BircaHang Média

Rendkívül demagóg cikk az ismert ultraliberális-konzervatív bloggertől. Minden híresztelés ellenére, nem igaz, hogy a kapitalizmus az emberi szükségleteket nagyobb hatékonysággal elégíti ki, mint más rendszerek. A kapitalizmus egy dologban nagyon hatékony: pénztermelésben , mégpedig a valóságtól elszakadt pénz termelésében. Nyilván ez jó annak a törpe kisebbségnek, aki e pénz tulajdonosa lesz, sőt még talán annak a szélesebb kiszolgáló rétegnek is, mely az előbbieket segíti a pénztermelésben. De - legyünk nagyvonalúak, s mondjuk azt, hogy az előbbiek összesen az emberiség 1 %-a, bár nincsenek annyian - rajtuk kívül ez kinek jó? A másik érv a verseny. Egyrészt verseny nincs , a tőke monopolohelyzetet elérve abbahagyja a versenyt. Valós verseny csak a legalsó szinten létezik, mondjuk két közeli cukrászda között, de már középszinten sincs semmilyen verseny. Továbbá, a kisembernek nem célja a versenyezés, hanem meg szeretne élni. Az emberiség évezredekig megvolt kapitalizmus nélkül. Nem

Régóta tervezem megírni családom történetét. A legfőbb ok ami visszatart, hogy nehéz dolog olyasmiről írni, ami érint másokat is. Más részről viszont, ha nem írom meg amit tudok, a következő nemzedék már nem fogja tudni amit én tudok. A családfakutatással huszonéves koromban kezdtem el foglalkozni, amikor még éltek idősebb őseim is, így alkalmam akadt alaposan kikérdezni mindenkit, fényképeket beszerezni, egyes okmányokhoz hozzájutni. Először anyai ágamat veszem elő, mert az a magyar ág, így nyilván érdekesebb az olvasóknak. Mostani cikkemben anyai nagymamám őseit írnám le. Édesanyja színnémet volt, szudétanémet . A jelenleg Uničov nevet viselő városban született (most: Csehország), de születése idején - 1901 - még hivatalos neve Mährisch Neustadt volt. Jelenleg is kisváros, 10 ezer körüli lakossággal, akkor is az volt, csak akkor színnémet volt a lakosság. Dédnagymamám nem tudta ősei mikor kerültek oda, a családi emlékezet szerint mindig ott voltak, azaz valószínűleg még a XIII. szá

A ballib médiák büszkén számolnak be ismét, mint minden évben, az ételosztásokról Karácsony alkalmából. A 168 óra fényképésze nagyon igyekszik hatalmas tömeget mutatni, de nem sikerül, lásd: (168 óra) S mennek a végtelen viták az ellenzéki és a kormánypárti szimpatizánsok között. Az előbbiek szerint Zorbán a felelős minden egyes sorbaállóért, utóbbiak szerint minden ilyen esemény színjáték. Pedig a valóság sokkal egyszerűbb . Ha el is tekintünk attól, hogy minden ilyen ételosztás PR-akció - mert a valódi segélyosztók állandóan végzik munkájukat, nem csak politikai lózungok alatt egyszer évente -, s ha fel is tételezzük, hogy minden sorbanálló valódi éhező, akkor is van valami ami tény: ilyen KEVÉS éhezőre még egy fejlett, gazdag, nyugati állam is büszke lehetne. Hiszen nézzük, a 2-milliós Budapesten párszáz sorbanálló az statisztikai hiba, nem valós éhezés jele.

Évekkel ezelőtt csináltattam magamnak DNS-vizsgálatot, majd a MyHeritage alapján meg is nézettem most a szerintük való etnikai megfelelést. Egyedül a balti és a skandináv adat kicsit meglepő. De azokat is meg tudom magyarázni. A következőkben le fogom írni családtörténetem fő vonalait, 4 részben, mindegyik nagyszülőm vonalán.

