BircaHang Média

Nincs jobb terepe a politikai vagy világnézeti harcnak, mint amikor mi állapítjuk meg mi legyen a terep, hogy nézzen ki. Lásd a focimeccsen adottság, hogy mik a játék szabályai, hol van a kapu, mik a méretei, stb., mindezen senki se harcol, mert aki játszani kezd, az eleve ezekkel az adottságokkal számol. Aztán a csapatok persze harcolnak egymással, de nem azon, mik legyenek a szabályok. Hanem a szabályok alapján elérhető győzelemért. Vegyük mondjuk a zászlófelvonást, a himnuszt. Az is tiszteletet tanúsít, aki esetleg az adott ország ellen érzelmekkel bír. Vagy azon se illendő gúnyolódni, hogy az amerikaiak rendszeresen szívre teszik a kezüket az amerikai himnusz alatt, pedig nálunk ez furcsán hat. A BLM-térdepeltetés valódi célja: a térdepelést a normalitás, a semleges magatartás részévé tenni. Azaz legyen egy szimpla normális szokás, amin akkor se szabad felháborodni, ha nem értünk egyet vele. Aztán egy idő múlva mindenki letérdel, hiszen ez illemszabállyá válik, mint ahogy akkor is ...

Napjaink gyakori liberális híre: XY ki lett átkozva , el lett bocsátva, minden szerződés meg lett vele szakítva, mert kiderült róla: nagycsoportos óvodásként 30 éve kimondta a "néger" szót vagy erőszakkal puszit adott egy vele egykorú kislánynak. A liberálisok tapsolnak: lám, a nyugat nem egy következmények nélküli társadalom. Még a szovjet kommunista rendszer is megbocsátóbb volt ennél.

Ellentétben a magyar közhiedelemmel, a szó eredeti értelmében a liberalizmus nemhogy nem baloldali eszme, hanem egyesen a jobboldaliság alapja. A liberalizmus fő ellentétje pedig nem a konzervatívizmus, hanem a szocializmus. Viszont a modern használatban sok eltérés van. Sok helyen mást értenek "liberalizmus" alatt. De az alapeszme máig ugyanaz , minden verzióban. A liberalizmus alapeszméje : a lehető legteljesebb egyéni szabadság kell, hogy legyen a társadalomban mint fő alapelv. Ez természetesen egy utópia, pontosabban antiutópia , mert ez megvalósítható ugyan, de az eredményben nincs köszönet. Mert a megvalósult tökéletes liberális társadalom azt jelentené: egy vékony elit korlátlan szabadsága áll szemben minden más rabságával. Az ugyanis abszurd utópia, hogy a "szabad piac" megold mindent. Ez nem kisebb utópia, mint a marxista , mely szerint az emberek valahogy majd annyira fejlettek lesznek, annyira magas tudatuk lesz, hogy emiatt erőszakmentesen, racionálisan ...

A 90-es évek közepéig még - mai szemmel - megdöbbentő szabadság uralkodott Hollywoodban. Pl. egy színész eljátszhatott bármilyen szerepet! Sőt, viccelni lehetett egy csomó kötelező üggyel is akár. Persze akkor is volt "vörös farok", lásd minden filmben legalább egy holokauszt-túlélő, gonosz nácik, szadista szovjetek, csúnya arab terroristák, stb. De mégis: lehetett azért viccelni. Ez jutott eszembe ezt olvasva . A látszólag teljesen politikamentes Leslie Nielsen vígjátékok megérezték az idők hangulatát. Az egyik Csupasz pisztoly filmben van egy teljesen másodlagos jelenet: Drebin hadnagy szobájában megy a tv, benne éppen hírműsor, s a bemondó hölgy beolvassa a következő hírt " Kansas állam kormányzója bocsánatot kért állama síksága miatt ". Sajnos sehogy se találom a rész pontos helyét, de 99 %-ban biztos vagyok benne, hogy a Csupasz pisztoly trilógia valamelyik részében volt. Ennél találóbban nehezen lehetett volna megfogalmazni a liberális őrületet.

