BircaHang Média

Nászútra az emberek esküvő után szoktak indulni. Esetleg - ha nincs rá akkor pénz - valamelyik későbbi esküvői évfordulón. De nem mi lennénk, ha ezt betartottuk volna. Mi esküvő előtt voltunk nászúton. Ezt találtuk ki annak idején. Szóval 1986 októberében házasodtunk, nászúton viszont 1986 májusában voltunk. Előtte másfél hónappal döntöttük el, hogy házasodni fogunk. kb. ez az út busszal Nászutunk 3 napig tartott, péntektől vasárnapig, többre pénzünk nem volt. Cienfuegosban volt, ez egy város Kuba déli partvidékén, Havannától kb. 250 km-re. S természetesen speciális utazásra se volt pénzünk, szóval normál busszal mentünk. Ma már Kubában viszonylag jobb a települések közti tömegközlekedés: van egy normál buszhálózat nagyon olcsón, de rendkívül régi és kényelmetlen buszokkal, ide hetekkel korábban kell jegyet venni, s van egy modernebb buszhálózat, nyugat-európai szinten, légkondicionálással, vécével, ezt szinte csak külföldi turisták használják, mert átlag kubaiak számára megfizethete...

A legnagyobb rossz, amit anyám elkövetett velem szemben a "safe space" környezet volt, amiben nevelt. Persze egy anya sose rosszaságból teszi ezt, ez egy természetes reakció, hiszen míg a gyerek az anyja hasában van, az anya a szó legszorosabb értelmében védelmezi gyermekét minden külső hatástól. Csak aztán egyes anyák rájönnek, a gyereket el kell engedni, nem szabad túlvédelemben nevelni. Nem, nyilván az ellentét se helyes, hogy a gyereket magára hagyjuk, bedobjuk a mélyvízbe aztán majd csak nem fullad meg. Valamilyen józan középút kell. Az én anyám viszont maradt a túlvédelmezésnél. Szóval velem az történt, hogy első 6 évemet szuperbiztonságos környzetben töltöttem, elsősorban anyám és anyai nagymamám védnöksége alatt, nem jártam se bölcsödébe, se óvodába, se gyerektársaságba. Voltak barátaim, de jellemzően mindig csak 1-1 gyerek, ráadásul "ellenőrzött" gyerek, azaz szüleim valamilyen barátainak, ismerőseinek a gyereke. Egyébként is veleszületett autizmusomat (asp...

Bár utálok kereskedni, van amit megtanultam a kereskedési trükkök közül. A 90-es években Bulgáriában laktam az évtized nagyobb részében (1992-ig, majd 1993-1997 között), s az akkori bolgár helyzet olyan volt, hogy nem volt értelme elmenni dolgozni normál állásba. Egyszerűen olyan rosszak voltak a feltételek: abszurdan hosszú munkaidő és abszurdan alacsony bérek. Az akkori bolgár újkapitalizmus még a magyar újkapitalizmusnál is vadabb volt, pedig hát a magyar verzió se panaszkodhatott vadság hiányára. Az akkori bolgár munkáltatók nagyjából 4 csoportra voltak oszthatók: igazi friss tisztességes vállalkozók , aki kevés pénzből elindítottak valami céget: nekik jellemzően saját magukra se volt pénzük, nemhogy alkalmazottaik megfizetésére, ráadásul komolyan elhitték a halivúdi meséket, hogy a dolgozó szíve együtt dobban a munkáltatóéval, a kommunizmus áldozatai , azok akik visszakaptak tulajdont az államtól mint volt államosított, üldözött emberek, ill. ezek leszármazottai (Bulgáriában - ell...

