BircaHang Média

Ez egyik momentumos blog pár napja nyilvánvalóvá tette, hogy a momentumosok nem rossz emberek, hanem egyszerűen csak iszonyúan buták. Először is, előhozzák a százszor cáfolt független szabad sajtó kérdését, melyet szerintük csak összeesküvéselméletben hívők tagadnak. Ami egy sajátos ballib tévhit. A valóságban még a nyugati liberálisok se hiszik, hogy lenne független, szabad sajtó. Sajtószabadság alatt csupán azt értik, hogy a különféle médiákban megjelenhetnek különféle vélemények, s mindezt az állam nem üldözi, ill. csak nagyon indokolt esetekben - lásd államtitkok, rágalmazás, becsületsértés, stb. - üldözi, s amikor ezt teszi, akkor is átlátható módon, bírósági eljárás keretében teszi. A "függetlenség" egyetlen valós értelme, hogy "a hatalomtól független", de úgy általában függetlenség nem létezik. Továbbá a valóság kérdése. Ki az az óvodásszintű ember, aki komolyan hiszi, hogy van valóság, melyet aztán egyes médiák hűen átadnak, míg mások meg ferdítenek? A cikk...

A fasiszták pornópártiak - ezt a következtetést vontam le, amikor 1980 nyarán Spanyolországban voltam 3 napot. Mentségemre: 12 éves voltam, majdnem 13. Az az év nagyjából a spanyol átmenet közepén volt. Franco rendszere nagyon sokban hasonlatos volt Kádáréhoz . Amint Franco saját hatalmát biztosította, azonnal enyhített az erőszakon, majd fokozatosan leépítette a rendszer totalitárius jellegét, abból szimpla autoritárius rendszer lett. A magánéletbe a beavatkozás megszűnt, a politikamentes civil tevékenység szabad lett, s a cenzúra is egyre engedékenyebb lett. Maga Franco készítette elő a halála utáni új rendet. 1967-ben megengedte, hogy a választásokon egyes mandátumokért elindulhassanak nem-ellenzéki, de a hatalomtól független személyek is, 1969-ben pedig kinevezte utódját, az utolsó spanyol király unokájának személyében, amivel nyilvánvaló tette: az új rendszer hagyományos nyugati liberális demokrácia lesz. A rendszer utolsó szakaszában a spanyol rendszer már sokkal engedékenyebb v...

Annak idején mi volt a nyugat legfőbb csábító ereje a kommunista átlagember számára? Nem az életszínvonal, hiszen abban a különbség megvolt ugyan, de nem volt drasztikus (legalábbis Kelet-Európához képest). Nem is a nagyobb szabadság, ez csak az értelmiségieket izgatta igazán. A posztsztálini Kelet-Európában már szabadon lehetett élni sok szempontból, nyilván ha az ember nem kérdőjelezte meg a hatalmat, dehát a hatalom megkérdőjelezése nyugaton se volt tanácsos. A legfőbb vonzerő a kirakat volt. Kelet-Európában szürkeség volt, ami kevés fényt is jelentett. Nyugaton meg színesség, sok fénnyel. Az embert ez ösztönösen is megkapja. Akkor is, ha esetleg átérzi egy adott színesség mesterkéltségét. Mert az ember szereti a színeket. Amikor először jártam nyugaton 1970 -ben, még persze ebből semmit se észleltem, túl kisgyerek voltam. De amikor 1979-ben, 12 évesen voltam nyugaton, Ausztriában, azonnal elkapott ez az érzés. A legkisebb bolt is szebb volt, mint az akkor legelitebb budapesti belvá...

