BircaHang Média

A tipikus korbetegségek korbetegségek között van sok kamubetegség , pl. a kiégés. De van egy nagyon is valós: a depresszió. A depresszió középosztálybeli betegség. Az alsóosztályokat anyagi küzdelmeik megóvják a depressziótól. De a középosztály folyton attól retteg, lecsúszik az alsó osztályok közé. Ez az érzés keveredik azzal a feleslegesség érzéssel, amit a liberális demokráciában elfoglalt helyzete okoz. A középosztálybeli állandóan szakítani akar függőségével, de sose tudja ezt megtenni. Ez a furcsa érzés szokott súlyos depressziót okozni. A család, a hobbi, a szeretett szakma lehet megoldás. Azonban az én tapasztalatom az, hogy a legtartósabb megoldás a nagyobb keretbe foglalás . Annak idején, még későkamaszként mint filozófia szakra készülő ember azt mondtam: képzeljük el, hogy a strandon vagyunk, s átöltözünk, ezért bemegyünk a kabinok egyikébe - most egy Kádár-kori balatoni kabinsort képzeljünk el, ezek primitív szerkezetek voltak, fedelük nem is volt, s alul is csak félméteres...

A nyugati értelmezés jellemzően az, hogy az akarat lehet jó is és rossz is. Az értelem viszont mindig jó, hiszen a rosszakaratú ember is érzi belül, hogy rosszat tett, amikor kiélte rossz akaratát. Ez az értelmezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyes elmebajos eseteket (pszichopátia) leszámítva mindenki aki rosszat tesz, tudja ezt. A következmény: az emberek akaratára kell hatni, azaz helyes vágyakat kell adni az embeteknek, s minden megoldódik . A fő keresztény ima, a Miatyánk " legyen meg a te akaratod " része pontosan erről szól. Csak hát a gyakorlat ezt nem igazolja vissza. Persze, nagy általánosságban egyet lehet érteni a megállapítással, de hozzá kell tenni: az értelem megromolhat és meg is romlik, azaz nem csak az akarat a probléma. S abszurd lenne minden értelmi romlást elmebetegségnek minősíteni. A keleti értelmezés viszont más: az akarat jó mindig, az értelem viszont lehet jó és rossz is. Nincsenek tehát rosszakaratú emberek, mindenki jót akar, csak egyesek a ross...