Van ez a modern kiégés nevű betegség. Én még sose égtem ki, mert nem volt miért. Pedig - a szó liberális értelmében - sose voltam sikeres. A kiégés teória értelmében ugyanis csak az nem ég ki, aki sikeres, természetesen a siker szó liberális értelmében, azaz sikerül olyan szintre elérnie, amikor már nem kell dolgoznia, mégis képes magas szinten megélni. A liberális kiégés betegségből a liberális elveket elfogadva tényleg csak 2 módon lehet mentesülni: ha "sikeresek" leszünk, ill. ha remete életet választva kivonulunk a társadalomból. Leegyszerűsítve: mindenki kiég aki nem milliárdos vagy szerzetes. Valójában a kiégés leánykori neve elidegenedés a munkától főleg, de általában az egész társadalomtól. S teljesen normális dolog. A polgári társadalom kötelező jelensége ez. Hiszen a liberális elvek szerint felépülő társadalom atomizált, az egyének lehető legteljesebb szabadsága az alapelv, így éppenhogy pozitív érték az elidegenedés, hiszen ez jelzi a lehető legnagyobb szabadságfo...

A Kádár-diktatúrában a középiskola első osztálya volt a KISZ-be lépés időpontja. Én ezt a kort a 1981-1982-es tanévben értem el. Az akkori helyzet Magyarországon az volt, hogy országos szinten már nem volt kötelező a KISZ-tagság (jogilag persze sose volt az). Abszolút iskolafüggő volt, hol vették komolyan ezt és hol nem - ahol komolyan vették, ott erős nyomás nehezedett a diákokra, lépjenek be. Egyébként a KISZ ekkor már sehol se jelentett valós ideológiai tevékenységet, jellemzően a bulizás volt a KISZ-gyűlések lényege. Ill. persze lehetett lépcső a karrierben is, de ehhez mindenképpen túl kellett jutni az érettségin, az iskolai KISZ-tisztségből feljebb kellett menni a területileg illetékes KISZ-szervezetbe vagy a felsőoktatási intézmény KISZ-bizottságába. De én semmiképpen se akartam belépni, tisztán ideológiai okokból. Na most, a helyzetem speciális volt, hiszen nem Magyarországon léptem KISZ-es korba, hanem Kubában, így a magyar követségen működő KISZ-szervezetnek lett felettem ...

A hívő keresztények egyik fő problémája a hitelvek összeegyeztetése az ellenséges, ateista világban való létezéssel. Az átlag "civil" keresztény nem tud elszakadni a világtól, sőt ez eleve helytelen is lenne, így a kérdés rendkívül fontos. Itt nyilván nem "reformista" álkeresztény felekezetek híveiről beszélek, akik úgy oldják meg a problémákat, hogy átcsinálják a keresztény tanítást, azt a világhoz igazítva . Lásd az újprotestáns felekezetek egy jelentős részét, de ilyen a hagyományos protestantizmus egy kisebb része is (lásd skandináv lutheránusok), s ma már - rejtve - ezt vallja a ferencista álkatolicizmus is. Nem, itt a krisztushű kereszténységről beszélek, mely nem a tanításon akar változtani, azt hozzáigazítva a mához, hanem fordítva: saját emberi magatartását igyekszik a tanításhoz igazítani. Nyilván vannak kristálytiszta esetek, melyeket nem nehéz megoldani: abortusz, homokos büszkeség, aljas célú hazugság, stb. Alapvetően egyszerűek azok az esetek is, amiko...

Van alapvetően két szélsőség a követendő gyakorlati etikában, mindkettő meglehetősen népszerű . Az egyik a hedonizmus , azaz tegyük azt, ami kellemes. Hiszen csak egyszer élünk. Tulajdonképpen ez a modern liberalizmus egyik alaptanítása. S az ellentét: az aszkétizmus . Azaz ne tegyük azt, amire vágyunk, mert a kellemes megvonásával felemelkedünk lelkileg. Nem vagyok buddhista, még csak nem is különösen szimpatikus a buddhizmus, de nagyon tetszik a buddhista történelemben az a rész, amikor a Buddha önmegtagadó életet kezd élni, majd rádöbben, hogy pl. az önkéntes éhezés nem emelte fel őt sehová, csak szimplán éhes lett tőle - ezután megvilágosodik, s többek között abbahagyja az aszkézist, még szép pocakot is ereszt lassan, ezért van az, hogy a Buddha-szobrok kissé kövér férfit ábrázolnak. De a két véglet mellett van egy harmadik eszme is, mely talán még károsabb a két végletnél: ez az arany középút tanítása. Azt mondja, keressünk egészséges kompromisszumot az önörömszerzés és az önmegta...

