Bejegyzések

Üvegtörők

Kép
Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből - ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is történt. A főszereplő egy tényleges énekesnő, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején viszonylag híres punk énekesnő Hazel O’Connor, aki aztán a film miatt tényleg világhírű lett. https://www.youtube.com/watch?v=8ALdL8oV_sY amikor már sztár lett a filmben (1980) Mi annak idején kamaszként azt is beleláttuk a filmbe, ami valószínűleg nem is volt benne. Ez a Kádár-kor sajátossága volt: minden mögött hátsó, rejtett üzenetet vélt felfedezni az egész ország, még egy külföldi filmben is. A levont üzenet nagyjából az volt, hogy a társadalom megrontja az embert, s különösen a pénz. A harcmód pedig ez ellen a

Átmenetek

Kép
A magyar átlagember nyilván ismeri a magyar átmenet történetetét, s a román, a szovjet és a keletnémet verzió is közismert . De a többi kevéssé ismert. Íme egy rövid összefoglaló, kizárólag a szovjet rendszerváltással nagyjából azonos időben történt eseményekről. Íme az egyes átmenetek Kelet-Európában: Albánia: a kommunista párt maga bontotta le a rendszert 1989-1991 között, ami után a reformkommunisták győztes az első szabad választáson, Bulgária: ez a legyszerűbb, 1989. november 10-én a Berlin fal ledöntését követő napon, Todor Zsivkov belső, egyébként nem túl reformista pártellenzéke sikeresen megbuktatta Zsivkovot, azonban aztán képtelen volt az eseményeket kontroll alatt tartani, így a rendszer véget ért gyakorlatilag Zsivkovval együtt, Csehszlovákia: a rendszer a leghosszab ideig tartotta magát, de miután minden szövetséges államban már megbukott, a kommunista vezetés gyakorlatilag átadott minden hatalmat az ellenzéknek, e folyamat vége 1989 decembere volt, Jugoszlávia: itt elsős

A kamumegfontolt értelmiségi

Kép
Mindenfeketeéletszámít-Győr Andris furcsa szereplése kapcsán az az általános vélemény, hogy az illető egy óriási barom. Az én véleményem más . Szerintem Mindenfeketeéletszámít-Győr rendkívüli színész. Valószínűleg a Momentumnak vannak PR-szakértői és pszichológusai, s ezek azt mondhatták neki: a tépelődő, halkbeszédű, toleráns értelmiségi alkat a nyerő, nem a harsányan gesztikuláló akarnok típus, ez utóbbinak ott van már ugyanis Jakab. Ráadásul a külső hasonlóság a fiatal Orbánnal szintén egy ok, hogy ne vegye át legalább külsőleg Orbán harsány, piszkálódós stílusát. S Mindenfeketeéletszámít-Győr megfogadta a tanácsot, igyekezett minden pillanatban ezt a képet sugározni magáról. Ugyanis akkora marha mégse lehet valaki, hogy nem tudja mikor született, márpedig az interjúban Mindenfeketeéletszámít-Győr még a saját életkorát is igyekszik "kompromisszumos" stílusban, mélyen elgondolkodva, fontolgatva előadni. Persze lehet , hogy én tévedek, s Mindenfeketeéletszámít-Győr tényleg

Miért nem böjtölök?

Kép
Ma van Nagycsütörtök, azaz holnap Nagypéntek . (Az eredeti, keleti számítási módszer szerint ünneplem a Húsvétot, nem fogadom el a XVI. századi vatikáni reformot.) Az egyházi szokás az, hogy a Nagyböjt tartásának vannak fokozatai , a legszigorúbbtól a legenyhébbig, a papoknak kötelező természetesen a legszigorúbb, íme nagyjából a fokozatok: teljes tartás, azaz az egész Nagyböjt alatt, teljes tartás a Nagyhét alatt, a Nagyböjt többi részében szerdán és pénteken (kb. ez egyébként a modern katolikus szabály), csak a Nagyhét alatt, csak Nagypénteken. Volt már, hogy a teljes tartást véghez vittem, beleértve a Nagyböjt előtti bevezető hetet, amikor a hús tilos, de a tejtermék még nem az. Pár éve azonban rájöttem, a külső szabályok betartásával kezdem elveszteni a lényeget. Amitől ugyanis a legjobban rettegek: az álszakralitás, az álezotéria, az álvallás. Természetesen a külső szabályok be nem tartása is veszélyes játék, hiszen itt pedig oda eshetünk, hogy kimazsolázzuk a nekünk tetsző szabál

Mit olvasnak?

