BircaHang Média

Írtam évekkel ezelőtt egy részletes elemzés t Trianonról. Az ott leírtakat nem ismételném meg, csak kiegészíteném . Amikor egy ország elveszti az irányítást saját maga felett, annak következményei katasztrofálisak. Ezt igazolja a magyar történelem. Amikor Magyarország a török megszállással idegen uralom alá került, az országnak nem maradt saját vezetése. Nem az a gond, hogy a király idegen volt, ez megesett korábban is, s ez nem sokat számított abban a korban, hanem a probléma onnan származott, egy idegen állam uralkodója lett a király, aki Magyarországot immár eredeti országa tartományaként kezelte (jogilag persze nem, de a gyakorlatban igen). A magyar nemzetiség aránya a török megszállás előtt 80 % körüli volt Magyarországon (a teljes területet számítva, azaz Horvátországgal együtt!). 300 év alatt, a XIX. sz. elejére ez az arány 38 %-ra esett. Amikor a magyarok ismét urai lettek az országnak - 1867 -, az arány 41 % volt (a Horvátország nélküli területen 45 %), s ezt 50 év alatt c...

Egy 29 évvel ezelőtti vita, ami akkor hatalmas port kavart. Érdemes visszanézni ma is, szinte egy elfeledett kor alapvető dokumentuma. Azok közé tartozom, akik emlékeznek a vitára személyesen is. Nem akarom a múltat megmásítani, szóval elismerem, akkor sokkal közelebb álltam az SZDSZ-hez, mint az MDF-hez, bár az egy évvel korábbi taxisblokád miatt már messze nem voltam az SZDSZ és a Fidesz hű híve. Azt hiszem, már mondtam, hogy az SZDSZ-Fidesz által képviselt liberalizmussal való első szakadásom a taxisblokád volt, melyet kicsinyes bosszúnak tartottam a választási vereség miatt. Valójában a két tábor (a nemzeti és a liberális) között akkor a politikai különbség minimális volt, gyakorlatilag minden alapkérdésben tökéletes egyetértés uralkodott: mindkét oldal liberális, polgári demokráciát akart, mindkét oldal nyugatpárti, euroatlantista volt, mindkét oldal elítélte a kommunizmust, mindkét oldal kapitalizmust akart. Pontosan ezért lehetett az, hogy másodrendű, de jelképes kérdésekben vi...

Nemrég volt a Don-kanyarbéli magyar összeomlás évfordulója. https://www.youtube.com/watch?v=VA9QBHDtfCQ A fő szempont az, hogy nem szabad, hogy egy országot gyenge , határozatlan, habozó vezetés irányítson, mely könnyedén meghajol az idegen nyomás alatt, s mindent képes egy lapra tenni, ráadásul mindezt olyan érdekek mentén, melyek az országnak nem érdekei. Mindig tudni kell, aki most erősnek és legyőzhetetlennek tűnik, az nem mindig lesz az. Napjaink fő ereje, az agresszív NATO tömb esete pontosan ez. Kényszerből tagok vagyok, jelenleg nem elérhető a kiugrás , de sose szabad szívvel-lélekkel támogatni ezt a rossz célok érdekében működő szövetséget.

A legnagyobb mítosz: éles vonalat húzni a rendszerváltozás előtti és utáni helyzet közé. Mintha akkor a teljhatalmú állam rabjai lett volna mindenki, azóta meg az állam a polgárok szolgája. Nem, nincs így. Az persze kétségtelen , hogy most több függ az emberek akaratától, mint akkor, s jóval szélesebbek az egyén jogai, de ez sokkal inkább fokozati különbség. Mit jelent egy rendszert kiszolgálni? Valójában minden polgár kiszolgálja a hatalmat, bármilyen is az, hiszen - ha másképp nem - passzív magatartásával legitimálja az adott hatalmat. Márpedig a legtöbb hatalomnak bőven elég a passzív legitimitás. Jellemzően csak buta vagy kezdődő új hatalmi rendszerek akarnak többet az alája tartozók által való passzív egyetértésnél. A magyar kommunista diktatúra is ilyen volt. Csak kezdeti éveiben kívánta az alattvalók őszinte lelkesedését. S minden más kommunista rendszer ezt tette idővel, csak esetleg más-más módon. A kérdés ezentúl az: ha nem vagyok egy adott rendszer híve, erkölcsös-e azt támo...

Gyakran kommunistázzák Gyurcsányt a fideszes médiák? De van-e ennek bármi alapja? A későkádári technokrata réteg masszívan liberális és nyugatpárti volt. Belülről ismerem ezt. Átéltem. Gyurcsány pedig pont úgy néz ki, mint ez a réteg, csak jelentősen fiatalabb a nagyobbaknál. Mondjuk ő lett volna Németh vagy Medgyessy , ha kicsit idősebb lett volna. A KISZ, legalábbis a 70-es évektől - korábbról nincs személyes tapasztalatom, de pl. anyám azt állítja, már 1960-ban is így volt -, egy ideológiamentes ifjúsági szervezet volt. Alapszinten (ahol mondjuk Orbán volt iskolai titkárként) az volt a szerepe, hogy szerveztek programokat a diákoknak. S mivel ez volt az egyetlen szervezet, sokan tagok voltak, akár önkéntesen is. Az ideológiát nagyon óvatosan nyomták, csak ízesítőként. Kádár politikája volt ez: a kisembert neveljük politakamentességre, akkor nem lesz baj vele, s ne nagyon akarjuk kommunistává nevelni a népet,hanem inkább adjunk neki szórakozást. Szóval a kötelezőt el kellett darálni...

Nem voltam kint a tüntetésen ( temetésen ) 30 éve. Az egyetlen nagy magyar rendszerváltáskori esemény, melyen jelen voltam az az 1988. június 27-i romániai falurombolás elleni tüntetés volt, Csurka István szervezésében. Pedig akkor még ballib voltam kőkeményen - bár akkor még ez a szó nem is létezett -, de a határontúli magyar kérdésben nem osztottam az akkori SZDSZ/Fidesz álláspontot, hanem sokkal inkább az MDF-ét. (1990-ben a választáson egyébként az SZDSZ-re szavaztam mindkét szavazatommal, az én körzetemben, ha jól emlékszem, Pető Iván volt a jelölt.) Alapvetően nem szeretem a tömegeseményeket. Bulgáriában voltam 3-4 tüntetésen, a legutolsón 1992 -ben. Majd leírom külön, miért hagytam abba. Orbán beszéde engem nem lelkesített fel, szerintem szabványbeszéd volt. Ami viszont hatott rám az a reakció volt Orbánra. Az akkori hivatalos közbeszéd szerint Orbán valamiféle eszement forradalmár volt, aki nem akar "megbékélést", plusz még direkt hergeli is a Szovjetúniót. Nem vicc, ...