Ezen a héten van az első évfordulója annak, hogy nem járok dolgozni. Amerikai multinál dolgozom, s tavaly ilyenkor lett bevezetve az otthonról való munka. Hatalmas nyereségek értem engem emiatt. Egyrészt, a szabadidőm drasztikusan megnőtt, nem kell napi másfél órát munkahelyre és -ről menésre pazarolnom. Ez pénzügyileg is nyereség számomra, nincs üzemanyagköltségem. Aztán nem kell felesleges kommunikációval se foglalkoznom, hiszen nem látom közvetlenül a kollégáimat, főnökeimet. Az alvást sokkal kevésbé kell a munkához igazítanom. Immár a tisztálkodást se kell a munkaidő szerint rendeznem: simán kezdhetem pl. reggeli munkámat tisztálkodás nélkül. S persze egy rakás járulékos elem. Bármikor felállhatok a székemből. A szolgálati számítógépemet nem láttam 1 éve, a sajátomat használom, mely egyrészt gyorsabb, másrészt én állítottam be mindent rajta, nem a cég IT-részleges, harmadrészt nincs rajta semmilyen korlátozás. Egy szóval: a járvány nyerteseinek egyike vagyok.

A női válságról már írtam, ideje a férfi változatról is. A férfiaknál nem okoz semmilyen komoly traumát a külső változása. Ez hatalmas előny. A férfiaknál az egyetlen biológiai probléma a szexuális képességek csökkenése, de pont erre van gyógyszer bőven. Szóval aki nagyon szeretné ismét fiatal férfiként élni életét, az megteheti ezt gyógyszeres segítséggel. Bár szerintem az érettség egyik jele, hogy ekkor már nem ez az ember fő prioritása. A férfiaknál a fő baj a sikertelenség tudata. Azaz nem lettünk se milliomosok, se híres emberek - nyilván leszámítva azt a 0,01 %-ot, aki milliomos lett vagy híres ember. Pedig a modern liberális társadalom elvárja ezt mindenkitől. Aki nem teljesíti a liberális elvárást, az lúzer, aki pedig még tagadja is ennek szükségességét, az egyenesen lumpen. Pedig éppen az utóbbi a megoldás : a liberális sikereszmény el nem fogadása. Sajnos kevesen jutnak el ide. Pedig már Platón megmondta 2500 éve: az 50 éves kor a legalkalmasabb a filozófiával való foglalkoz...

A későkommunizmusban, a 80-as években, a későkamaszok előtt nem sok választási lehetőség állt. Ez talán még jobban kimutatta az egyéni jellemet. Akiket a legjobban utáltunk: a karrieristák . Ők voltak azok, akik komolyan vették a KISZ-t, de legalábbis úgy tettek, mintha komolyan vették volna. Összesen 3 ilyen embert ismertem. Az egyikről aztán kiderült, valójában nem is KISZ-karriert akar, hanem az Ifjú Gárdában akar szerepelni (ez a Munkásőrség fiatal verziója volt), mert imád menetelni, maga az ideológia nem is érdekli. Ezt az is igazolta, hogy istenítette az amerikai hadsereget, ami azért nem volt szabványos viselkedés egy KISZ-aktvista szájából. Szóval mindezt elfogadhatónak tekintettük, "megbocsátottunk" neki. Aztán az illető katonai pályára is lépett, ma már ezredes vagy alezredes, nem láttam évek óta. Végül semmi gond: van aki bélyeget gyűjt, más biciklizik, megint más könyveket olvas - s hát olyan is akad, aki egyenruhában menetelni szeret. A másik ismerős egyszerűen...

Már írtam az öregedésről . Ennek van egy specifikus időszaka mind a férfiaknál, mind a nőknél. Most jöjjenek a nők. A nőknél az egész folyamat rendkívül látványos . Hiszen alapja biológiai: a peteérés megszűnése. A nők ilyenkor elkezdenek látványosan öregedni, egyes típusoknál ez a folyamat hosszabb, lassabb, s már korábban kezdődött, másoknál hirtelen, szinte pillanatszerű. Nyilván vannak szerencsés típusok is, akiknél a folyamat későn kezdődik és lassú, de náluk is megvan. Sajnos a nők legnagyobb része - én ezt 90-95 %-ra saccolom - szélsőségesen reagál. Vagy "most már minden mindegy" alapon beltörődik a vég kezdetébe, lassan búskomorságba esve, vagy extrém módon küzdeni kezd az öregedés ellen, lásd különféle műtétek végzése és fiatal szeretők beszerzése. A celebvilágban ez utóbbi a jellemző. Gyerek- és kamaszkori magyar nőidolom, Szűcs Judit pl. olyan arcplasztikát csináltatott magának, amitől kirakati bábunak kezdett kinézni, ezzel pont az ellenkező hatást elérve: látv...

Apai nagyapám 1925-ben költözött Bulgáriából Magyarországra, 12 éves korában. Mai szemmel elég furcsa, hogy egy gyerek a szülei nélkül idegen országba költözik, iskolába járás helyett. Hozzá kell azonban tenni 2 fontos kiegészítést: akkoriban Bulgáriában 4 osztály volt a kötelező tanulás, nagyapám pedig ezen akkor már éppen 1 évvel túl volt, legidősebb bátyja, aki nála 17 évvel volt idősebb (ez a báty volt a 6 testvér közül a legidősebb, míg nagyapám a legfiatalabb), szóval nagyapám tulajdonképpen nem a semmibe ment, hanem 29 éves bátyjához. Nagyapám ezután péksegédként dolgozott, majd 1940-ben saját pékséget hozott létre - Miskolcon, a Vörösmarthy Mihály u. 86. alatt - ez egy háromszintes ház volt, a pince volt a pékség, a földszint az ület, az emeleten meg lakott a család: nagyapám 1939-ben házasodott meg, felesége szintén bolgár bevándorlók gyereke, s pont 1940-ben született meg első gyerekük, az apám. korabeli újsághirdetés Sokáig nem tudta élvezni a saját pékséget, 1947-ben államo...

Magyar diplomaták a Kádár -korban - személyes emlékeim. Bár apám sose volt diplomata a szó szoros értelmében, értsd sose volt a Külügyminisztérium alkalmazottja, de kétszer is diplomata státuszban volt. A magyarázat: Kádár alatt minden magyar hivatalos kiküldött kvázidiplomata volt, függetlenül attól, hogy a kiküldő szerv a Külügyminisztérium volt vagy más intézmény. Akkoriban minden külföldi tartózkodáshoz engedély kellett. Beleértve külföldi magáncégeknél való munkavállalást is, oda is engedély kellett. Magyar ember csak magyar állami cégen keresztül mehetett dolgozni külföldre (a legfőbb ilyen cég neve egyébként Tesco volt, vicces névegyezés), ez alól csak egyes kiemelt értelmiségiek voltak kivételek, akik pl. vállalhattak munkát tanárként külföldi egyetemeken. Még az egyetemi tanulás is központosítva volt. Ki lehetett menni külföldi egyetemre tanulni magyar ösztöndíj nélkül is, magánúton, de ehhez is engedély kellett, a Művelődési Minisztérium adta ki a vonatkozó "önköltséges...

