BircaHang Média

Kommunizmusbeli élményem: a masszív marhaságokat sokaság előtt beszélő ember hirtelen megváltozik , amikor négyszemközt maradunk vele. Persze, mindenki kicsit másképp beszél különböző helyzetekben. De a kommunista valóság egyik sajátossága az volt, hogy ritkán volt koherencia a "hivatalosság" és a "magánélet" között. A kommunista ember tudta, a hivatalos szövegverzió egyszerűen nem igaz. S még akkor is tudta ezt, ha egyébként alapvetően rendszerhű volt: ekkor jellemzően valamilyen "magasabb" szemponttal, szükségszerű kényszerrel mentegette a hazugságot. Mondok is egy jellemző példát. A szovjet rendszer a parlamentarizmus tagadásával indult, hiszen már Marx azt mondta, a szabad választás és a parlament nem eredményez demokráciát. Közismert: a bolsevik hatalomátvétel - 1917. november 7. - után rendeztek egy szabad parlamenti választást Oroszországban, november 27-én - a dátum még a kommunista hatalomátvétel előtt lett eldöntve, s Leninék úgy vélték, nem lenn...

A tömegember a rendszer éltető eleme. Ő mindig korrekt, azt mondja, amit éppen "szabad" az éppen hatályos közvélemény szerint, azt nézi, olvassa, ami éppen népszerű, élteti az éppen aktuális arany középutat, elítéli a "szélsőséget". Sosincs saját véleménye, sőt csúnyán néz arra, akinek ilyen van. Ha valamely pártnak híve a tömegember, akkor egyetért az illető párt minden szavával, vagy - ha picit okosabb - kiemel az adott párt szövegéből 2-3 kevésbé fontos pontot, s ezekkel látványosan nem ért egyet, majd veri a mellét, hogy ő milyen független. A tömegemberre az ideális rendszer a liberális demokrácia természetesen . A kisember nem tömegember. A kisember felismeri saját elnyomottságát , bár nem harcol ellene. A kisember rendszerkritikus, akkor is, ha nem folytat semmilyen politikai tevékenységet. a tömegember azt mondja: "miféle dolog,hogy egy középkorú nő leopárdnak öltözbe egy fordított lavóron ül", a kisember meg azt mondja "jól néz ki" vagy ...