A legtöbb ember nem gondolja át az anyagi és szellemi világ létezésének következményét . Hozzáteszem: nem hiszem, hogy lenne egynél több valóság. Amit egynél többnek hiszünk, az valójában ugyanaz másképp. De a leghatározottabb materialisták se következetesek, nemigen van ember, aki elhinné, a nem-agyagi is anyagi. Általában az "anyag" fogalmának magyarázásával szoktak jönni, nem tagadással. Mi is az általános reakció a kérdésre? Vannak a szilárd talajon állok, akik azt mondják, ez a világ az adottság, ebben kell helyt állni. S a liberális meggyőződésűek joggal állítják: ha ez az adottság, akkor a mérce is anyagi, azaz az anyagi siker az élet célja. Nyilván mindez az emberek 99 %-ának nem sikerül . A reakció 3 féle szokott lenni: cinizmus: minden mindegy, semminek sincs értelme, marginalizálódás: ha nem lehetek a rendszer nyertese, akkor leszek az ellensége, szabotőre, kriminalizálódás: ha a rendszer szabályai szerint nem tudok sikeres lenni, leszek az a szabályok ellenében. M

Euridipész - 19 fennmaradt mű Alkésztisz Apollón, hálából segítségéért, megígérte Admétosz, thesszáliai királynak, hogy halála napján nem kell meghalnia, de ehhez találnia kell valakit, aki helyettesíti őt. Amikor ez a nap eljön, apja, Pherész nem vállalja a helyettesítést, így felesége, Alkésztisz vállalja ezt, mert nem akarja, hogy gyerekei apa nélkül maradjon, s ő se akar férj nélkül maradni. Apollón nem tudja meggyőzni Thanatoszt , a halál istenét, így a helyettesítésre továbbra is szükség van, Alkésztisz tehát elbúcsúzik az élettől, majd meghal férje karjaiban. A város készül a temetésre, amin megjelenik Pherész is, de Admétosz nem engedi apja tisztelettevését, őt hibáztatja felesége halála miatt. Vita alakul ki apa és fia között. Megjelenik Héraklész , aki nem tud az előbbi eseményekről, így vígan mulatozik a királyi palotában. Amikor emiatt rosszallással találkozik, rájön, mi történt. Megígéri, Alkésztiszt visszahozza a halottak birodalmából. Nemsokára Héraklész megjelenik Admé

Miután már írtam a egyik filozófiai alapkérdésről, a tudat és test (szellem és anyag) kérdéséről egy vázlatot, íme egy vázlat egy másik alapkérdésről , az okságról és a szabad akaratról. A determinizmus az jelenti: minden ami történik, azt megelőző ok miatt van. A szabad akarat azt jelenti: az adott cselekvést végrehajtó entitás dönthetett volna a cselekvés nem megtétele mellett is. Az alaptétel : ha van determinizmus, akkor nincs szabad akarat, s fordítva: ha van szabad akarat, akkor nincs determinizmus. Ha ezt az alaptételt elfogadjuk , akkor a két lehetséges értelmezés: van determinizmus, tehát nincs szabad akarat, van szabad akarat, tehát nincs determinizmus. Ha az alaptételt nem fogadjuk el , akkor azt állítjuk: a determinizmus és a szabad akarat nem zárja ki egymást. A fő gond magának a két alapfogalomnak a meghatározása . A determinizmus által mondott okság nem magától értetődő, tulajdonképpen szabad akarattal alkottuk meg ezt a fogalmat. Továbbá, a véletlen is lehet tényező,

Egy ideje tervezem, hogy leírom pár mondatban mindegyik máig hatást kiváltó ógörög mű történetét. Először 1985 -ben került kezembe a 3 fő ógörög író összes műve. A mai ember, amikor ezeket először olvassa, az az érzése támad, csupa gyerekes műbotrány az egész. Aztán elmagyarázta egy tanárom, anakronizmus mai szemmel nézni, ez sokszor éppen az ellenkező értelmezést eredményezi. továbbá "akkor az emberiség fiatal volt", az értékrend akkor más volt, ha esetleg az alapvető erkölcsi elvek ugyanazok is voltak.. Aiszkhülosz - 7 fennmaradt mű A perzsák A perzsa birodalom fővárosában, Szuszában (jelenleg: Sus, kisváros Iránban, az iraki határ mellett) az anyakirálynő várja a hírnököket a görögök ellen csatába indult perzsa haderőről, s annak vezetőjéről, fiáról, Xerxész (Khsajarsa) királyról. De rossz hírek jönnek: a görögök megverték a perzsákat Szalamisznál . Megérkezik maga Xerxész is, apjának, Dareiosz királynak a szelleme pedig felszólítja a perzsákat, többet ne támadjanak a gör

Szerzők, akikről írtam. Az ókorhoz soroltam 2 szerzőt, de szokták őket a középkorhoz is sorolni: Boëthius , római (480–524), Areopagita Dénes , görög (?-?). További szerzők időrendi listája: Fredegius , angol (?-843), John Scotus Eriugena , ír (815–877), Anselmo , olasz (1033-1109), Guillaume de Conches , francia (1080–1154), Robert Grosseteste , angol (1175-1253), Étienne Tempier , francia (1210-1279), Giovanni di Fidanza Bonaventura , olasz (1221-1274), Thomas Aquinas , olasz (1225-1274), Sigerus de Brabantia , holland (1235-1284), Boetius de Dacia , dán (1240–1284), Eckhart , német (1260-1328), John Duns , skót (1266–1308), Giovanni Pico della Mirandola , olasz (1463+1494).

A modernitás, a polgári társadalom alapeszméje a liberalizmus. Győzelmekor nem a nacionalizmust győzte le, hanem éppenhogy az egyáltalán nem nacionalista , univerzalista, keresztény egység eszméjét. Ami persze sose valósult meg, de eszmeként létezett: hogy az egyes keresztény államok felett van valami közös hatalom, legalábbis lennie kell. S éppen a liberalizmus találta ki ennek az akadálynak a leküzdésére a nacionalizmust, mely lassan fel is váltotta a keresztény egység eszméjét. A polgári forradalom alapjelszavai : szabadság, testvériség, egyenlőség. S ezek közt legelső helyen a szabadság. A liberalizmus ezen 3 jelszó elkerülhetetlen konfliktusa során mindig a szabadság elsőségét választja. A liberalizmus két modern kritikája az immár önállóvá lett nacionalizmus, s a szocializmus. Mindkettő azonban elfogadja az alapokat. A nacionalizmus azt mondja: minden rendben, de a testvériségnek kell elsőbbséget élveznie, nem a szabadságnak, hiszen testvériség nélkül az erősebb nép legyőzi a gye

Ez a liberális demokrácia álságossága: a valós hatalom rejtett. Erre még büszkék is a liberálisok, ezt úgy adják elő, hogy "az állam kivonult a gazdaságból", pedig ez azt jelenti, az állami élet legfontosabb alapját, a gazdaságot nem demokratikusan, hanem diktatórikusan irányítják, kontroll nélkül. A "fék és ellensúly" meg azt jelenti: vannak valamiféle háttérhatalmi elvek, melyek ellen nem tehet semmit a népakarat, azaz a fenti rendszer alapjai be vannak betonozva , azokat nem szabad megváltoztatni. Ezért a mai liberális demokrácia az ógörög államosztályozás szerint oligarchia , nem demokrácia. Mi az állam célja a valóságban ? Nem a közösség védelme, jólétének biztosítása? Hogyan lehet akkor az állam egyik legfontosabb szerepét, a gazdaságit kiszervezni , sőt erre még büszkének is lenni? A piacalapúság azt jelenti, ne az állam döntsön, hanem a gazdagok, s senki se kontrollálja őket. Ez kinek jó, mármint a gazdagokat leszámítva ? Aztán már hiába beszélünk arról, hog

Ősi emberi igény az ünnep . Ugyanis megszakítja a hétköznapok sorát, márpedig az ember nem állat, szüksége van a változatosságra. Ha egy kutyát éveken keresztül ugyanoda viszünk ki sétálni, ezzel az égvilágon semmi baja nem lesz. Mert neki csak sétaigénye van, de nem változatossági igénye. Egy ember viszont beletegszik, ha évekig ugyanaz van minden nap. Nem véletlen, hogy a liberálisok is kitaláltak saját ünnepeket. Mert semleges eszme nincs, a liberálisok ezt csak elhazudják. A valóságban ők is kiépítettek maguknak kultuszt, Fekete Péntek, Ateista Karácsony, Homokbüszkeség Nap, s a többi ..