Most, hogy Nahalnij leleplezte Biden titkos palotáját, a Fehér Házat, én is igyekszem leleplezni magamat. A legnagyobb ház, melyben éltem valaha 1980-1986 között Kubában volt, Havannában. Ez a ház az egyik nagy kubai szivargyár tulajdonosa lányának volt a tulajdona. A tulaj 1959-ben az USA-ba költözött, a házat 1961-ben államosították. Ezt a házat 1964-1991 között folyamatosan a magyar állam bérelte, felhasználása: kereskedelmi tanácsosi rezidencia, majd egyben rezidencia és iroda volt. 1991-ben a bérlés abbahagyásának oka két dolog volt: egyrészt a KGST megszűnésével a magyar-kubai kereskedelmi kapcsolat nagyjából nullára esett vissza, emiatt Magyarország meg is szüntette az önálló kereskedelmi képviseletet Havannában (szerepét az egyik követségi tanácsos vette át), másrészt a bérleti díjak piaciak lettek. A kommunista rendszer alatt ugyanis Kuba és Magyarországon kölcsönösen csak jelképes összegeket fizetett egymásnak a bérleményekért, ennek a háznak a havi bérleti díja pl. 850 akkor...

Negyedik osztályos koromtól kezdtem félönálló lenni, 1977 elejétől kezdtem az iskolából hazajárni egyedül. Ez most tehát az 1977-1980 közti időszakról szól. A XIV. kerületben laktam, de iskolába a V. kerületbe jártam. Minden nap hosszú utat mentem be. A Bazilika mellett lévő iskolámból - pár éve megszűnt, pontosabban az iskola elköltözött - 2 módon lehetett hazajutni: a 2-es metróval a Deák térről az Örs vezér térig, majd 3 megálló busszal vagy villamossal a Nagy Lajos kir. útján, vagy ellenkező irányban, az 1-es metróval (földalattival) a Bajcsy-Zsilinszky úti megállótól a Mexikói útig, majd onnan busszal nem emlékszem pontosan hány megállót, de valahol 7-8 lehetett. Alapvetően érdeklődésem akkor se volt más, mint manapság, olvasni szerettem a legjobban. A Kádár-diktatúra egyik lejobb jellemzője az volt, hogy az olvasnivaló baromira olcsó volt. Folyóiratokból persze a választék nem volt nagy, de ami volt az nagyon olcsó volt: az én kedvencem a valamiolyen csoda folytán ma is létező É...

Az értelmiségi emberek nagy betegsége a csodavárás . A nem-értelmiségiekre ritkábban jellemző, ők közelebb vannak a talajhoz, aminek van rossz oldala is, de kétségtelen jó oldala, hogy nagymértékben mentesek sok hülyeségtől. Az értelmiség viszont a szellem embere, ami persze jó dolog, de van rossz oldala is, ha a szellem elszakad a valóságtól. Aki észreveszi a modern nyugat szellemtelenségét , az hajlamos a ló másik odalára átugrani, ahol az anyag és valóság eltűnik, marad csak a szellem. Pedig a szellemtelenség elletéte nem a túlszellemesedés, hanem a valóság helyre tétele, hiszen a valóság nélküli szellem értelmetlen. A túlszellemesedés egyik gyakori kifejeződése éppen a csodavárás . Azaz most szenvedek, de lesz majd hirtelen egy változás, amikortól minden jóra fordul. Például: ma minden nap bejárok dolgozni, de aztán - remélhetőleg hamarosan, sőt még a napokban - dúsgazdag leszek, többet nem kell dolgoznom, s végre élhetem a bölcsek felhőtlen életét. Aztán csodák nem történnek, ill....

Amikor az ember maga is az öregedés rögös útjára lép, fokozottan figyeli az öregedés folyamatát. Nagy szerencsém, hogy tudatosan óvom magamat az önámítástól és a múltszépítéstől - bár biztosan ebben nem járok 100 % sikerrel -, nagyon tisztám emlékszem korábbi magamra a lehető legkülönbözőbb helyzetekben, nagyjából 6 éves koromig vannak koherens , értelmes önemlékeim. Meggyőződésem, hogy az ember sose fejlődik. Ami 6 éves korra kialakul személyiségként, az sose változik később. A tudás, a tapasztalat, a gyakorlati életgyakorlat nő, de maga az alap sosem. Ami viszont nem része az alapnak az a hozzáállás az élethez. Minél fiatalabb valaki, annál több a remény, s minél idősebb valaki, annál több a realitásérzék. A gond az, hogy mindkettő eltúlozható: a remény lehet alaptalan fantázia, míg a realitásérzék pedig cinikus beletörődés. Alapvetően 3 fő magatartást látok az emberekben fentiekkel kapcsolatban, vannak: a földön két lábbal járók, a beszürkülők, a szellemi frissek. A földön két lábba...