Kép
A 80-as évek első felében minden évben jártam Spanyolországban, néha évente kétszer is. Tudni kell, akkor nyugatimádó kamasz voltam, aki mélyen meg volt győződve a nyugati rend felsőbbrendűségéről minden tekintetben. Volt azonban pár dolog akkor is, amit nem tudtam megmagyarázni . Az egyik dolog az volt: megfigyeltem, egy újságos üzletben Madridban az emberek mit vesznek. Nos, 10 emberből átlag 9 teljesen politikamentes lapot, azaz bulvárt vett. Aztán utána is néztem: az akkor Magyarországnál majdnem 4-szer népesebb Spanyolországban a közéleti lapok példányszáma kisebb , mint Magyarországon. Ez akkor is sokkoló volt, ha nyilván a magyarországi pártállami sajtó példányszáma sokban mesterséges volt. Szóval kiderült: az átlag spanyolt nem érdekli a közélet. Ezt persze a hivatalos liberális narratíva úgy magyarázza: az emberek boldogok, mindenki a maga dolgával törődik, így nem is szükséges politizálni. Csakhogy ez egy teljesen fals elmélet, hiszen ez azt jelenti, ott a politika ugyanúgy

Majdnem ott

Kép
Az ember sokszor visszagondol múltjára, mit csinálna másképp, ha újra élné életét. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetlen olyan nagyon fontos döntés sincs életemben, melyet másképp csináltam volna. Viszont a közepes fontosságú döntések között már akad ilyen. Ezek közül a legérdekesebb: 1986-ban kint maradhattunk volna Kubában élni. A múzsám volt a kar egyik legjobb diákja, különösen nyelvtan és irodalomelmélet területen, neki egyenesen felajánlottak kubai állami ösztöndíjat 4 évre. Én sose voltam ilyen kiváló diák, de latinból az egyik jól teljesítő diák voltam, szóval el lehetett volna nekem is intézni az ösztöndíjat talán, különösen ha közben megházasodunk, ami miatt már eleve együtt kezeltek volna minket. A végén a múzsám magától visszalépett. Utólag azt mondta, miattam . De valójában akkor sose beszéltük meg komolyan a témát. Azóta sokszor beszéltünk a témáról. De sose tudtuk eldönteni jó lett volna-e. Ha maradtunk volna, a fő negatívum anyagi lett volna: kiváltságos k

Az egybites sakk

Kép
Mindig utáltam a sakkot. 5 évesen megtanított sakkozni a nagyapám, de sose tudtam megkedvelni. S nem amiatt, ami miatt a legtöbben nem szeretik a sakkot: a több lépésben gondolkodás miatt, hanem az egész környezet miatt. Egyszerűen nem tudtam beleélni magamat, arra pedig végképp sose akartam időt szánni, ami a jó sakkozókat jó sakkozókká teszi: hogy képesek idegen sakkpartikat tanulmányozni, elemezni, megtanulni. A sakk olyan számomra tehát, mint a ritmikus gimnasztika, a kemény pornó vagy a fantasy filmek - egyszerűen untat . Ami most van az viszont egyfajta ballib egylépéses sakk. Azt mondják, hogy minden oknak egy okozata van, s kész, vége mindennek, nem lehetnek láncok. tipikus cím egy fanatikus ballib blogban, a tartalom ennek megfelelő A kedvencem a Gyurcsány-éljenzés abban az alakban, hogy Gyurcsány nagyszerű politikus, hiszen Orbán "retteg" tőle. Valószínűleg most nagy titkot árulok el a legfanatikusabb ballibeknek, de a valaki ellen való harc nem feltétlenül a retteg