BircaHang Média

Hont András (akit egyébként Hontalan Andrisnak szoktam hívni, de most megtisztelem, mert értelmeset írt ) felveti a médiamunkás felelősségét a médiáért, ahol dolgozik. A konkrét téma nem érdekes (harc az ATV és Klub Rádió között). Én a kérdést kiszélesíteném : egyáltalán mi a bármilyen bérmunkás felelőssége azért, amit munkáltatója tesz. A nyilvánvaló esetekről nincs mit vitázni: amikor valaki alkalmazottként morális rosszat tesz, akkor nem lehet mentség a "parancsra tettem" vagy az "én csak más akaratát teljesítem". Ez nyilvánvaló . De akkor mi van, ha a bérmunkás feladata az olyan hazudozás, csúsztatás, félrebeszélés, más hasonló tevékenység, mely nem okoz közvetlen kárt ugyan senkinek, de közvetve igenis rossz következményekhez vezet. Én a kérdést úgy döntöttem el a magam számára, hogy a határ közvetlen/közvetett és a nyilvánvaló/esetleges között van. Ha pl. szobafestő lennék, s arra kapnék utasítást, hogy egészségre káros festékkel fessek, megtagadnám, de ha cs...

Mark Fisher Kapitalista realizmus c. könyvében a kapitalizmus központalanságára azt mondja: " A legtöbb ember legközelebbi talkálkozása a kapitalizmus központalanságával a kólcenter. Fogyasztóként a kései kapitalizmusban egyre inkább két valóságban létezünk: az egyikben problémamentesen szolgáltatásokat kapunk, míg a másikban bekerülümk a kólcenterek őrült, kafkai útvesztőjébe, mely egy emlékezet nélküli világ, ahol az ok és az okozat titokzatos, felfoghatatlan módon kapcsolódik össze, ahol csodaszámba megy, ha valami elintéződik, s az ember elveszt minden reményt, hogy valaha is visszakerülhet a másik valóségba, ahol a dolgok zavartalanul mennek. Semmi sem példázza jobban a neoliberális világ képtelenségét, hogy megfeleljen a saját PR-jának, mint a kólceter. S mégis, a kólcenterekkel való általános rossz tapasztalatok ellenére, senki se bizonytalanodik el a kapitalizmus hatékonyságát illetően, mintha a kólcenterek működési logikája nem a tőke logikájának rendszerszintű következ...

A munkavállaló alárendelt viszonyban van a munkáltatójával szemben, hiszen eleve ezért lett alkalmazva: teljesítsen egy adott feladatot a munkáltató nevében, a munkáltató érdekében, a munkáltató szabályai alapján. Ami a munkaviszonyt illeti, nem lehet szó se demokráciáról, se szólásszabadságról: ha aláírom a munkaszerződést, akkor vállalom a kötöttségeket. Ha mondjuk csempéző vagyok, nem mondhatom azt a munkaadónak, hogy én nem a kapott anyaggal dolgozom, nem a megadott módszer szerint, mert nekem jobb ötletem van, akkor is alkalmaznom kell a munkadó előírásait, ha azokat egyébként rosszaknak tartom, s a magánéletemben egész másképp csepézek ki egy fürdőszobát. Azt se tehetem meg, hogy mindenkinek elmondom, milyen hülye a munkaadóm, hogy ilyen buta utasításokat ad. S mondjuk a Facebookre se posztolhatom ki ezt. Miért? Mert ezzel megsérteném a munkaviszonyban meglévő bizalmi elemet. Sok munkaszerződésben explicit módon benne is van a belső infók megosztásának tilalma. De mi a helyzet, ...

2014 decemberében nagy balszerencse ért. Kénytelen voltam elmenni egy kétnapos céges kommunista szombatra, liberálisul tímbildingre . Nem lehetett egyszerűen nemet mondani, minden főnök nyaggatott , nem tudtam semmi kamuokot találni a kimaradásra. Szóval szombat reggel megjelentem a munkahelyemen, majd felszálltam a bérelt céges buszra, mely 2 és fél óra alatt elvitt minket egy egyébként kifejezetten kellemes hegyvidéki üdülőhelyre, ott is egy meglehetősen jó, termálvízes forrás mellé épült szállodába. Azzal vígasztalódtam, hogy útközben hallgattam valamit a telefonomon fejhallgatómmal, s fényképeztem. Aztán a helyszínre megérkezve beszélgettem két normálisabb kollégámmal. Az igazi esemény este volt. Jött a buli, az evés, ivás, tánc. Miután ettem eleget, egy óvatlan pilanatban, amikor senki se figyelt, úgy 23 óra körül elmentem a vécébe, majd onnan a szobámba. A többiek hajnalig üvöltöttek. A legkeményebb mag részeg lett, majd elkezdett kerti bútorokat dobálni a medencébe. Kinéztem az ...

A nagy cégek egyik rituáléja a munkaköri leírás . A valósághoz ritkán kapcsolódik. Eleve ezek a leírások semmit se jelentenek a legtöbb esetben. Amikor először kaptam munkahelyi leírást, 5 oldal volt, gyakorlatilag a világmindenség összes elképzelhető feladata benne volt, az első oldalon pedig pár május elsejei típusú jelszó is díszelgett. Oda is mentem közvetlen főnökömhöz megkérdezni, rámutatva az első pontra, ami kb. úgy szólt, hogy " distinctively and dynamically maximize diverse client-centered best practices ", hogy ez mi a fenét takar, ő azt mondta, ez csak formalitás , ne olvassam, csak írjam alá. Magyarul: az se érti, aki írta. Így nem is olvastam el alaposan, csak aláírtam. Mondanom sem kell, soha senki többet nem hivatkozott a munkaköri leírásra.

Csak nyugodtan, szépen, ahogy a liba gágog a réten. Az alappont : dolgozni rossz dolog, ebből indulj ki! A munkavállalásnak egy értelmes célja van: a fizetés. Sose fogjuk jól érezni magunkat egy munkahelyen se, ez eleve szögezzük le. Azaz kisebb és nagyobb rossz között választhatunk csak. Na most, a munkaidő lényege : valahogy kíbirni, a lehető legkevesebbet dolgozva. Ha bármi baj van, keressünk új munkahelyet. Ezt baj nélkül is érdemes folyton keresni, mert ha nem tesszük, elmulasztjuk esetleg a jobb ajánlatokat. Sose tervezz hosszú távra! Legyünk mindig hitelesek. Rossz, aljas jellemre vall, ha korábban lelkesen tapsoltunk a főnöknek, majd felmondási idő alatt szemétkedünk. Ahogy dolgoztunk korábban, úgy csináljuk ezt a felmondás alatt is. Se kevesebbet, se többet ne dolgozzunk! Mindkettő infantilis, éretlen jellemre vall. Mindig az objektív igazságot mondjuk volt munkahelyünkről, sose becsméreljük, csak mert elmentünk onnan. Ez egyrészt hiteltelen magatartás, mintha a volt csajunkró...

Komoly ember eleve tudja, hogy semmit se szabad komolyan venni egy munkahelyen. Nem mondom, hogy ne dolgozzunk, azt se, hogy szabotáljunk vagy lopjunk, ezek ugyanis értelmetlen és erkölcstelen eszközök. De aki idősebb, s akinek emiatt hatalmas tapasztalata van a kommunista rendszerből, az tudja: a szövegeket nem szabad komolyan venni.. Ahogy a múlt rendszerben a "mondd meg a véleményedet", ugyanaz most a "légy proaktív": ha tényleg szót fogadsz, nagy bajaid lesznek. Szóval: a munkahelyed nem az életed, így ne foglalkozz vele, csak amennyit kénytelen vagy a bér megkapása miatt. S rögtön jobban fogod magadat érezni. Komolyan - feltételezve, hogy hiszünk a szövegnek -, minek is proaktívnak lenni? Ez legyen a tulaj és a felső vezetés dolga, az egyszerű dolgozónak mindegy, jól megy-e a cégnek vagy sem. Majd hülye leszek ingyen tanácsokkal növelni a kulákok profitját!