Azt mondja egy érdekes cikk , hogy a szolgai utánzás követelése miatt utálta meg Kelet-Európa a liberalizmust. Szerencsés vagyok, hogy egyszerre két országban élve éltem meg a folyamatot, mindkét ország félperiféria, de míg Magyarország a félperiféria fejlettebb nyugati része, addig Bulgária annak középső, fejletlenebb része. Persze igaz ez, de csak részben. Bulgáriában pl. ez a nyomás sokkal erősebb volt, mint Magyarországon. Az átlag magyar azt hiszi, az SZDSZ-féle totális nyomulás a csúcsa mindennek, de amit egyes nyugati megmondóemberek megengedtek maguknak Bulgáriában az még az SZDSZ-Magyarországon is elképzelhetetlen lett volna, pl. támadás volt a "primitív" cirill ábécé ellen, felmerült az ország "evangelizációjának" szükségessége, azaz le kellene mondani az ortodox vallásról, ha lehet a protestantizmus javára, de legalábbis katolikussá válni, meg olyan vad ötletek, hogy a "megbékelés" érdekében ne legyen történelemoktatás az iskolákban. A legvada...

Arthur Schopenhauer (1788 –1860) német filozófusnak nem csak főműve van, hanem életbölcseleti írásai is. Igtencsak figyelemreméltó az egyik ilyen írása, ezzel kapcsolatban pár gondolat. Az ember be van zárva magába, a külső valóságot is csak saját magán keresztül éli meg, így a megélés az alap, az viszont az egyéniségtől függ, ami nagyrészt adottság. Abszolút tény ez. Az ember tud csiszolni magán, képes felvenni magatartásmódokat, megtanulni, adott helyzetben mi a legkifizetődőbb reakció, de belül vajmi keveset változik. Tehát nagyrészt automatizmus van: a veleszületett egyéniség adottság, a külső világ pedig ismét független tőlünk, nagyrészt a sors keze mi jut nekünk. A sors által kedvező helyzetű ember nem lesz soha igazán boldog, ha egyénisége szűk. Míg fordítva , a sorscsapások se veszik el a széles egyéniség jókedvét. A helyes megoldás minden esetben a természetünknek mgfelelő módon élni, s a legnagyobb csapás, ha ezt külső körülmények lehetetlenné teszik. Az elme és a k...

Nagyon mérges Béndekünk, azt mondja egyszer, hogy liberalizmus vagy szegénység , aztán folytatja azzal, hogy mérni akarja az államot. A gond az, hogy egykor én is ebben hittem . Különösen második liberális korszakomban, durván 1999-2008 között, amolyan liberális-konzervatívként. Szóval emberileg mélyen megértem azokat, akik ilyen marhaságokat terjesztenek. A leghamisabb állítás, hogy a liberalizmus jóléthez vezet, míg az "illiberalizmus" szegénységhez. Ez ok és okozat keverése. De lássuk a szerző történelmi magyarázatát is, mely szerint a liberális társadalom nem úgy jött létre, hogy " a buta angolok és hollandok elhatározták -- Soros hatodik ükapja manipulációjának áldozatul esve --, hogy tönkreteszik a jól bevált feudális-keresztény-patriarchális-szarvasvadászsemjénzsótis rendet ", hanem szervez módon. Természetesen ez így igaz. Manapság járványhelyzetben sokan visszautalnak a nagy XIV. századi pestisjárványra , mely Európa nyugati felén pusztított a legnagyobb m...

A művészet, s különösen a tömegkultúra képes nagyon károsan hatni azzal, hogy téveszméket terjeszt. Lásd pl. a történelmi mítoszokat: az eredmény az, hogy az emberek jobban hisznek a mítosznak, mint a valóságnak. Kedvenc példám erre a Föld lapossága . Átlag 10 Kolumbusz-filmből 9-ben benne van egy olyan jelenet, hogy a buta, gonosz spanyol katolikus főpapok nem engedték a tudós Kolumbuszt hajózni, mert az utazása csapás lett volna a katolicizmusra, mely szerint a Föld lapos. A valóságban semmi ilyesmi nem volt, sőt éppenhogy a főpapoknak volt igazuk, nem Kolumbusznak a nevezetes vitában, mely nem a Föld laposságáról szólt (akkor már 1500 éve konszenzus volt, hogy a Föld gömbölyű), hanem arról, milyen messze van India nyugat felé hajózva, s elérhető-e: a vitában Kolumbusz súlyosan tévedett, a valós távolság alig felét becsülve, míg az egyházi vezetők a tényleges adatot állították, kb. 15 ezer km-t tippelve, ami nem volt bejárható a korabeli hajókkal, egyszerűen félúton elfogyott volna a...