Szuper Márió kimászik
Hogyan tud kijönni Szuper Márió a videójátékból?
(Bocs az ősi példáért, de utoljára a 90-es években az akkor kisfiammal játszottam ilyen jellegű számítógépes játékot.)
A maga virtuális valósága és a mi valóságunk között nyilván nincs se anyag, se energiaszinten kapcsolat. A játék egy virtuális valóság, melyet egy program hoz létre. A program általi valóságból nincs hová kimenni. Ha Máriónak lenne olyan szintű programozott tudata, mely felruházta volna őt szabad akaratattal, akkor se tudna mást tenni, mint bejárni a virtuális világát. Nyilván ebben az esetben megtanulná a lehető legjobb útvonalat, esetleg rájönne trükkökre, pl. kiismerné a játékbeli "ellenségek" mozgásának szabályosságát, könnyű dolga lenne. Valószínűleg jobban és gyorsabban tudna "nyerni", mint ahogy most a legjobb emberi játékos képes mozgatni a gondolkodni képtelen Márió-figurát.
S ha egy nap eszébe ötlene, hogy a világa nem valós, akkor mit tehetne? Báhová is ásna, építene a játékon belül, abból sehogy se tudna kijutni. A játéknak még a ki- és bekapcsolását se tudná irányítani, azok számára a rendszerbe épített természeti törvények lennének. A játékbeli anyag és energia csak virtuális, a valóságban nem léteznek, még annyira se, mint egy tájkép anyaga.
A nagyon okos Márió egy nap rájönne, hogy az egész világa egy virtuális világ, melyet valamilyen rejtélyes, soha meg nem ismerhető valami hoz létre. Semmi értelme tehát anyagról és energiáról elmélkedni, tenni bármit is. Le kell menni információ szintre tehát, hiszen nyilvánvalóan a világot generáló valami is szükségszerűen információalapú. Ez tehát az egyetlen kapcsolat.
A kérdés csak az: lemenve információ szintre megmarad-e Márió mint entitás. A buddhisták szerint nem, a keresztények szerint igen.
(Bocs az ősi példáért, de utoljára a 90-es években az akkor kisfiammal játszottam ilyen jellegű számítógépes játékot.)
A maga virtuális valósága és a mi valóságunk között nyilván nincs se anyag, se energiaszinten kapcsolat. A játék egy virtuális valóság, melyet egy program hoz létre. A program általi valóságból nincs hová kimenni. Ha Máriónak lenne olyan szintű programozott tudata, mely felruházta volna őt szabad akaratattal, akkor se tudna mást tenni, mint bejárni a virtuális világát. Nyilván ebben az esetben megtanulná a lehető legjobb útvonalat, esetleg rájönne trükkökre, pl. kiismerné a játékbeli "ellenségek" mozgásának szabályosságát, könnyű dolga lenne. Valószínűleg jobban és gyorsabban tudna "nyerni", mint ahogy most a legjobb emberi játékos képes mozgatni a gondolkodni képtelen Márió-figurát.S ha egy nap eszébe ötlene, hogy a világa nem valós, akkor mit tehetne? Báhová is ásna, építene a játékon belül, abból sehogy se tudna kijutni. A játéknak még a ki- és bekapcsolását se tudná irányítani, azok számára a rendszerbe épített természeti törvények lennének. A játékbeli anyag és energia csak virtuális, a valóságban nem léteznek, még annyira se, mint egy tájkép anyaga.
A nagyon okos Márió egy nap rájönne, hogy az egész világa egy virtuális világ, melyet valamilyen rejtélyes, soha meg nem ismerhető valami hoz létre. Semmi értelme tehát anyagról és energiáról elmélkedni, tenni bármit is. Le kell menni információ szintre tehát, hiszen nyilvánvalóan a világot generáló valami is szükségszerűen információalapú. Ez tehát az egyetlen kapcsolat.
A kérdés csak az: lemenve információ szintre megmarad-e Márió mint entitás. A buddhisták szerint nem, a keresztények szerint igen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése