barry nevű ember, aki ímélt küldött nekem. Barry persze nem beszél már semmilyen nyelven az angolon kívül, de azt elmesélte, hogy amikor kisgyerek volt, a nagymamáját "babuskának" szólította, aki készített galuskát és kolbásszal meg káposztával töltött pirogot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése