BircaHang Média

A történelem ismeri az első és a második jobbágyosodást . Az első az ókori társadalom felbomlásának eredménye: a volt rabszolgák szabad emberek lettek és egyesültek társadalmilag az eleve szabadok szegény rétegével, majd lassan függőségbe kerültek a nagyobb földbirtokosoktól. S jobbágyok lettek: azaz nem rabszolgák, de személyükben mégis függő státuszúak. Ez egész Európára jellemző volt. Aztán a második jobbágyság immár tisztán kelet-európai jelenség. Nyugat-Európában a jobbágyság lassan megszűnt. Ennek két oka volt, egy véletlenszerű és egy gazdasági: a pestisjárványok sokkal több áldozattal jártak nyugaton, mint keleten, ennek következményeképpen nyugaton egyszerűen elfogyott a mezőgazdasági munkaerő, így a megmaradt jobbágyság akkora érték lett, hogy képes volt kiharcolni státusza megváltozását, a nyugat a gyarmatosítás nyertese lett, s nem szorult rá a jobbágyi munkára. Kelet-Európában viszont egyik tényező se hatott, így éppenhogy erősödött a jobbágyság szerepe, s a jobbágyi státu...

A magyar rendszerváltozás eredményeképpen korábban sose látott szintre emelkedett a magyar polgárosodás. A mai magyar társadalom a leggazdagabb az egész magyar társadalomtörténetben, megelőzve az eddigi két csúcspontot, a XIX. sz. 90-es éveit és a Kádár-korbeli 70-es éveket. A legkisebb a mélyszegénység, a legszélesebb a középosztály. Természetesen nem a leggazdagabb nyugati magállamokkal kell összehasonlítást végezni, hanem saját magával . A mai magyar társadalomban kb. 30 % a polgárság aránya, a maradékből 50 % a szegény és 20 % a mélyszegény. A mélyszegények azonosak az osztályalattiakkal, ezek azok akinek a puszta megélhetés is gondot okoz. Ez azt jelenti: van lakása ugyan és nem éhezik ugyan, de a lakása olyan alacsony szintű és étkezése olyan rossz minőségű, hogy az nem ad lehetőséget az egészséges létezésre, a legkisebb plusz kiadás is csődöt okoz, s így is folyamatosan tartozik valakinek. A szegény pedig az, akinek biológiai minimuma biztosított, de a társadalmi minimumot n...

A liberális demokrácia, a polgári társadalom egyik legutálatosabb jellemzője a folytonos sietés. Folyton futni kell. A reklám is azt mondja "nincs idő a fájdalomra". Más reklámokban az emberek futnak egész nap. Sőt büszkének kell lenni arra, ha az ember egész nap futkározik, aki nem így tesz az egyenesen "lusta disznó". Liberális erény keveset aludni, este későig dolgozni, korán kelni, éppen csak bekapni egy falatot, s rohanni tömegközlekedéssel vagy saját kocsival a munkába. Persze csak ha az ember nem tartozik az elithez. Az elit ugyanis 24-emeletes jachtokon utazza a világot, közben a hajófedélzeteket topmanökenek mossák fel drága pezsgővel, majd amikor a hajótulaj már megunta a drogozást és a csoportszexet, kaviárt dobál a vízbe. S még ezek a paraziták is munkának hazudják semmittevésüket, ezt a szent tabut ők se merik megsérteni . A protestantizmus átkozott szellemének egyik találmánya ez: munka a munkáért. A reformátorok szerint az ember van a munkáért, s nem...

Semmi szükség polgárosodásra. 1998-2002 között semmit se utáltam jobban, mint a polgári Magyarország programot és annak hirdetéseit. Még a leggazdagabb nyugati társadalmakban se mindenki polgár, ott is a lakosság fele nem az. A polgári léthez ugyanis egy olyan széles rendszer kell, mely intenízv lopáson alapszik, s ezt csak a leggazdagabb magállamok képesek fenntartani, sőt éppen manapság vesztik el lassan ők is ezt a lehetőséget. A hagyományos polgári model az ógörög egyébként, ahol a lakosság 15-20 %-át kitevő szabad rabszolgatartók megéltek mindenki másból. Ennek silányabb változata a modernkori liberális modell, ahol még kisebb a polgárok aránya, s az ókori rabszolgáknál is jobban lenéznek mindenkit, aki nem tagja a kiválasztott polgári osztálynak. Szóval a népnek, a kisembernek nem érdeke a polgárosodás. Erkölcstelen is, s elérhetetlen is. Erkölcstelen, mert másból él meg egy törpe kisebbség. S elérhetetlen is, mert nyilván sose élhet így a többség: egyszerűen matematikai képtele...