Annak idején, a marxizmus totális lebutulása idején az ideológiai vizsgán való átmenet lett a világ legkönnyebb dolga. Csak minden álelemzéshez meg kellett jegyezni, ki a jó és ki a rossz. Ugyanis akkorra - 80-as évek- már nem maradt átmenet, csak olyan maradt, mint a Jehova Tanúi kiadványaiban: ha az Jehovai Tanúi vezető testületével vagy, akkor jó vagy, ha meg bármi módon ellenük - pl. csak 99,9 %-ban értesz egyet velük -, akkor meg rossz. Csoporttársakkal együtt mentem be vizsgázni . Egyszerre 4 ember. Tételt húztunk, leültünk. Egyik társam azt húzta "Angola: MPLA és UNITA", na bajban is volt, mert annyit tudott, hogy Angola az portugál volt Dél-Afrikában. Aztán a társam odasúgott nekem "öreg, az MPLA az a jók vagy a rosszak?", én meg segítettem "a jók". Hálásan megköszönte, majd jelesre vizsgázott. Élvezet volt hallgatni. Hosszan beszélt az angolai nép elnyomásáról a gonosz portugál gyarmatosításáról, a hosszú és keserves küzdelmekről. Majd kitért arra...

A liberális gondolkozású és a nem-liberális gondolkodású ember között az alapvető eltérés a gőg megléte és hiánya. A liberális nem ismer el más igazságot a sajátján kívül. Meg van győződve, hogy akinek eltérő a véleménye, annak egyetlen lehetséges oka a butaság. Tehát a másként gondolkodót tanítani kell, informálni kell, s az aztán magától is rádöbben a liberális igazságra. Ha meg ezután se döbben erre rá, akkor az illető gonosz alak. A nem liberális viszont elismeri , valakinek esetleg más az értékrendje, mások a kiinduló elvei, ezért más a véleménye, ezért értékel valamit másképp. A szivárványkérdéssel kapcsolatban rendszeresen tapasztalom ennek a gyakorlati megjelenését. A homofób álláspontú ember készségesen elismeri, hogy a homoklobbista álláspontú azért homoklobbista, mert alapértékei másak: pl. nem tartja fontosnak a családot, a házasságot, a gyerekek jogait. S belátja: ha valaki ilyen alapokról indul ki, akkor valóban teljesen koherens magatartás homoklobbistának lenni. A homok...

A volt LMP-s, majd P-s képviselő Scheiring Gábor könyvet írt Egy demokrácia halála címmel (az angol verzióban ez már Egy liberális demokrácia halála lett). Ajánlom a könyvről szóló beszélgetést is, bár abból nem derül ki minden, ill. más derül ki sok tekintetben. Mi a mű lényege nagyon röviden ? Az, hogy a NER nem a "bunkó magyarok", se összeesküvés eredménye, hanem természetes folyamat, melynek alapja az, hogy 2010-re egyszerűen szinte mindenki eléegdetlen lett az 1990-2010 közti rendszerrel, további kiderültek eddigre a rendszer alaphibái: a nemzeti tőke megelégelte alávetett helyzetét, a kisemberek nem akarták továbbra is elfogadni alávetett megalázásukat, elfogyott minden kompenzációs elem ereje eddigre: elveszett az emberek hite a nyugatban, a magyar baloldal nem vállalta fel a kisemberek képviseletét, helyette ez elit pártja lett, a kapitalizmus és a demokrácia inherens ellentéte immár nem volt tovább rejthető, bizonyossá lett, hogy a külföldi tőke dominanciájára ép...

A múlt héten a HVG-ben jelent meg egy elemzés Daniel Dettling - akit nem ismerek, de biztosan valami fűrer, hiszen "vezető német elemző" - cikkéről, melynek címe Új Felvilágosodás kell Orbán és társai ellen . Gondoltam, elolvasom, de a második bekezdéstől fizetős a cikk. Megkerestem hát az eredeti cikket, de láss csodát, az is fizetős! Ezek a libbantak teljesen eszüket vesztették, most már a saját propgandájukon is nyerészkedni akarnak. Persze a pozitív oldala az egésznek: így kevesebb embernek jutnak el marhaságaik. De mindegy, lássuk a mondanivalót. Annyi azért kiderült , hogy rettegni kell, mert a buta népek csalódtak a demokráciában, ezt pedig csúnyán kihasználták gonosz populista depoták, de hála Istennek van megoldás a felvilágosodás. 90-es évek magyar légköre ez volt: mindent a liberális elit hatalmába kell helyezni, az majd megnevel minden "bunkó" magyart, s jön a paradicsom. Németországben eleve az egyetlen és kötelező narratíva, s aki ellentmond, az náci....

Joe Biden beiktatásának legviccesebb része egy új hamis idol fabrikálása volt. Azóta is éjjel-nappal zengenek a liberális médiák a hatalmas sztárról, a fiatal sovány néger költőóriás lányról. Mára eljutottunk oda, hogy mindenki rasszista , aki szerint nem neki kellene 2040-ben lennie az amerikai elnöknek. Dobták hát a kis Gréta Thorzonborzt, gondolom, nem volt haladó a bőrszíne . Röhejes művéről nekem viszont Sztálin elvtárs 70. születésnapjának és Rákosi elvtárs 60. születésnapjának magyarországi ünneplése jutott eszembe. Be is ugrott Devecseri Gábor Reménysége volt ő a magnak című verse, melyet Rákosi elvtárs születésnapjára alkotott, ebből egy rész: De mikor heggyé nőtt a gazság, kikben mégsem fogyott a hit, suttogva szájról-szájra adták nevének kezdőbetűn. (...) S mint ki viperákat kétágú villával lefog, dühös kígyóitól hazánkat megtisztította. Felragyog a folyó habja, melynek partján traktor váltott föl már ekét, s mely táncos turbinákat hajt már s villannyal zengi énekét. Ő orsz...

Még egy érv a liberális demokrácia ellen az, ami az USA-ban zajlott az utóbbi héten Trump elnök körül. Még a liberálisok is büszkén hirdetik, a médiák jelentik a negyedik hatalmi ágat. Persze a valóságban három hatalmi ág sincs, ez szemfényvesztés, a hatalmi "ágak" száma 1. De ezt most hagyjuk, fogadjuk el munkahipotézisként, hogy vannak hatalmi ágak. Dehát miféle legitím hatalom az, mely magánkézben van? Hogy hogy erre nem vonatkozik se a népszuverenitás, se a szabad választás, se a demokrácia elve? Persze a premodern korban így volt: az államhatalom sok esetben magánhatalmakban fejeződött ki, csak hát kötötte őket egy csomó korlát. Az hogyan lehet, hogy valami egyszerre korlátlanul szabad magánszféra és közhatalom is egyben? Diktatúra a neve. Mert természetesen a liberális demokrácia a valóságban oligarchikus diktatúra. De nézzük ezt a liberális elvek szemszögéből! Komolyan lehetséges, hogy magánemberek létrehoznak médiákat, azok negyedik hatalmi ággá válnak, s nincs felet...

A fideszes gondolkodás ma kb. a kereszténydemokrácia és a populizmus között mozog, szerencsére az előbbitől az utóbbiig. Ami kereszténydemokrata benne, az rossz. Ami populista benne, az pedig jó. Az egyik legidegesítőbb kereszténydemokrata beidegződés máig a fideszes táborban a Reagan-Thatcher-Pinochet trió istenítése. Ezek közül valójában egyetlen egy ember nyújtott értékelhető teljesítményt: Ronald Reagan, s ő is kizárólag külpolitikai téren: zseniális módon sikerült, békés eszközökkel, legyőznie a Szovjetúniót. Reagan képes volt megérteni a szovjet gondolkozást, s ki tudta használni annak gyengeségeit. De a trió nevéhez leginkább az kötődik, hogy megkezdték a szocdem ihletésű jóléti államiság gondolatának tagadását . Ezt szokták a baloldaliak "neoliberalizmusnak" csúfolni, pedig semmi "neo" nincs benne, ez szimplán visszatérés a klasszikus liberalizmushoz. Ha ugyanis valaminek van egy alapelve, az nem változhat. Ha pedig változik, az már valami más. Ellenkező ese...

A liberálisok azt mondják, a marxizmus azért rossz, mert utópia . Pedig a liberalizmus is utópia, csak rosszabb módon. Mert ha a marxista utópia megvalósítható lenne, nem lenne rossz benne élni. Míg a liberális utópia ténylegesen meg is valósítható, csak szerencsére a liberálisok 99+ %-a se akarja megvalósítani, mert még ők is értik, hogy ha ez megtörténne, a lehető legrosszabb lenne benne élni úgy a lakosság 99+ %-a számára- A liberális eszme alapja ugyanis az egyéni szabadság abszolutizálása , ennek következménye, hogy a rendszer azokat az egyéneket támogatja, akiknek erősebb az érdekérvényesítő képességük az adott társadalomban. A liberalizmus tulajdonképpen azt állítja : minden egyén élje ki a lehető legnagyobb mértékben saját szabadságát, ennek a korláta csak egyes állam által kikényszerített büntetőjogi elvek, ill. a legfontosabb korlát a többi ember szabadsága. A liberális utópia lényege: mivel mindenki a saját szabadsága maximalizására törekszik, így egymást kioltják ezek a vá...

A nyugati értelmezés jellemzően az, hogy az akarat lehet jó is és rossz is. Az értelem viszont mindig jó, hiszen a rosszakaratú ember is érzi belül, hogy rosszat tett, amikor kiélte rossz akaratát. Ez az értelmezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyes elmebajos eseteket (pszichopátia) leszámítva mindenki aki rosszat tesz, tudja ezt. A következmény: az emberek akaratára kell hatni, azaz helyes vágyakat kell adni az embeteknek, s minden megoldódik . A fő keresztény ima, a Miatyánk " legyen meg a te akaratod " része pontosan erről szól. Csak hát a gyakorlat ezt nem igazolja vissza. Persze, nagy általánosságban egyet lehet érteni a megállapítással, de hozzá kell tenni: az értelem megromolhat és meg is romlik, azaz nem csak az akarat a probléma. S abszurd lenne minden értelmi romlást elmebetegségnek minősíteni. A keleti értelmezés viszont más: az akarat jó mindig, az értelem viszont lehet jó és rossz is. Nincsenek tehát rosszakaratú emberek, mindenki jót akar, csak egyesek a ross...

Van egy vicces jelenség a liberális médiákban. Amikor valamilyen, liberális szemszögbúl pozitív ügyért tüntetnek bárhol a világban, mindig előjön, hogy a férfiakból álló rendőrség/csendőrség/katonaság erőszakos a nőkből - sőt gyerekekből - álló békes tüntetőkkel szemben. Lám, micsoda emberek ezek, a legelemibb tisztesség is hiányzik ebből a hatalomból és fogdmegjeiből: erős férfiak vernek gyenge nőket. Persze, egyrészt nem igaz, pl. manapság egyre több a nőnemű rendőr. Másrészt nem minden nő 154 cm magas és 46 kg súlyú (ezek a feleségem adatai). De nem is ez a lényeg. A lényeg itt a súlyos inkoherencia . Hiszen ugyanezek az emberek beszélnek a nemek egyenlőségéről, sőt egyenesen a több tucatnyi genderről, a dualitásfasizmusról, s más hasonló marhaságokról, de mindenekelőtt a bármiféle diszkrimináció tilalmáról. Szóval miféle igaz progresszív liberális az, aki amikor lát egy alacsony, sovány, első látásra nőnek kinéző tüntetőt, s vele szemben egy százkilós, magas, férfinek tűnő rendőrt,...

A liberalizmus hívei rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a liberalizmus valójában nem is filozófia vagy politikai eszme, hanem a tiszta racionalitás, hiszen a liberális elmélet tényeken és a józan észen alapszik, nincsenek benne dogmák. A gond az, hogy ez nem csak tényszerűen nem igaz (erről már sokszor értekeztem), hanem elméletileg se az, sőt egyszerűen képtelenség , hogy az legyen. Erről szól ez az írás. Minden racionális megállapítás alapvetően kétféle lehet: magyarázó típusú (analitikus, észigazság), mely nem ad új ismeretet, de magyaráz valamit, azt világossá teszi: ezeket bizonyítani nem kell, hisz igazságuk nyilvánvaló, ezeknél az egyetlen vitás pont a szavak értelme lehet, de amint a szaval értelmét rögzítettük, nincs további vita - pl. "Az özvegyasszonynak nincs házastársa", az "özvegyasszony" és a "házastárs" szó nyilván tisztázandó, de amennyiben mindkettőt a normál magyar nyelv értelmében használjuk, nyilvánvaló, hogy ez a mondant igaz, sőt ne...

A ún. konzervatívizmus sose volt egyéb, mint gazdasági ultraliberalizmus, mérsékelten liberális kultúrpolitikával. Szükség rá ugyanúgy nincs, mint a "fajtiszta" liberalizmusra. Sőt, ma már ez se igaz. Egymás után vezetik be pl. a nyugati konzervatív pártok a homokos "házasságot". Azt szoktam mondani: a mai konzervatív az 50 évvel ezelőtti liberális, a mai liberális pedig az 50 évvel későbbi jövőbeli konzervatív. A konzervatívizmus mindig csak reakció volt a liberalizmusra. A liberalizmus alapjaival egyetért teljes mértékben a konzervatívizmus, de kicsit lassabb, szervesebb haladást akar. A történelem kereke becsengetett , s a konzervatízmus kéretik elfoglalni helyét a történelem szemétdombján. Nyilván semmi gond a konzervatívizmussal, ha a progresszívizmus ellentétjeként használjuk, de ez nem politikai ideológia.

A liberális demokrácia, a polgári társadalom egyik legutálatosabb jellemzője a folytonos sietés. Folyton futni kell. A reklám is azt mondja "nincs idő a fájdalomra". Más reklámokban az emberek futnak egész nap. Sőt büszkének kell lenni arra, ha az ember egész nap futkározik, aki nem így tesz az egyenesen "lusta disznó". Liberális erény keveset aludni, este későig dolgozni, korán kelni, éppen csak bekapni egy falatot, s rohanni tömegközlekedéssel vagy saját kocsival a munkába. Persze csak ha az ember nem tartozik az elithez. Az elit ugyanis 24-emeletes jachtokon utazza a világot, közben a hajófedélzeteket topmanökenek mossák fel drága pezsgővel, majd amikor a hajótulaj már megunta a drogozást és a csoportszexet, kaviárt dobál a vízbe. S még ezek a paraziták is munkának hazudják semmittevésüket, ezt a szent tabut ők se merik megsérteni . A protestantizmus átkozott szellemének egyik találmánya ez: munka a munkáért. A reformátorok szerint az ember van a munkáért, s nem...

A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti. A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti, hogy valamivel egyetértünk, sőt ha egyetértés van, akkor kizárt a tolerancia. Kötelező fogalmi elem az ellenzés! Pl. tolerálom, hogy egyes nők miniszoknyát viselnek, mert nekem abszolút nem tetszik a miniszoknya, de eltűröm ez: elfogadom, hogy másnak az tetszik, ami szerintem nem áll jól senkinek. A cicanadrágot viszont már nem tudom sehogy se tolerálni, hiszen szerintem nőies viselet, azaz nekem tetszenek az így öltözködő nők, ezek után abszurd lenne a "tolerancia" szó használata. Ahhoz, hogy valaki pl. tolerálja a homokosokat - mert a liberálisoknál a "tolerancia" szó jellemzően szinte min...

Mindig jó hír, amikor az ellenség pánikolva tombol . HaFr, megbízott blogger a nemzet totális lepolgárosítására és liberálissá züllesztésére őszinte cikket írt: maga is belátja, hogy tervei esélytelenek. a cikk rövid, íme teljes egésze A szerző következtetései helyesek . Egyrészt a hatalom egyre gyengébb és bizonytalanabb. A brüsszeli csúcsoligarchia képtelen akaratát rákényszeríteni saját félperifériájára, a kényszerpolgárosodás elmaradt, hiába igáznak le minket immár 30 éve. A kétsebességes Európa pedig csak varázsszó : a központi elnyomó hatalom tehetetlenségét jelzi. Valódi jelentése: nem képesek immár annyi forrást elvenni a magállamok a félperifériától, azaz az eredeti EU-ötlet elbukott. A kimenet két dolog lehet: ahogy a szerző írja, kizárják a félperifériát, de ennek sok értelme nem lenne, mert ezzel még jobban csökkenne a nyugati lopási potenciálja, tehát a valószínűbb , hogy - s ezt is írja a szerző - a magállami elitek utolsó próbálkozást tesznek a kelet-európai komprádor-l...

Az ember jókat mulat a nemrégi, de még folytatódó J. K. Rowling botrány kapcsán. Én egyébként nem olvastam egy sort se J. K. Rowling irodalmi tevékenységéből. Immunis vagyok az agyatlan álmesék ellen. Főműve első részét viszont, beismerem, láttam moziban, csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy a 25. perc környékén elaludtam, s csak a végső feliratoknál ébredtem. Szóval a botrány lényege kb. az, hogy Rowling szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, valamint a néger rasszizmus nem rasszizmus, míg ellenfelei szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, a néger rasszizmus nem rasszizmus, valamint minden férfi joga, hogy magát nőnek nevezze. Nos itt van az ellentmondás: Rowling szerint nem létezik a férfiak joga, hogy nőnek nevezzék magukat. Rowling tehát fasiszta és rasszista, meg nem igazi genderprogresszív ellenfelei szerint...