BircaHang Média

15 éve volt, hogy az egyik budapesti üzletközpontban azt láttam "mexikói ételek", hát kiváncsian elmentem amerre a nyíl mutat. Oda is jutottam. Aztán megláttam a létesítmény nevét: " Viva la Mexico! " - gyorsan meg is fordultam, s nem kóstoltam meg semmit. Okfejtésem lényege: ha még a saját nevüket se képesek leírni helyesen, akkor valószínűleg a mexikói konyhához se értenek. Pedig azt a spanyolul nem tudó emberek is tudják, ez talán a spanyol nyelv egyik abszolút egyedi vonása, hogy a kérdőjelet és a felkiáltójelet nem csak a mondat végére, hanem elejére is ki kell tenni, szóval legalább azt vártam volna, hogy ¡Viva la Mexico! legyen kiírva. S ez tényleg spanyol sajátosság, nem ismerek más nyelvet, ahol ez létezne még. Európában talán még a görög sajátos ebben, a kérdést nem kérdőjellel, hanem pontosvesszővel jelölik (s ezt vette át az egyházi szláv is, de az nem élő nyelv, az élő szláv nyelvek pedig kérdőjelet használnak), de ott is csak a végét jelölik, a kezdeté...

Ezt a cikket olvasva, eszembe jutott a régi zsidó vicc: Kohn és Grün elhatározzák, megkeresztelkednek. Először Kohn teszi meg, várja őt Grün a templom előtt. Nemsokára kijön a templomból Kohn és Grünhöz fordul: - Van hozzád egy kérdésem, Grün. Miért feszítettétek meg Jézus urunkat? Sok mindenben tisztelem a latin-amerikai baloldalt, egészen mások, mint az, amit baloldalnak hívnak Európában. De az utóbbi időkben elhatalmasodik rajta is a kultúridiótizmus. Aminek a cikkben leírt eset kiváló példája. További mondatok helyett egy kép, íme így néz ki egy spanyolok által leigázott mexikói őslakos, természetes az őslakos feleségével együtt: