BircaHang Média

Amikor rendszerkrikusok összejönnek, ennek 2 jellemző eredménye szokott lenni. Az egyik a hadseregegalapítás . Aztán bajtársi hűség, sport, egyenruha. Jobb eseteben közös kirándulások, rosszabb esetben céllövölde. A másik verzió, hogy az egyik "bölcs" maga köré gyűjt másokat, azok kötelesek a szavait bemagolni , rosszabb esetben furcsa szertartásokon is részt kell venni. Na, ezért vagyok teljesen egyéni rendszerkritikus. Mert mindkét leírt út a cél elfelejtéséhez vezet. Valahogy mint az eszperantista mozgalom, mely ma már az égvilágon mindennel foglalkozik, csak az egyébként rosszul megcsinált nyelvük terjesztésével.

A monarcha szerepe az egyes korokban különböző. Íme röviden : az ókorban: szakrális vezető, a középkorban: a társadalom politikai vezetője, az újkorban: múzeumi kitömött lelet, időnként leporolják és kiállítják az ablakba, előtte betanítják neki, mit mondjon, a legújabb korban: kártékony csúszómászó, a bulvármédiák zsoldjában.

A ballib hallucináció odáig jutott, hogy elkezdett kétharmadról álmodni. De mi is a valóság? Nézzük csak meg mi lenne, ha a ballib összefogdosás annyi szavazatot kapna, mint amennyit a Fidesz kapott 3 éve, s a Fidesz meg annyit, amennyit a ballib pártok! Vajon mi lenne a végeredmény? A 106 egyéni körzetből tehát: 91 - ballib, 15 - Fidesz. A listás mandátumok összeállása a következő: közvetlen listás szavazatok, vesztes összes szavazata a körzetekben, nyerteskompenzáció. Ha mindezt összeadjuk kb. 41 listás mandátum jutna a Fidesznek, s 52 a ballibeknek. Összesítve : a ballib közös lista 131 mandátumot kapna, ami nem éri el a kétharmadot. S mindez is csak akkor, ha: egyetlen nemzetiségi lista se éri el a küszöböt, nincs semmilyen más párt a Fideszen és a ballib összefogáson kívül, az ellenzék képes a választásokig mindenhol ledolgozni a hátrányát, azaz nem az lesz, hogy vannak helyek, ahol biztosan nyer, míg máshol veszít. Egy a valósághoz közelebbi helyzetben inkább 120-125 közti mandát

Alapvetően 2 modell van a férfiakban a saját feleséghez, barátnőhöz. Az egyik számára a nő ékes dísz , mellyel büszkélkedni kell. A másik számára a nő elzárandó kincs. Az előbbiek megkövetelik a nőtől, hogy mindig legyen szép, kellemes, s ezt mások is lássák. Íme én ez vagyok, s lám, a nőm milyen szép. Az utóbbiak azt hiszik, a nő csak akkor legyen szép, ha velük kettesben van, máskor ez felesleges, sőt ez rossz, mert ha a nő nagyon piperkőcködik, azzal csak valaki mást keres, új partnert. Az előbbiek maguk is késztetik a nőt, ügyeljen magára. Az utóbbiak haragszanak , ha a nőjük színes, érdekes. A Balkánon az ősi hagyomány , hogy a még nem házas lány legyen nagyon szexis, de amint házas lesz, legyen hirtelen nagyon szerény és szürke. Hiszen már nincs miért szexisnek lennie, mert már szerzett magának férjet. Szerencsére az utóbbi 30-40 évben ez a hagyomány kezd erősen elhalni. A muszlimok hozzállása érdekes. Náluk a nő alapvető feladata, hogy csillogjon, legyen sminkelve, legyen rendes

Az orosz világháborús kollaboracionizmushoz való hozzáállás ma is rendkívül egységes , s teljesen független a politikai állásponttól. A mai Oroszországban nagyjából 4 fő politikai irányzat létezik, kb. a következő arányokban : 60 % putyinizmus, 20 % kommunizmus, 10 % nacionalizmus, 10 % liberalizmus. Gyakorlatilag csak a nacionalista táborban van valamilyen részleges támogatottsága a háború alatti kollaboracionistáknak. De ez még itt is kisebbségi álláspont. Kb. az a magyarázat ebben a narratívában, hogy ezek az emberek nem Oroszország, hanem Sztálin ellen harcoltak, s csak akaratukon kívül , ill. külső körülmények miatt kerültek Hitlerrel egy oldalra. Jól mutatja ezt a fehér - antikommunista - oldal reakciója . Az orosz polgárháborút követően a vesztes oldal - "fehérek" - legtöbb vezető személyisége emigrált. Mi volt a reakciója ennek a mozgalomnak 1941-től, amikor a Szovjetúniót német támadás érte? Alapvetően a következő 3 magatartás volt jellemző: a fehér vezetés abszolút

Amikor a 80-as évek elején először hallottam Hofi Géza egyik máig híres számát, a Hettyem-pitty et, még nem gondoltam, hogy a valóságban is találkozni fogok hasonlóval. http://www.youtube.com/watch?v=VFSiofpa9N0&t=33m2s 33:02-től indul a szám Hofit rendkívül szerettem, persze csak a rendszerváltozás előtti Hofit. Képtelen volt ugyanis alkalmazkodni a szólásszabadsághoz, így a rendszerváltozással Hofi zuhanórepülésbe kezdett: szimpla trágár pártpropagandista lett belőle. De ez a száma még a 80-as évek elején született. A számot nem írom le, a fenti videóban meg lehet hallgatni, de aki ma legalább 40 éves, az valószínűleg jól ismeri. Szerencsére sikerült kibújnom a KISZ-tagság alól, bár 1983-ban akadt egy pillanat, hogy majdnem kényszerítettek a belépésre, de végül ezt is sikerült elsumákolnom. A bolgár Komszomol viszont nehezebb dió volt, s bár oda se léptem be soha (arra hivatkozva kommunista bolgár egyetemi tanulmányaim során 1987-1989 között, hogy magyar vagyok), de a múzsám miat

Van alapvetően két szélsőség a követendő gyakorlati etikában, mindkettő meglehetősen népszerű . Az egyik a hedonizmus , azaz tegyük azt, ami kellemes. Hiszen csak egyszer élünk. Tulajdonképpen ez a modern liberalizmus egyik alaptanítása. S az ellentét: az aszkétizmus . Azaz ne tegyük azt, amire vágyunk, mert a kellemes megvonásával felemelkedünk lelkileg. Nem vagyok buddhista, még csak nem is különösen szimpatikus a buddhizmus, de nagyon tetszik a buddhista történelemben az a rész, amikor a Buddha önmegtagadó életet kezd élni, majd rádöbben, hogy pl. az önkéntes éhezés nem emelte fel őt sehová, csak szimplán éhes lett tőle - ezután megvilágosodik, s többek között abbahagyja az aszkézist, még szép pocakot is ereszt lassan, ezért van az, hogy a Buddha-szobrok kissé kövér férfit ábrázolnak. De a két véglet mellett van egy harmadik eszme is, mely talán még károsabb a két végletnél: ez az arany középút tanítása. Azt mondja, keressünk egészséges kompromisszumot az önörömszerzés és az önmegta

A napraforgómag - leánykori nevén: szotyola - értelmiségi változata a tökmag. Egyrészt, kevesebb a szemét, mert a mag nagy része simán ehető. Emellett kisebb az étkezéskor igénybeveendő szájmunka. Másrészt, az elitista pisztáciához képest rendkívül olcsó és igénytelen. Nem hívalkodó . Azt mondanám, a tökmag az arany középút . Kulturálisan a felsőbb rétegekhez tör, de minden egyébben az alsóbb osztályokhoz. Amitől mindenképpen óvakodni érdemes, az a tökmag fogyasztóbarát, hámozott verziója. Ezt egyedül habzsolni lehet, ami ellentétes a normál tökmagevés hagyományával. A hámozott tökmag olyan, mint a csoportszex: pillanatélmény, mely azonban nagyon űrt hagy maga után, mit amit betöltött. A hámozott tökmag tulajdonképpen nem más mint zacskóba töltött liberalizmus .

Én nagyon sokáig nagyon nagy híve voltam mindennek ami nyugati. Amióta az eszemet tudom, úgy 6-7 éves korom óta meg voltam győződve, hogy a nyugati rend sokkal jobb, magasabb rendű, szebb, humánusabb. E hitem oka részben nevelésbeli. Mint sokszor elmondtam, szüleim a kádári nomenklatúra alsó, majd középső részébe tartoztak, de mindig a nyugatos, technokrata részhez. Mondhatnám azt is: szüleim már a 70-es években liberálisok voltak. Én magam sokáig egyenesen abban a hiszemben nőttem fel, hogy Magyarországon nincsenek is kommunisták, mert a kommunista szöveg csak egy szólam, ami kötelező, de amiben senki se hisz komolyan. Amikor 14 éves koromban aztán először láttam hívő kommunistát, nagyon meglepődtem, hogy ilyen is létezik. Szóval így nőttem fel. Nekem az volt a normális , hogy külföldi médiákat kell hallgatni, olvasni, mert a magyar hírforrások értéktelenek. Vagy, én kamaszkoromban már olvastam Szolzsenyicin főművét, apám már a megjelenése után nem sokkal becsempészte, s ott volt a na

Egy pillanatra elképzeltem , mi lenne, ha az orosz vagy a kínai oltással kapcsolatban merültek volna fel gyanús halálesetek. Már minden média erről harsogna, szakértők tömege hangoztatná, hogy az oltás a hibás . S a témáról már határozatot hozott volna - 24 órán belül - az Európai Bizottság vagy valamelyik másik sóhivatal. Vicces, de megint pechjük lett Soroséknak. Az egyik megbízható nyugati oltóanyaggal kapcsolatban merültek fel problémák. Így most a legfanatikusabb liberálisok egyenesen oda jutottak, hogy Putyin áll az Astra Zenecával kapcsolatos rossz hírek mögött! Én egyébként nem hiszem , hogy az Astra Zenece oltása rossz lenne. Egyszerűen a nagy számok törvénye az egész: ilyen mennyiségű oltásnál mindig akad áldozat.

Kivételesen jó hír Amerikából: nem lehet alapvető jogokat elvenni a magánérdekre hivatkozva. Eddig ugyanis az volt a liberális érvelés : jogok csak az állammal szemben lehetnek, minden mást a "szabad piac" rendez. Azaz pl. közterületen jogom van a szólásszabadságra, ez nem korlátozható (ill. csak kivételes esetekben), míg ha egy magánterületen vagyok, ott annak tulajdonosa szabályoz, ahogy ő akar - egyetlen választásom, hogy ha nem értek egyet ezekkel a szabályokkal, hogy akkor oda nem megyek be. Persze a magánérdek alól eddig is számtalan kivétel volt, lásd pl. a kereskedelem. Ha kereskedem vagy bármilyen, a nagyközönség számára nyílt tevékenységet folytatok, nem alkalmazhatok önkényes szabályokat, ez csak kifejezetten zárt tevékenység esetében lehetséges, lásd a szórakozóhelyemről nem tilthatom ki a cigányokat, de a klubomból igen. Itt, a konkrét amerikai esetben az alap : egy egyetem tilthat-e alapvető jogokat arra hivatkozva, hogy ezek a tiltó szabályokat az egyetem legi

A protestantizmus, s különösen a keresztény fundamentalizmus egyik mániája a törvénytisztelet. A hivatkozás a Biblia (Márk 12:17): "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené". Valójában ők csak a császárnak adják a császárét, mintha a mondat második felét észre se vennék. A hívő ember számára az állami jog mindig csak másodlagos valójában. Ez nem azt jelenti, hogy anarchistának kellene lenni, nem kellene elismerni az államot. De az isteni paranccsal, az emberi lelkiismerettel ütköző emberi jog egyszerűen semmis a hívő számára. S ezt a legtöbb hívő is mélyen átérzi . Bármit is mond a törvény, az átlagember átérzi, mely szabály megszegése problémás erkölcsileg és mely megszegése nem az. A sebességhatárt mérsékelten átlépő embert, a 2 sör után vezető embert senki se tekinti bűnösnek, s ha az ilyet elkapják, a kisember azt mondja "pechje volt". A veszélyesen vezető embert viszont mindenki elítéli, akkor is, ha történetesen nem történik bale

A kései bolgár és magyar kommunizmus ellentétes utat járt be. Nagy hasonlóság a két ország között, hogy a vezér gyakorlatilag egyszemélyi hatalmat birtokolt, 30 éven keresztül, s hatalmuk egyetlen korlátja Moszkva volt. Ezen túl csak arra kellett mindig vigyázniuk, hogy sose sértsék meg egyszerre több pártlobbi érdekét, nehogy azok szövetkezzenek ellenük. Todor Zsivkov ugyan Kádár előtt 2 évvel jutott hatalomba, 1954 -ben lett pártvezér, de ez akkor még nem jelentette a teljes hatalmat. Megerősödése a hatalomban 1956-ban indult, amikor ő lett az új hivatalos moszkvai desztálinizációs vonal bolgár "szóvívője", s egészen 1962-ig tartott, míg minden riválist eltakarított a vezetésből. A lényeg: a kommunista rend 85-90 %-a mindkét országban egyetlen ember hatalmához köthető: Magyarországon Kádárhoz, Bulgáriában Zsivkovhoz. Тovábbi hasonlóság: a kezdeti erőszak után a rendszer egyre engedékenyebb és reformistább lett. Azonban a csehszlovák 1968, majd pedig különösen a lengyel Szol

Annak idején, a marxizmus totális lebutulása idején az ideológiai vizsgán való átmenet lett a világ legkönnyebb dolga. Csak minden álelemzéshez meg kellett jegyezni, ki a jó és ki a rossz. Ugyanis akkorra - 80-as évek- már nem maradt átmenet, csak olyan maradt, mint a Jehova Tanúi kiadványaiban: ha az Jehovai Tanúi vezető testületével vagy, akkor jó vagy, ha meg bármi módon ellenük - pl. csak 99,9 %-ban értesz egyet velük -, akkor meg rossz. Csoporttársakkal együtt mentem be vizsgázni . Egyszerre 4 ember. Tételt húztunk, leültünk. Egyik társam azt húzta "Angola: MPLA és UNITA", na bajban is volt, mert annyit tudott, hogy Angola az portugál volt Dél-Afrikában. Aztán a társam odasúgott nekem "öreg, az MPLA az a jók vagy a rosszak?", én meg segítettem "a jók". Hálásan megköszönte, majd jelesre vizsgázott. Élvezet volt hallgatni. Hosszan beszélt az angolai nép elnyomásáról a gonosz portugál gyarmatosításáról, a hosszú és keserves küzdelmekről. Majd kitért arra

Ezen a héten van az első évfordulója annak, hogy nem járok dolgozni. Amerikai multinál dolgozom, s tavaly ilyenkor lett bevezetve az otthonról való munka. Hatalmas nyereségek értem engem emiatt. Egyrészt, a szabadidőm drasztikusan megnőtt, nem kell napi másfél órát munkahelyre és -ről menésre pazarolnom. Ez pénzügyileg is nyereség számomra, nincs üzemanyagköltségem. Aztán nem kell felesleges kommunikációval se foglalkoznom, hiszen nem látom közvetlenül a kollégáimat, főnökeimet. Az alvást sokkal kevésbé kell a munkához igazítanom. Immár a tisztálkodást se kell a munkaidő szerint rendeznem: simán kezdhetem pl. reggeli munkámat tisztálkodás nélkül. S persze egy rakás járulékos elem. Bármikor felállhatok a székemből. A szolgálati számítógépemet nem láttam 1 éve, a sajátomat használom, mely egyrészt gyorsabb, másrészt én állítottam be mindent rajta, nem a cég IT-részleges, harmadrészt nincs rajta semmilyen korlátozás. Egy szóval: a járvány nyerteseinek egyike vagyok.

A magyar jobbosok egyik tévhite a kozmopolitizmus azonosítása az internacionalizmussal. Pedig a kettő egészen más. A kozmopolitizmus a nemzeti identitások eltörlését jelenti, míg az internacionalizmus az egyes nemzetek együttélését . A szovjet rendszerideológia annyira szükségét érezte nemzetek létezésének, hogy ha nem volt ilyen, akkor csinált . Korábban említettem Szovjet Közép-Ázsia példáját, ahol valójában egyfajta egységes kevert identitás volt, míg a szovjet társadalmi mérnökök nem hoztak létre külön nemzeteket, melyek máig léteznek. De még egy vicces példa: a hakaszoké . A hakaszok tulajdonképpen dél-jenyiszeji tatárok, de mivel messze élnek a Volga-menti Tatársztántól, a korai szovjet nemzetépítők úgy gondolták, külön kellene őket kezelni, s ki lettek találva a "hakaszok". Aztán új vélemények jöttek, hogy mégse kellene túlzásba vinni a nemzetépítést, így tervbe lett véve a hakasz nemzet megszüntetése. Ekkor jött azonban a meglepetés: a helyi vezetés már rájött, a leg

Bolgár találmány volt a pípsó és az éjszakai bár házasítása . Nagyon régóta nem voltam ilyen helyen, de a 90-es évek vége felé ez még létező konstrukció volt. Lényege: éjszakai bár két szinten: alul kabinok vannak, felül normál bár. Én nem szégyellem: amikor hirtelen szabad lett ez a téma a kommunizmus bukása után, érdekelt ez az egész iparág. S voltam talán összesen 10-szer ilyen helyeken. Mentségemre hozzáteszem: a dolog művészibb szegmense izgatott, bár ilyet ritkán találtam, a legtöbbször a valóság a pofámba csapott. A kabinok a normál pípsó logikája alapján működnek, azaz be lehet ülni, s egy bizonyos ideig kilátni a "színpadra". Aztán ismét elő kell fizetni, hogy megint felmenjen a függöny. A fenti részről pedig minden látható természetesen, de ott minimális fogyasztás van, s erősen emelt áru termékek. De facto: egy normál éjszakai sztriptíz bár, ahová bemehetnek kispénzűek is csak kukucskálni kicsit. Mindenesetre a hagyományos pípsónál jóval kulturáltabb szórakozás. E

Németországban és Ausztriában az áruházak feloszlanak olcsó, diszkont típusúsakra és normál kategóriájúkra. Az Aldi, a Lidl, s a Penny pl. mind diszkont kategória. A Billa, a Kaufland meg pl. "normál". Megjegyzem: de jó, hogy a magyarban ma már a "diszkont" szó csak melléknév. A 90-es évek elején még főnév volt, lásd "megyek a diszkontba". Engem baromira idegesített . Az EU legszegényebb országában, Bulgáriában nem létezik "diszkont" kategória, ugyanis bármilyen áruház már a középosztálynak szól, nem a szegényeknek. A szegények piacra járnak, kis boltokban vásárolnak, s csak valamilyen akció esetében mennek be áruházba. tipikus kisbolt lakóépület aljában Ennek egyébként pozitív fejleménye, hogy míg Budapestről szinte teljesen eltűntek a független kisboltok, addig Szófiában maradt belőlük szép mennyiség. Egyszerűen mindig volt rájuk igény. a tőlem 200 méterre lévő Lidl beltere Míg nyugaton ezek a hálózatok kifejezetten diszkont kategóriában hirdet

Az Eurovíziós Szervezet kategórikusan kimondta: tilos minden politikai üzenet a fesztiválon, még a legenyhébb formában is. Mert a fesztivál a felhőtlen szórakozás helye, nem a megosztásé! Persze semmi baj a politikával, ha az "helyes" irányzatú. Akkor akár nyílt is lehet. A belarusz Galaszi ZMjeszta együttes bűne hatalmas. A tavalyi belarusz nyugatpárti tüntetések alatt a kormányzatot támogatta. Ez már eleve elfogadhatatlan egy "helyes" fesztiválon, ahol csak a progresszív haladóknak, az okosoknak és szépeknek van helyük. Azoknak, akik mind együtt, teljes egységben, 100 %-os szavazással követelik a pluralizmust és a nyíltságot! Hogyan is férkőzhetne be ide bármilyen eltérő, önálló, tehát retrográd vélemény? Az együttes dala egyébként annyira finoman politikai, hogy aki nagyon nem ismeri a körülményeket, az észre se veszi a politikát benne. Íme a szöveg gyors fordításban: Nézz előre, felejtsd el azt ami elmúlt Selejtezz le mindent ami tegnapi Dobd le a takarót, ind

Az állatkínzás és ellentéte, az állatbarátság ősi ösztönökből ered. Primitív társadalmakban ma is ismert jelenség, hogy a gyerekek számára az állatkínzás egyenesen kötelező, hiszen így tanulják meg kicsiben a vadászatot és a veszélyes állatoktól való védelmet. Felnőtteknél viszont az állatkínzás bűnnek számít, sőt egyfajta gyerekes perverziónak: a felnőtt megöli az állatot önvédelem vagy étkezés céljából, abszurdum lenne játszania az állattal. Az állat felhasználása racionális kell, hogy legyen, a gyerek esetében racionális a felkészülés a vadászatra, de egy felnőttnél ugyanez értelmetlen. Ezek a társadalmak ezüst vagy bronz társadalmak, melyekben a irracionális állatölés vagy állatnak fájdalom okozás szentségtörés . Az egyes társadalom típusok : arany: itt nincs állat elleni erőszak, hiszen az emberek vegetáriánusok, lásd a Biblia szerint ez az özönvíz előtti időszak, ezüst: a szellem uralja a társadalmat, azaz a papi kaszt, mely tudásfölénye révén tartja a többieket uralma alatt, bro

Vicces döntés - "LMBT-szabad övezet" lett az Európai Unió, az EP szerint. Persze semmi gond, a sóhivatalok szeretnek mindenféle döntéseket hozogatni. Szerencsére ezek nem valódi döntések, hanem mint amikor a kisfiúk katonásat játszanak. Se eredményük, se joghatásuk - hiszen a valósággal semmilyen módon nem érintkeznek. Eleve az EP legfeljebb a saját épületének sorsáról rendelkezhet, bár azt is utólag egyeztetniük kell a Tanáccsal, a Bizottsággal, s még 10-15 az EP-nél súlyosabb szervvel. Szóval éntőlem akár az egyik vécéjüket is elnevezik szabad pedofil gyíkember övezetnek.

A bolgár politikai élet legnagyobb eltérése a magyartól az állandó messiáskeresés. A magyar politikai élet jellemzője a stabilitás , a már sikeres párt nehezen tűnik el, erre több ciklus kell, s ritkán akad új párt, mely nem a meglévőkből jön létre. Pl. a Kisgazdapárt eltűnéséhez is 12 év kellett. Egyetlen kivételes választási év volt: 2010, amikor két új párt is sikert könyvelhetett el, a Jobbik és az LMP. De Magyarországon sose volt igény nemzetmentő messiásra, az ilyen típusú egyéniségek sose a már kialakult pártrendszer ellenében léptek fel. Ellenben Bulgáriában szinte minden választás jellemzője a messiás, aki új pártot alapít, mindenki mást elvet, új rendszerváltozást akar, mindenben változást akar. A 90-es évek ilyen egyénisége egy Zsorzs Gancsev nevű ember volt, aki a 60-as években Bulgáriából Angliába, majd az USA-ba költözött, ahol vívókarriert futott be, majd harmadrangú szerepet játszott Hollywoodban. Később kiderült: mindvégig a bolgár titkosszolgálat ügynöke volt másodál

Az orosz filmművészetnek két szakasza volt eddig. Az első a műszaki minimalizmus . Azaz nagyon olcsón filmet csinálni. Ez jó lehet drámai műfajokban, de bárhol máshol, ahol mégiscsak szükség van a valóság érzékeltetésére, ott ez a nevetségességet és gagyiságot hozza csak elő. Az eredmény kb. olyan lesz, mint az Isaac Asimov magyar sci-fi adaptáció, a Halhatatlanság halála , ahol Juhász Jácint üres folyosókon bolyong, s néha megjelenik egy elsuhanó kávéfőző. A szovjet verzióban ez úgy volt a szovjet sci-fikben, hogy a sci-fi jelleg kimerült abban, hogy aranyszínű csillogó ruhába bújtatták az orosz színésznőt, aki a főszerepet játszotta. Persze lehetséges, ritkán, hogy lehet így is pl. sci-fit csinálni, ha olyan a téma, de ez kivétel . Az orosz filmművészet egyedül háborús témákra volt hajlandó ténylegesen költeni, ott tényleg valósághű ábrázolások voltak. Ha azt mondta egy szovjet rendező, filmet akar forgatni a Nagy Honvédő Háborúról, s ehhez kell neki 100 darab valódi tank, melyek ide

A kommunizmus áldozatainak emléknapja nevű ünnep a legabszurdabb dolgok egyike, én direkt nem emlékezem meg róla. Direkt nem az illető napra - február 25. - írtam ezt a cikket. Bajom vele nem az, hogy tagadnám a kommunizmus áldozatait - szimpla tény, hogy a kommunista rendszerek megöltek közvetlenül és közvetve olyan 15-20 millió embert. (A 100-120 milliós adat persze marhaság.) A problémám az az háttérüzenet , melyet ez az ünnepnap közvetít. Ez pedig az, mintha lett volna egy kommunista időszak, mely gyilkosságokért felelős, s se előtte, se utánna nem történt semmi hasonló, mindig minden más rendszerideológia vétlen - nyilván a fasizmust leszámítva, melynek szintén van emléknapja. Ez utóbbi egyébként legalább pontosan lett megfogalmaz, lásd "a holokauszt áldozatainak emléknapja", azaz nem egy egész ideológia gyászünnepe, henem egy konkrét gyilkos eseményé. S nem is ez a baj, hogy a kommunizmus mint eszme ki van emelve gyilkos eszmeként, míg a fasizmus csak az áldozatait ille

A Partizán című YT-csatornát egyre inkább érdemes nézni. A csapat baloldali (a szó eredeti értelmében), de a ballib táborral nem szakítottak, viszont folyamatosan olyan anyagokat tesznek közzé, melyek mindenben cáfolják a ballib dogmákat. Ez persze vicces, de ugyanez jellemző szinte minden magyar baloldali csoportra: rettegnek nehogy fideszbérencnek minősüljenek, így sose mernek nyíltan szembemenni a ballibekkel. De ez most mellékes. Két hete ismét olyan anyagot tettek közzé, mely ismételten csak ideges fejrángást idéz elő minden hithű ballib megmondóembernél. Van ez a Sebők Miklós nevű újmarxista fazon és a könyve, címe Paradigmák fogságában - ajánlom a művet, s a szerző hiteles ember, lám ingyenes letöltésre is felajánlja művét, íme itt -, melyben leírja a folytonosságot a későkommunista reformkommunista elit és a rendszerváltozás utáni liberális elit között, s erős kritika alá veti a 2010 előtt egyetlen igazságnak minősülő álláspontot a gazdaságpolitikáról. A szerző nem fideszes