Béndek Pétert őszintesége miatt szeretem. Amit a szabványos ballibek elhalandzsáznak, hiszen nem mondhatják ki nyíltan, azt Péter bátran és nyíltan kimondja. Friss cikke jó példa erre, leírja teljesen nyíltan mit szeretne a balos progresszívizmust és a populizmust egyaránt elutasító nyugati liberális-konzervatív keménymag. Péter ugyanis jobboldali, őszintén az, persze nem a szó magyar, hanem nyugati értelmében. Azaz elveti a balos narratívát, mind annak újmarxista, mind annak zöld verziójában. Lássuk is mik a béndekista konzervatív ideális állam jellemzői, íme a 3 legfontosabb : minimalista állam, mely nem terpeszkedik az emberekre, kizárólag olyan feladatokat lát el, melyek egyszerűen nem oldhatók meg alacsonyabb közösségi szinten, pl. külpolitika, honvédelem, a nyomor megakadályozása, minden szinten szabad, versengő autonóm közösségek, melyek ugyanakkor együttműködnek egymással (!), ezek létrehozzák spontánul az erkölcsi rendet, az egyéni szabadságba az állam csak az egyéni szabadsá

Az a helyzet volt, amikor nehéz drukkolni igazán bárkinek is. Az ultraliberális miniszterelnök a Brüsszel-párti ellenzéki vezér ellen. Ki mellé állnánk? Nem tudok egyik mögé se. Corbynt sajnálom. Megpróbálta a lehetetlent: pártját levezetni a liberális útról. Csak közbejött az EU kérdése, amiben nem tudott nem kiállni a rossz döntés mellett. Johnson pedig mázlista: csak ki kellett állnia a népakarat mellett, s másról nem is kellett beszélnie. A két rossz közül nekünk populistáknak nyilván Johnson volt a kisebbik rossz. Hatalmas kárt okozott volna Johnson veresége, mert az egyben Brüsszel és Soros győzelme is lett volna. Szóval külpolitikailag ez számunkra győzelem, de az angolok szempontjából nagyon nem az. Csakhát mi nem vagyunk angolok. Már az angol nép harca lesz, hogy az új körülmények között harcoljon.

Megint volt egy műbotrány az ukránok miatt. A ukrán kormányzat vadászik azokra, akik a Krímet szerintük rosszul mutatják be. Rosszul, azaz Oroszország részeként. Kérdés: mi egy térkép célja? Az álmok kivetítése, vagy a tények bemutatása? A kommunista térképeken egyértelműen egy álomvilág volt ábrázolva, mind a magyar, mind a szovjet térképeken, például: Kelet-Jeruzsálem Jordánia részeként szerepelt, pedig 1967 óta izraeli terület, a teljes vitatott indiai-pakisztáni terület India részeként szerepelt, nem volt bejelölve Tajvan határa; szóval minden térkép a hivatalos kommunista álláspontot tükrözte, mely a fenti esetekben az arab, az indiai, a kínai kommunista álláspontot támogatta. Ez súlyop félreértéskeet okozott, pl. emiatt úgy tűnt, a Szovjetúnió és India majdnem határosak egymással, alig 20 km választja el őket, miközben a valóságban a két ország közt távolség ennek a 10-szerese volt. Amikor először lett egy jó nyugati térképem, ez 1983-van történt, s egy Britannica atlasz volt (

Különösen demagóg cikk minap a Kolozsszaros blogban, mely szerint míg Spanyolországban dőzsöl a nép a jóléttől, addig Magyarországon nyomor van és rettegés. Személyes emlékekből tudtam mi a valós helyzet. De íme a számok is, melyeknek utána néztem. spanyol-magyar minimálbérek (euróban, bruttó) Az éves átlagárfolyamon számoltam át a forintot euróra, a spanyol peseta esetében ugyanezt tettem, német márkára számoltam át az euró bevezetése előtte időkben, majd azt a hivatalos márka/euró áttérési árfolyamon. Jól látható: hatalmas esés a 90-es években, majd gyors emelkedés 2000-től, aztán enyhe esés, majd ismét lassú emelkedés azóta. Sehogy se jön ki az a narratíva, hogy Orbán alatt zuhanás van, s folyamatos lemaradás a régióhoz viszonyítva.

A legnagyobb mítosz: éles vonalat húzni a rendszerváltozás előtti és utáni helyzet közé. Mintha akkor a teljhatalmú állam rabjai lett volna mindenki, azóta meg az állam a polgárok szolgája. Nem, nincs így. Az persze kétségtelen , hogy most több függ az emberek akaratától, mint akkor, s jóval szélesebbek az egyén jogai, de ez sokkal inkább fokozati különbség. Mit jelent egy rendszert kiszolgálni? Valójában minden polgár kiszolgálja a hatalmat, bármilyen is az, hiszen - ha másképp nem - passzív magatartásával legitimálja az adott hatalmat. Márpedig a legtöbb hatalomnak bőven elég a passzív legitimitás. Jellemzően csak buta vagy kezdődő új hatalmi rendszerek akarnak többet az alája tartozók által való passzív egyetértésnél. A magyar kommunista diktatúra is ilyen volt. Csak kezdeti éveiben kívánta az alattvalók őszinte lelkesedését. S minden más kommunista rendszer ezt tette idővel, csak esetleg más-más módon. A kérdés ezentúl az: ha nem vagyok egy adott rendszer híve, erkölcsös-e azt támo

A független szakértő, független értelmiségi belép egy pártba, bizonyára ez a párt egy független párt , majd folytatja függetlenkedését. Logikus. Kálmán Olga független, hiszen liberóul a "független" szó jelentése "ballib". Ami vicces, azok a ballib kommentek egymilliós bére kapcsán, melyet tanácsadóként kap: ó, ez csak bruttó!, megérdemli, Mészáros többet kap, miért tolja a 168 óra/HVG/Magyar Narancs/stb, a Fidesz szekerét? (mármint azzal, hogy megírja a hírt), Zorbánnak 200 államtitkára van, akkor pont az Olgának nem jár?, ez más. Egyébként én semmi gondot nem látok abban, hogy bárki ballib irányultságú, s abban sem, hogy pénzt kap azért, mert segítette kedvenc pártját (ugyanis a tanácsadói állás erről szól, nem jelent valós munkát). Mindez az egész világon így megy. Egyetlen dologgal van problémám: azzal, hogy mindezt függetlenségnek hazudják.

Bolgár-magyar eltérések. Csak a mai modern köznyelvben ténylegesen használatos szavakat vettem figyelembe, azaz a ma már elavult vagy kizárólag nyelvjárási szintre szorult elnevezéseket kihagytam. Amiben a magyar gazdagabb A magyarban van testvér, unokatestvér, nagyszülő, dédszülő szó. A bolgárban viszont kötelező megmondani ezek nemét is, így testvér helyett "fiútestvér és lánytestvér" mondandó, nagyszülő helyett meg "nagyapa és nagyanya". Használható ugyan a bolgárban a hímnem mint általános meghatározó, azaz mondható pl. szimplán, hogy "fiútestvérek" a magyar "testvérek" szó értelmében, ez azonban kétértelmű lesz: nem lehet biztosan tudni, csak a hímneműekről beszélünk, vagy a nőneműekről is. Szóval ha meg akarjuk kérdezni a másik embert, vannak-e testvérei, leginkább azt fogjuk kérdezni tőle "vannak fiútestvéreid vagy lánytestvéreid?" (имаш ли братя или сестри?), mert ezzel lehetünk csak teljesen biztosak, hogy a válasza egyértelmű