Ami pozitív folyamat Kelet-Európában, hogy elkezdték értékelni az idős munkakeresőket. Korábban az volt, hogy 29 éves kor volt a felső határ, s idősebbet csak akkor, ha senki sincs 30 alatt. Ma mér sok helyen rádöbbentek , a fiatalra nem lehet számítani, mert: még pezseg benne a vér, szerelmes lesz, aztán elválik, felmond, hirtelen kalandvágya támad, így hirtelen felmond, sokszor azonnal, be se lehet hajtani rajta a felmondási időt, mert ismeretlen helyre távozik, sok halivúdi filmet nézett, elhitte őket, s emiatt kiábrándul, hogy a valóság más, mint a film, dührohamot kap vagy drogozni kezd, letargiába merül, minden második héten kamubeteg, s amikor be is megy, állandó munkalassító sztrájkot tart, elolvasott valami idióta könyvet a networking fomtosságáról, ezért mnka helyett egész idő alatt kapcsolati hálót épít.

Az én korosztályom az, mely már éppen felnőtt volt a kommunizmus bukásakor. Köztes helyzet, mert még a régi rendszer terméke volt, de a régi rendszerben se voltunk még stabil helyzetben. S bár ismerettségi köröm legnagyobb része magyar, itt vannak más kelet-európaiak is, pár cseh, lengyel, bolgár, s ex-szovjet ismerős. Saját tágabb ismeretségi köröm ebből a korosztályból különböző taktikákat választott a hirtelen ránk zúduló új helyzetben. Volt egy kisebbség , mely komolyan hitt az új lehetőségekben és vállalkozó lett. A legnagyobb rész bukott ember lett. Kevesen anyagi sikert értek el, csupa olyan ember, akivel nem szívesen ülnék le ma beszélgetni se. Egy nagyobb csoport azt mondta: nem történt semmi különös , a világ ugyanúgy megy tovább, ahogy eddig, azaz állást kell találni, majd karriert építeni, mindent teljesen ugyanúgy az új, ahogy a régi rendszerben. Vicces, de ez az a kategória, aki a legstabilabb életutat ért el mind a mai napig. Igazuk is volt: tulajdonképpen minden ugyanaz...

Amikor 1998 -ben kirúgtak budapesti munkahelyemről - egy bankban, pont a Parlament épülete mellett voltam pénztáros-ügyintéző -, elkezdtem ismét munkát keresni. Hozzá voltam szokva, hogy az ember szétküld átlag 100 önéletrajzot, kap 10 elutasítást, majd elhívják 2 interjúra, majd 2-3 hét múlva onnan is jön az elutasítás. Így nagyon meglepődtem, hogy az egyik helyen, az egyik bank biztosítótársaságánál, interjú után szinte azonnal visszaszóltak, fel vagyok véve. S meg is lett mondva, a következő héten hétfőn indul a betanítás, az első napon lesz intézve a szerződéskötés . Meg is jelentem a cég budaörsi irodájában rendes időben. Találkoztam ott még 25 szintén friss munkatárssal, akik ugyanarra vártak. Leadtam a papírjaimait . Azt mondták, a nap folyamán meg is lesz a szerződés. Kezdődött az oktatás. Az első rémület akkor jött, amikor az előadó elkezdett MLM-piramisjáték stílusban beszélni, pedig ez nem egy MLM-piramis cég volt egyébként (olyan helyre eleve nem is jelentkeztem volna, mert...

A ballib propaganda legújabb mániája Orbán támadása amiatt, hogy munkaalapú társadalmat akar. Most hagyjuk azt a mellékes elemet, hogy 2010 előtt éppen a ballibek beszéltek, Orbánnál sokkal radikálisabban ugyanerről, lásd "nincs rá pénz", "nem elég hatékony a magyar munkás", "az állam ugyanolyan, mint egy család, nem költhet többet, mint amennyit megtermelt", s hasonló színmarhaságok. sokadik orbánozás ugyanarról, egy példa Hagyjuk a múltat, maradjunk a jelennél. Természetesen lehetséges nem munkaalapú társadalom is, de munka akkor is kell hozzá, csak ebben az esetben nem az a társadalom dolgozik, aki megél belőle, hanem valamely másik . Valójában éppen ez a magállami nyugati liberális modell: gyarmatosítás, leigázás, kizsákmányolás. Mások dolgoznak, annak gyümölcsét elveszik, így az elvételre képes közösség tud nem munkaalapú társadalomban élni. Persze kissé meglepő, hogy ezt olyanok is mondják, akik egyébként magukat baloldalinak határozzák meg. Hiszen ...

Érdekes fejlemény. A valóság szempontjából teljesen vagy mérsékelten felesleges munkahelyek hazavihetők , míg a valóban fontosak nem. A kólcenter például hazavihető, szóval én mint kólcenteres otthon vagyok, de pl. a sógorom munkája nem vihető haza, ő ugyanis egy tejtermékeket gyártó cégnél kiszállító, magyarul kamionsofőr. Na most, melyik a fontosabb? - de ez csak költői kérdés persze. S most jön be a valóság egy másik oldala is: Kelet-Európa iszonyúan gazdag világviszonylatból nézve. Alig akad ember, akinek ne lenne otthon megfelelő infrastruktúrája az otthoni munkához. Internethozzáférés nélküli ember nem létezik, s a legszegényebb kollégák szegénysége is csak annyit jelent: 4-5 éves, használtan vett laptopuk van. A cég, ahol dolgozom csak részben van Kelet-Európában. Nagy része a cégnek Indiában és a Fülöp-szigeteken van, persze máshol is vannak részlegek, de az a 2 a legszegényebb országbeli részleg, s persze a legtöbb dolgozó is ott van. Ebben a 2 országban az internet nem úgy v...

Amikor az egész kommunista tábor még létezett Európában, a központi moszkvai irányítás nem csak a politikában számított, hanem kihatott a hétköznapi politikamentes ügyekre is. Amikor 1986 őszén először kimentem Bulgáriába tartósan, semmi különbség nem volt a magyar és a bolgár nyitvatartási szokások között: a hivatalos intézmények 8-kor nyitottak, a munkahelyek is, a boltok és étkezőhelyek meg egészen korán, 6-kor, legkésőbb 7-kor. Oroszország északi ország, északi szokás szerint az emberek korán kezdik a munkát, de korán is fejezik be. Az értelmiségi munkahelyeken a munkanap kezdete 8 óra, a gyárakban jellemzően 6 óra, a munkaidő hossza pedig 8 vagy 9 óra (ez utóbbi, ha van benne 1 óra szünet is). Az átlag értelmiségi - értsd nem fizikai munkavégzéssel járó - munkahelyen az emberek 8-17 között dolgoznak, ebédszünettel 12-13 között. Ez a beosztás teljesen természetes volt pl. az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, azaz az eleve északai országokban. Sőt, a nem-északi Magyarorsz...

Említettem ezt a témát egy héttel ezelőtt. Az ókori görögök azt mondták: csak az lehet igazi szabad ember, akinek nem kell munkát végeznie megélhetése céljából. Ezért nézték le nem csak a rabszolgákat, a nőket, hanem a szegény, dolgozni kénytelen, jogilag szabad férfiakat is. A problémával mindenki szembesül előbb-utóbb. Az alacsony jövedelmű többség azonnal, hiszen ideje legnagyobb része munka, ami ha nem lenne, teljes megélhetése azonnal súlyos veszélybe kerülne. De a magas jövedelműek se állnak jobban. Nekik csak annyival jobb, hogy jellemzően van pár hónap tartalékuk, esetleg eladható vagyontárgyuk, de jellemzően nekik a megszokott életszínvonaluk is magasabb, márpedig sokkal nagyobb lelki gond jólétről visszaesni tisztes szegénységbe, mint egy eleve szegény létezésben folyamatosan lenni vagy arról lejjebb esni. Magyarországon a lakosság kb. 60 %-a szegény, s még 30 %-a viszonylag magas jövedelmű alsó középosztálybeli, Bulgáriában az eltérés annyi, hogy ezek a számok inkább 70 %...

Immár több mint 12 év a tapasztalatom a kólcenteres iparágban. Első ilyen munkahelyem 40 éves koromban volt, idén meg már 53 leszek. Személyes tapasztalaom csak Bulgáriából van, de másodkézből ismerem a kólcentereket más kelet-európai, sőt pár nyugat-euróai országból is. Kólcenter alatt sok mindent szokás érteni. A két fő típus az eladós kólcenter és az ügyfélszolgálati típusú kólcenter. Na most, az eladós típusról semmi tapasztalatom nincs, azt eleve nem is tekintem igazi kólcenternek, mert az szimpla kereskedős, eladási munka, melyet telefon, neten keresztül végeznek. Szóval csakis az igazi kólcenterekről fogok írni. Ez lehet hagyományos ügyfélszolgálat (az ügyfelek betelefonálnak, ímélt küldenek, erre válaszolni kell), vagy háttérmunkát ellátó központ, angol nevén ssc - shared services center -, mely ellátja az adott cég valamely központosított háttérfeladát. Dolgoztam mind a két típusban, nincs jköztül lényegi eltérés. A céges keret mindegy. Jellemzően vagy maga a cég létesít kólce...

Alapvetően nem az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni. A premodern korban is egész nap dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente). Sőt, mára a polgári társadalom eredménye, hogy a fejlett világban és a fálperiférián az átlagember átlag 40-50 órát dolgozik hetente. Ez az átlag 200 éve még heti 100 óra körül volt. S ma már a periférián se heti 100 óra a divat hanem "csak" 60-75 közti óraszám. A szabad idő mindig minden korban - leszámítva az őskozösséget - kevesek privilégiuma volt. S a szabad idővel rendelkezők mindig intézményesen mások nyakán éltek: rabszolgaság vagy közvetett kizsákmányolás. A modernitás baja sokkal inkább az, hogy a rendszer maximálisra, irreálisra korbácsolja az igényeket, de az azokhoz szükséges eszközök elérése a kisember számára megvalósíthatatl...

A főnököt sose szabad komolyan venni. Se rettegni nem kell tőle, se tapsolni neki. S alapvetően 2 típusú főnök van: aki a magasabb vezetőség oldalán állva harcol a beosztottjai ellen, aki a beosztottjai oldalán állva harcol a magasabb vezetőség ellen. Ha a kettes típus, akkor érdemes őt támogatni. Ha meg az egyes típus, akkor ignorálni kell, szükség esetén szabotálni őt.

A sikeres Audi-sztrájk hatalmas bukás a ballibeknek, de ezt úgy tűnik, csak Bauer Tamás volt képes eddig átlátni a ballib megmondóemberek közül. Mi ugyanis a következmény? Egyrészt , az Audi példáját más cégek is követni fogják. Senki se akar sztrájkot, se tömeges felmondást. Mivel a haszon úgyis hatalmas minden kelet-európai leányvállalatnál az anyacégek központjához képest, simán belefér a béremelés. Kinek segít ez elsősorban? A kormánynak, mert javulni fog az átlagbéradat, pont az az adat, mellyel folyamatosan érvelnek a ballib médiák, hogy íme, pár százalékkal a szlovák, cseh, lengyel szint alatt van, s alig pár százalékkal haladja meg a román szintet. Másrészt , a kormányzat mindezt ingyen kapja, nem kerül pénzébe. Sőt a nagyobb adóösszeg miatt még nyer is rajta. A plusz pénz pedig fordítható béremelésre az állami szektorban. Harmadrészt , a ballibek alapvető tézisei dőlnek meg: nem igaz, hogy a "termelékenység" növekedésével növelhető csak a munkabér, nem igaz, hogy a...

Kezdjük azzal: nem jó szürke prolatárnak lenni. Azaz csak kisebb rosszként jó ez.

A múlt héttől új munkahelyem van. Ez a hatodik helyem 2007 óta, amióta kólcenterekben dolgozom.