BircaHang Média

II. sz. végi írás a kereszténység védelmében, eredeti címe Apologeticus pro Christianis , szerző: Quintus Septimius Florens Tertullianus (155-240). Különösen érdekes, mert a kereszténység még nem volt államvallás, s az egyik keresztényüldözés idején keletkezett a mű, amikor már a Római Birodalom lakosságának nagy része keresztény volt. Az írás a pogány rómaikhoz szól. Az első kérdés: hogyan lehet az ismeretlent utálni, ez még akkor is abszurdum, ha az az ismeretlen esetleg tényleg utálatra érdemes. Az ilyen hozzáállás valójában az utáló gyengeségét jelzi, hiszen ha félünk megismerni valamit, akkor attól félünk, elveszítjük utálatunkat. A rossz hívei nem büszkélkednek, jellemzően maguk se védelmezik. Mi lehet tehát az ok, ha egy állítólagos rossz embereket vonz magához tömegesen. Miféle rossz az, melyből hiányoznak a rossz jellemzői, mint pl. a szégyen és a félelem? Felmerül a kérdés: ha a keresztények bűnözők, miért nem úgy bánik velük a hatalom, mint a többi bűnözővel? Miért van hatál...

A téma a legtöbb könyvben erősen nyugatcentrikusan van feldolgozva, ha egyáltalán fel van dolgozva. Sokak szerint a téma ugyanis nem filozófiai, hanem teológiai. (Birtokomban van 4 magyar filozófiatörténeti mű, közülük 1 szentel komoly figyelmet a kérdésnek.) Most kísérletet fogok tenni röviden összefoglalni azt, amit vélek e témáről. Bár valóban a korai keresztény filozófia értelmezhetetlen a teológia nélkül, a kettő közé mégse tehető egyenlőségjel. Igyekezni fogok csak a filozófiai aspektussal foglalkozni most. A különféle vallástörténeti témákról már írtam  ugyanis röviden korábban. A legelső, apostoli időkben a filozófia nem számított értéknek a kereszténység számára. Ennek oka kettős szerintem: a legkorábbi keresztény vezetők és általában a hívek a társadalom legalsó, iskolázatlan rétegéből származtak, egyszerűen nem ismerték elegendő mértékben a filozófiát, a korabeli - elsősorban görög, de római is - filozófia erősen kötődött a pogány vallásokhoz. Ennek jele a Bibliában ...