A kisemberek 3 fő célja, gyakorisági sorrendben, csökkenő felsorolásban: pénz, hírnév, bölcsesség. Valójában önmagában véve egyik cél se rossz, de minél előrébb van a fenti felsorolásban, annál károsabb, ha öncéllá válik. A világ egyetlem modern eszméje, mely szerint nem hogy nem rossz, de egyenesen pozitívum a pénz öncélú hajszolása - a liberalizmus. Romlott eszmeiség. Vele szemben született meg a kommunista válasz, mely azonban nem old meg semmit, mivel arra az utópisztikus elképzelésre épít, hogy lehetséges olyan anyagi bőség, melynél egyszerűen elveszti értelmét a pénz. Létezik olyan - elsősorban vallási - válasz is, mely elutasítja a pénz szükségességét. A kereszténység ezt azonban elveti, mert elutasítja az anyag rossz mivoltának képzetét, márpedig ha elvetjük az anyagiság értékét, akkor Isten ellen vagyunk. A helyes tehát a kérdés nem elvetése, hanem helyén kezelése. Ebből következően, a keresztény erkölcs számára a fizikai munka sose alantas, megvetendő. (Egyébként nem a keresz...

A legegészségesebb szervezetben is előfordul , hogy gennyes pattanás alakul ki. A gennyes pattanások élete jellemzően 3 fő irányban szokott alakulni. Az első esetben a pattanás kicsi marad, nem tud jelentősen fejlődni. Aztán lassan alkalmazkodik a környező egészséges sejtekhez, bár még sokáig érezhető, hogy a pattanás helye kissé más a környezethez képes. Aztán az is megesik, hogy a pattanás burjánzani kezd, egyre nagyobb területet foglal el. Ilyenkor a szervezet tulajdonosa orvoshoz fordul, aki helyi érzéstelenítéssel kivágja a pattanást, szépen megtisztítja helyét, majd gyógyszert ír fel. A harmadik esetben viszont a pattanás burjánzik ugyan, de a szervezet immunrendszere sikeresen gátolja terjedését, így a pattanásnak egyetlen útja marad: kifelé növekszik, magyarul egyre rondább lesz. A gennyes sejtek persze ilyenkor hőbörögnek az immunrendszer diktatúrája ellen, ha van netes hozzáférésük ki is írják, hogy "függetlenségünk veszélyben!". Aztán a hőbörgés egyre hangosabb, vé...

Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, mely bőven a kommunizmusban született, abban nőtt fel, viszont fiatal felnőttként érte őt az új rendszer. Ez a legrosszabb helyzet. Az idősebbek már kialakítottak egy adott életet a régi rendben, a fiatalabbak pedig már csak az újban kellett életet kialakítaniuk. Mi pont közepén ragadtunk, amolyan már nem, még nem állapotban. Persze szellemileg meg áldás ez: hiszen mind a két rendszert alaposan ismerjük úgy, hogy nem hiszünk egyiknek se komolyan. Nemzedéknek viszont sok szerencsétlen tagja lett. Le szeretnék írni pár jellemző sorsot. Konkrétan nem írok senkiről persze, ez inkább több ember közös eleme együttesen. Három fő típus található szélesebb magyar ismeretségi körömben. Az első típus a megkeseredett típus. Ő ellenzéki volt a kommunista rend alatt, de nem aktívan, jellemzően azért mert szülei a nomeklatúra alsó részének tagjai voltak. Nagyon sokat várt azonban a rendszerváltozástól. Lelkes SZDSZ-es volt (s nem fideszes, mert a Fideszt kevésbé r...