BircaHang Média

Egyik sokak számára idegesítő tulajdonságom a lényegtelen részletekről való elmélkedés. Nos, mindig zavart, hogy Húsvét környékén mindenki elmondja százszor mit tett Júdás, megemlítve, hogy árulásáért "30 ezüstöt" kapott, de senki se mondja meg, miféle ezüst, mennyi is az a 30. Nyilván ezüstérme . Na most, a kor legelterjedtebb római ezüstérme a denarius volt, ennek értéke 4 sestertius volt (a sestertius az I. században már bronzérme volt). 1 sestertius nemesfémben számolva kb. 1 mai eurónak felel meg, de ez csalóka adat, mert azóta a nemesfémek árfolyama drasztikusan megdrágult, mivel szerepük lecsökkent, továbbá mert a pénz szerepe akkoriban jóval kisebb volt, mint ma, gyakoribb volt a nem pénznben, hanem termékben fizetés. De mégis, ha ezt elfogadjuk , akkor a "30 ezüst" az 120 euró. Sok kutató szerint viszont Júdásnak templomi pénzben fizettek. A jeruzsálemi templomban türoszi sékelt használtak, ennek értéke kb. 20 %-kal nagyobb volt a denariusnál. Azért használ...

A talán legkevésbé értett jézusi mondás a hegyek mozgatásáról szóló - “ Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha … akkora hitetek lesz … s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. “. Én ezt még tudatos kereszténnyé válásom előtt megértettem, késő kamaszkoromban. Mégpedig egy rövid sci-fi novella segítségével, mely a 70-es, 80-as években rendkívül népszerű IPM havilapban jelent meg. Sajnos se a szerző nevére, se a címre nem emlékszem. A történet lényege a következő. Adott egy gazdagságra vágyó hazárdjátékos, aki azért fohászkodik, lássa a szerencsejátékok eredményét előre, s így tudjon mindig nyerni. Valami csoda folytán megkapja ezt a képességet, de a képesség kiteljedésével párhuzamosan elveszti vágyát a nagy gazdagságra, s a csodás képessége folytán szerzett pénzeket elkezdi jó célokra fordítani: segít a szegényeken, a megszorult embereken. Vágya immár nem a gazdagság, hanem a segíteni akarás az arra érdemeseknek. Sz...

A szóban forgó bűn leírása a Bibliában: " Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (...) A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, a...

Kezdjük azzal, keresztény csak ember lehet a szó szoros értelmében. A kereszténységnek nincs politikai tanítása, így keresztény politika sincs. Persze vannak politikai áramlatok, melyek magukat kereszténynek mondják - lásd kereszténydemokrácia, keresztényszocializmus, a fasizmus egyes verziói, de akár a Hugo Chávez féle marxizmus is ilyen -, ez azonban sose kereszténység a szó szoros értelmében, hanem egyfajta hitvallás, hogy az illető irányzat iránymutatónak tekint egyes keresztény értékeket. Orbánék politikája a valóságban pragmatikus . Ahol pl. a keresztény elvek ütköznek a magyar nép többségének álláspontjával, ott Orbánék az utóbbi mellett állnak ki, erre talán a legjobb példa az abortusz: a magyar nép többsége teljesen szabad abortuszt akar, így az Orbán-kormányzat is ezt támogatja, a keresztény abortusz-álláspont ellenében. Ahol viszont a keresztény álláspont többségi álláspontot élvez, ott meg Orbánék ezt támogatják, lásd pl. az egynemű "házasság" tilalmát, a genderiz...

Van egy olyan tévképzet a keresztény emberről, hogy az folyton szenved, hiszen akarattal nem éli ki vágyait, pedig milyen jó is lenne azokat kiélni, hanem ehelyett folyton kénytelen jól cselekedni mások érdekében, saját magát elnyomva. Semmi se áll távolabb a valóságtól mint ez. Az ilyen csak egy kezdő keresztény lehet, egy fejlett keresztény nem ilyen. Van egy mondás (nem emlékszem a szerzőre): a kezdő keresztény olyan, mint egy rabszolga: azért nem tesz rosszat, mert fél gazdája büntetésétől, a haladó keresztény olyan, mint egy bérmunkás: azért nem tesz rosszat, mert reméli cserébe munkaadója jutalmát, a fejlett keresztény olyan, mint egy szabad ember: azért nem tesz rosszat, mert tudja, nem áll ez érdekében.

A kereszténység létszáma 2,3 milliárd fő. Ebből 1,1 milliárd katolikus, 800 millió protestáns, 350 millió ortodox, s 50 millió marginális keresztény (akinek keresztény státusza vitás). A protestantizmus a katolicizmusból szakadt ki. Az ortodoxia 3 részre osztható: azok akik csak az első két egyetemes zsinatot fogadják el, ez egykor egy hatalmas irányzat volt, mára csak pár százezer ember, elsősorban Irakban és Indiában, jellemzően mint nesztoriánusok ismertek, önelnevezésük jellemzően "asszír" vagy "keleti egyház", azok akik csak az első három egyetemes zsinatot fogadják el, ez kb. 50-70 millió ember, elsősorban Egyiptomban, Etópiában, s Indiában, önelnevezésük "ortodox", azok akik mind a hét egyetemes zsinatot elfogadják, ez kb. 280-300 millió ember, elsősorban Kelet-Európában, a szó szűkebb értelmében csak őket szokás ortodoxoknak nevezni. Most kizárólag ennek az utóbbinak a részleteit vázolom. Íme a csoportok: kanonikus egyházak, nem-kanonikus (szepara...

Van egy népszerű liberális elmélet a kereszténység fejlődésémek, modernizációjának szükségességéről . E szerint azért csökken a kereszténység befolyása, mert az dogmatikus, maradi, nem ad választ a jelen kérdéseire. Manapság a liberális kereszténység erős a protestantizmuson belül - bár ugyanott az ellentéte is nagyon erős -, valamint immár a katolicizmusban is. Hála Istennek, ez az ortodoxiában ismeretlen jelenség, aminek oka teológiai: az ortodoxia nem hagy helyet se a reformoknak, se az elvtelen komptomisszumoknak, ha az alapvető elvekről van szó, egyszerűen az ortodoxiában nem létezik erre még mechanizmus se. A protestantizmusban a tagok szimpla szavazatával bármi megváltoztatható, a katolicizmusban pedig az egyházi vezetőség fel van jogosítva dogmatikus változtatásokra, bár az megköti a kezüket, hogy ezeket valahogy meg kell magyarázni. Az ortodoxiában viszont egyáltalán nem lehetséges dogmát, alapvető tanítást változtatni, erre felhatalmazott egyházi testület egyszerűen nem léte...

A későbbi időszak. Folytatás az előző cikk ből. Kihagytam Aurelius Augustinust ( Ágoston t) a korábbi cikkből. Miért? Mert őt úgyis mindenki ismeri, hiszen a nyugati kereszténység máig legfőbb alakja . Akit érdekel a tanítása részleteiben az száz helyen olvashat róla. Meghatározó személyiség mindenképpen, keleten is elfogadják, de messze nem számít ott alapvetőnek a tanításának bizonyos része. Én 2 dologban látok nála nagy problémát: a bűn és a szabad akarat kérdése. A bűnt illetően az áteredő bűn a tanítása, ami máig mind a katolicizmus, mint a protestantizmus, mind a legtöbb keresztény alapú nem keresztény szekta (a mormonizmus érdekes kivételével) tanítása. Az áteredő bűn mint valamiféle örök bűn öröklődik mindenki által, személyesen lesz általa bűnös a megfogant magzat is, s az újszülütt is mentehetetlenül pokolra jut, ha megkeresztelése előtt meghal. Ezzel a tanítással már akkor bajom volt, mielőtt 1997-ben keresztény lettem. Ugyanis inkoherenssé teszi az egész üdvtant. Mennyi...

A IV. és az V. század. Folytatás az előző rész ből. A kappadókiaiak (a mai Törökországban). A 3 testvér: Baszileiosz (Vaszileosz) (329-379) (a magyar egyházi irodalomban: Nagy Vazul),  Grégoriosz (Grigoriosz)  (335-395) (a magyar egyházi irodalomban: Nüsszai Gergely) ,  Makrina (330-379), s barátjuk  Grégoriosz (Grigoriosz)  (329-390) (a magyar egyházi irodalomban: Nazianzi Gergely). Folytatják azt a hagyományt, hogy a racionális tudás segíti a hitet. Viszont nem tartják kielégítőnek a negatív teológiát. Az etikai oldal kiemelése náluk fontos, mint Platón és Szókratész esetében: azaz hiteles élet nélkül nem ér semmit a bölcsesség. A gazdagság elítélése, a szegények megsegítése mint bizonyíték a hitre. Ez megerősítése annak a mozgalomnak, amint a kopt Antóniosz (251-356) - magyar verzióban: Antal - indított el Egyiptomban, gyakorlatilag ez a keresztény szerzetesség . A kappadókiaiak szerint az Egyház egyik oszlopa Athanasziosz (alexandriai pápa 328-373 között) volt, aki a Szentl...

A téma a legtöbb könyvben erősen nyugatcentrikusan van feldolgozva, ha egyáltalán fel van dolgozva. Sokak szerint a téma ugyanis nem filozófiai, hanem teológiai. (Birtokomban van 4 magyar filozófiatörténeti mű, közülük 1 szentel komoly figyelmet a kérdésnek.) Most kísérletet fogok tenni röviden összefoglalni azt, amit vélek e témáről. Bár valóban a korai keresztény filozófia értelmezhetetlen a teológia nélkül, a kettő közé mégse tehető egyenlőségjel. Igyekezni fogok csak a filozófiai aspektussal foglalkozni most. A különféle vallástörténeti témákról már írtam  ugyanis röviden korábban. A legelső, apostoli időkben a filozófia nem számított értéknek a kereszténység számára. Ennek oka kettős szerintem: a legkorábbi keresztény vezetők és általában a hívek a társadalom legalsó, iskolázatlan rétegéből származtak, egyszerűen nem ismerték elegendő mértékben a filozófiát, a korabeli - elsősorban görög, de római is - filozófia erősen kötődött a pogány vallásokhoz. Ennek jele a Bibliában ...